Talált, süllyedt |L.S.| ✔️

💚XII.💙

- Fáj.

- Kicsim, kicsim, kicsim, nézz rám! - ugrott mellé Harry egyből - Hol fáj?

- Mindenhol - kiáltja kikelve önmagából.

Erre a göndör erősen húzta magához a fiút.

- Nyugodj meg, minden rendben lesz - suttogja amíg a hátát simogatja.

- Fáj lent nagyon - nyüszít fel a kisebb.
És Harry-t mintha arcon csapták volna, rohan Zayn-hez.

- Add oda azt a krémet, amit a hasadra használtál - fékez le a pakisztáni szobájának ajtajában.

- Azt amit akkor használtam amikor majdnem átszúrták a vesémet? - kérdez vissza értetlenkedve.

- Igen, de siess már! - toporzékol és húsz másodperc múlva már ismét Louis mellett van.

- Hol voltál? - kérdi erőtlenül a fiú.

- Szereztem valamit ami segíthet - mosolyog biztatóan, majd ismét a fürdőbe mennek.

Louis-ról megint lekerül a ruha, de nem ellenkezik, mert nincs ereje. Harry először jól lemosta ott a fiút, majd a kenőcsöt apránként, óvatosan, ügyelve, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozzon felvitte a sérült területre.

- Fáj - szorította össze a szemét Lou.

- Tudom, de hidd el jobb lesz. Itt vagyok - próbál Harry erősnek tűnni, ám ő is könnyezik.

Miután végeztek, a szobába mentek. Az ágyban összebújva feküdtek és mindketten remegtek. A fiú a sokktól, a göndör az idegességtől. Harry nem bírta tovább, a könnyei potyogni kezdtek.

- Sa... Sajnálom Lou - temette az arcát a tenyerébe - Én annyira sajnálom. Veled kellett volna maradnom. Annyira felelőtlen vagyok. Anyának igaza volt - halkul el a hangja.

- Mit mondott? - kérdi szinte suttogva.

- Hogy semmirekellő vagyok. Aztán elküldött, és soha többé nem láttuk egymást - mosolyodik el gúnyosan az emlékre.

- De miért? - érdeklődött tovább.

- Mert nem tudta elfogadni, hogy milyen lettem - von vállat Harry.

- Szerintem jó ember vagy, és nem vagy semmirekellő - bújt még közelebb a fiú a göndörhöz.

- Miért vagy velem ilyen kedves? - kérdezte az idősebb.

- Mert megmentettél. És te? Miért?
- Mert... Van benned valami - öleli szorosabban a fiút.

Végül a kínszenvedések után nehezen, de el tudtak aludni.

A másnap csendben telt. Senki sem nevetett vagy viccelődött. Louis egész délelőtt a hatalmas ágyban feküdt összegömbölyödve.

- Lou gyere ebédelni - szól neki Harry lágyan, de ő csak megrázza a fejét.

- Valamit muszáj enned - ül le a göndör az ágyra - Tudom, hogy fáj és hogy rossz, de enned kell!

Erre Louis felemeli a fejét és mérgesen néz Harry-re.

- Tudod? Honnan tudhatnád? Neked tökéletes az életed! Híres és gazdag vagy. Eszméletlen barátaid vannak. Az emberek szeretnek téged. Jól nézel ki és kedves vagy. Az egész világ ismer. Gyönyörű vagy kívülről és belülről. Fogalmad sincs mit érzek! És remélem soha nem is fogod tudni milyen ez a fájdalom. Amikor szétszakítja a lelkedet a szégyen és a szenvedés. Amikor kihasználnak, amikor nem tudsz ellenkezni és nem tudsz tenni semmit. Amikor nem figyelnek rád, csak a saját élvezetükre. Mikor kiszakítanak a lelkedből egy darabot amit már sosem kaphatsz vissza! - ordította a fiú.

- Én nem... Én csak... - a göndör nem fejezte be a magyarázkodást.

Könnyáztatta arccal fordított hátat és kimenekült a szobából, el a veszekedés elől. Louis is felugrott, ami igaz fájt neki, de most nem érdekelte. Harry pulcsija volt a fiún. Az a rózsaszín amit az első napok egyikén látott meg Lou a gardróbban. Neki is könnyek folytak az arcán és ez a sok sírás már teljesen kikészítette. A tegnapi történésekhez képest gyorsan leért a lépcsőn és a pakisztáni szobája felé vette az irányt. Bekopogott, majd benyitott.

Az ágyon Zayn és Liam feküdtek egymást átkarolva, míg a tv-n valami ősrégi film ment. Mindkét férfi megijedt a fiú elkeseredett arcát látva.

- Mi történt Louis? - kérdezte egyből Liam.

- Kiabáltam vele. Vissza fog vinni oda. Elrontottam az egészet. Ha visszakerülök nem fogom kibírni. Hogy lehettem ilyen meggondolatlan. Hogy tehettem ilyet - suttogja elképedve a fiú, majd összeesett.

Zayn összeszedte a darabokban heverő fiatalt és befektette az ágyba. Liammel a közöttük fekvő fiút vizslatták aggódva, míg Louis úgy érezte mintha a szülei biztonságot nyújtó ölelésében lenne.

- Mesélj - szólal meg halkan Zayn és kinyomta a tv-t.

- Azt mondta tudja mit érzek, én pedig kiakadtam. Kiabáltam vele pedig nem akartam - szipogja a kisebb.

- És ő mit mondott? - érdeklődött Liam.

- Semmit. Elment, nem tudom hova. Biztos visszavisz a rossz helyre. Nem akarok visszamenni - kezd remegni Louis.

- Dehogy visz vissza - borzolja össze az amúgy is kusza tincseket Zayn.

- Félek - jelenti ki Lou.

- Tőle? - kérdezte Liam.

- Attól, hogy megbántottam - temeti a barna hajú vállába a fejét - Hogy mertem ilyen hangnemben beszélni vele? - tette fel a költői kérdést.

-Nem lesz semmi baj - suttogja Zayn és Liamre nézett.

~Eközben egy másik szobában~

- Érted! Azt mondtam neki, hogy tudom milyen érzés! Még szép hogy kiakadt - túrt a hajába Harry.

- Nyugi H, nem történt semmi - öleli át a vállát Niall.

- De megbántottam! Biztos haragszik rám és soha többé nem akar látni - aggodalmaskodott tovább a göndör.

- Harry fejezd be! Te mentetted meg az életét. Hogyan tudna haragudni rád? - sóhajtja a szőke.

- Nekem kéne azon a helyen megrohadnom. Ő csodálatos - dől hátra az ír fiú ágyán.

- Ne mondj ilyeneket, mert felképellek! - fenyegetőzött Niall.

- Csak sajnálom - von vállat.

- Mit? - kérdezte a szőke.

- Azt, hogy megbántottam - szorítja össze a szemeit, ezzel kipréselve még egy könnycseppet.

- Minden rendben lesz - biztatja, majd feláll és kilép a szobából.

A földszinten is pont csukódik az ajtó, szóval Niall is lefelé veszi az irányt.

- Nehéz a szerelem - sóhajtotta a Ziam párost megpillantva.

- Főleg, ha két srác között van - folytatta Liam.

- És akkor a legnehezebb, ha két ilyen idióta szeret egymásba - vigyorog Zayn.

Harry és Louis az érzelmeik társaságában feküdtek két külön szobában hiányolva a másikat maguk mellől.

**********

Jelezzétek valahogy, ha tetszik! ❤️

Köszönöm a 2500+ megtekintést és a 280+ vote-ot! <3