- Szeretnéd ha... Ha láthatnád a testvéreidet? - kérdezi Zayn.
- Uhum - bólogat egyből a fiú.
- Rendben, na gyere, írunk a srácoknak, hogy hogy megy a koncert - ül a kanapéra, mellette pedig Louis foglal helyet.
A fiú örül, hogy végre beszélgetnek, és úgy tűnik meg is értik egymást. Magában mosolyogva nézte, ahogy Zayn keze szorgosan érinti a telefon képernyőjét.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Míg Louis és Zayn vacsoráztak és beszélgettek, addig a koncertezők halálra izgulták magukat.
- Sziasztok! - szólal meg Liam, mire a csarnokban lévők hangosan sikoltottak - Lenne egy bejelentésünk.
- Igen - vette át a szót Niall - Volt egy live-unk nemrég, és hallhattatok egy ismeretlen hangot benne.
- Nos, ez a hang - folytatja Harry - az új barátunké. Már öten lakunk egy házban.
A nézőtéren suttogtak. Tele voltak kérdésekkel, és az összesre tudni akarták a válasz - A neve Louis. Tizenkilenc éves. Gondolom tudni akarjátok, hogy honnan ismerjük, és mióta a barátunk - találgatott, mire a fanok egyszerre mondtak egy 'igen'-t. - Nemrég találkoztunk vele, és egyből a szívünkbe zártuk. Igaz srácok? - kérdezte a többiektől.
- Teljes mértékben - bólint mosolyogva Liam.
- Én is ott voltam az első találkozásnál, aztán hozzánk költöztettük - szól Niall.
- Zayn az elején tartózkodott tőle, nem nagyon szívlelte, viszont most küldött egy képet, hogy jól vannak, és beszélgetnek - jelentette ki Harry, mire a közönség kérlelni kezdte, hogy mutassa meg a képet.
A göndör kérdőn a többiekre nézett, akik vállat vonva bólintottak. Elővette a telefont, feloldotta, belépett a messenger-be, megnyitotta a beszélgetést, rányomott a képre, és az egyik kamera felé fordította, ami kinagyította a kivetítőre. Óriási sikítások, könnyek, és villanó vakuk. Ez az amivel le lehetne írni a reakciót. Végül a koncert folytatódott, és óriási sikere volt a fiúknak.
Késő este értek csak haza a többiek, Louis már az igazak álmát aludta Harry ágya közepén, összegömbölyödve.
A srácok megbeszélték, mi hogyan volt, hogy hogy lehetne még jobb az élmény. Ittak egy kevés alkoholt is, ünneplés gyanánt, viszont éjfél körül elvonultak a szobáikba.
Harry óvatosan mászott a takaró alá, és amilyen közel csak tudott, annyira húzódott hozzá a fiúhoz. A bársony puha bőréhez nem mert hozzáérni, csak bűvölettel nézte a homályban az angyali arcot. Szerette volna, ha ez az arc miatta ragyogna a boldogságtól, ha ő nevettethetné meg, hogy az az óceán szempár boldog csillogással tekintsen rá, amely csillogást ő ért el.
De hát hova is gondol? Hisz neki még a tudata legmélyebb bugyrában sem szabadna, hogy álmodozzon ilyenről. Ezekkel a gondolatokkal nyelte el az álomvilág.
Reggel Louis nyöszörögve ébredt. Szorította valami. Amint ez tudatosult benne, a szemei kipattantak, és ütögetni kezdte azt ami szorítja. Erre Harry szeme is kinyílt, majd mikor felfogta, hogy a fiút olyan erősen húzza magához, hogy az már fáj, egyből elengedte.
Az ágy másik felébe húzódott, de Louis nem nézett rá, csak felugrott, és kifutott a szobából. Megijedt, hogy a göndör bántani akarta. Pedig azt hitte végre nyugodt lehet, de megint fájt. Igaz nem úgy mint azon a helyen, de fájt.
A lépcső alján Zayn-be botlott, jobban mondva neki esett. A fekete hajú srác aggódva nézte a levegőt kapkodó fiút.
- B... Bánt - nyögte ki Louis.
- Niall! Figyelj Louis-ra, én megnézem mit csinált Harry már megint - Zayn hangja mérges volt. A szőke bevezette Louis-t a nappaliba.
- Mi történt? - kérdezte gyengéden Niall, mert nem akarta felzaklatni a fiút. Tudta, hogy Harry sosem tudna ártani egy léleknek sem, de Louis-nak főleg nem.
- Arra keltem, hogy fáj - mondta szomorúan a fiú.
- De mit csinált? - kérdezte.
- Szorított - motyogta. Niall-nek egyből leesett a tantusz, hogy Harry nem direkt csinálta, és nem azért, hogy fájdalmat okozzon neki.
Zayn mondhatni betörte az ajtót, és mint egy felbőszült bika rontott Harry-re, és kérdezte ki.
- Hogy merted bántani? Egyáltalán mivel bántottad? Hogy tehetsz ilyet? Te nem ilyen vagy! - kezdte el, de a göndör leállította. Könnyesek voltak a szemei, és szipogott.
- Én nem! Este mellé feküdtem, hozzá sem értem, reggel viszont úgy keltem, hogy magamhoz ölelem olyan erősen, hogy az fájt neki! Én nem tudom hogy történt, csak hogy szükségem van erre a fiúra, de nem tudom miért. Féltem, és meg akarom védeni. Szükségem van a szeretetre, az ő szeretetére - mondja Harry, mire Zayn halványan elmosolyodik.
- Te szereted őt! - jelenti ki a pakisztáni.
- Nem! - ellenkezik egyből a göndör.
- Akkor nem - emeli fel védekezően a kezét - de magyarázd el neki, mert halálra van rémülve szegény.
- Mondd csak Z, ti mióta vagytok ilyen jóban? - kérdezte Harry, amire a sötét hajú már csak legyintett.
Együtt léptek be a nappaliba, ahol már Liam is ott volt. Louis egyből mögé ugrott, mert a barna hajú olyan izmos, hogy biztos meg tudja védeni Harry-től, ha kell. Ez kinézetileg így látszott, de aki ismerte Liam-et, az tudta, hogy akkor sem bántana senkit, ha az megérdemelné.
A három fiú elhagyta a szobát, úgyhogy a rettegő Louis egy szomorú Harry-vel maradt. A fiú a szoba legmesszebbi szegletébe húzódott, és mivel elég nagy a nappali, ez nagy távot jelentett.
- Louis - kezdte Harry halkan - nem akartam, hogy fájjon neked. Azt sem tudom hogyan szorítottalak magamhoz éjszaka, de nem azért tettem, hogy neked rossz legyen. Tudod nekem is szükségem van a szeretetre, és már rég nem öleltem csak úgy magamhoz valakit, és a tudatalattim az este megtette ezt. Még egyszer sajnálom, remélem meg tudsz bocsátani, Lou.
A fiú csillogó szemekkel nézett a göndörre az utolsó szó hallatán. A becenevén szólította. Olyan rég nem hallotta ezt a nevet. Az anyukája hívta mindig Lou-nak. A régi vidám emlékekre halványan elmosolyodott, majd Harry-hez sétált.
- Sajnálom, hogy kiakadtam, és nem vártam meg a magyarázatodat - néz fel bűnbánóan a zöld szemekbe.
Harry óvatosan túrt bele a fiú puha tincsei közé, amikor Louis fogta magát, és... És megölelte. A vékony karok átérték a hátát a göndörnek, aki lélegzet visszafojtva nézte Lou-t. Végül az erős végtagok is átfogták Louis gyenge testét.
A fiú az arcát Harry vállába temetve szuszogott, a göndör pedig boldogan mosolyogva húzta magához még közelebb Őt.
- Köszönöm Hazz - suttogta a kék szemű, míg a zöld íriszeket nézte elbűvölve.
