A következő úti cél a város külső felében volt. Egy gyönyörű családi ház volt. Az udvar tele virágokkal, és egy macska is ólálkodott a fűben. A kapuhoz érve a csengőt a fiú nyomta meg. Az ajtó nyílt, és két tizenöt éves lány sétált ki rajta. Phoebe és Daisy.
- Ugye te is látod amit én? - kérdezi az egyikük.
- Képzelődöm, vagy ez tényleg a One Direction? - ámul a másik.
Louis-t észre sem vették addig, míg a képeket meg nem csinálták a fiúkkal.
- Álljunk meg egy pillanatra - emeli Daisy a kezét a magasba.
- Te nem...? - kezdi Phoebe is.
- Na jó! Tuti, hogy te vagy Boo! - kiáltják egyszerre, és szorosan megölelgetik a fiút.
- Ti emlékeztek rám? - kérdi Louis.
- Hát tegnap láttuk a képet rólad meg Zayn-ről, és egyből gondolkozni kezdtünk, hogy ki lehetsz, mert olyan ismerős voltál, és végül rá jöttünk, hogy Boo vagy - mosolyog Phoebe.
- Ne tudjátok meg milyen jól esik - mondja Louis.
A lányok megmutatták a testvérüknek a szobájukat, beszéltek neki a suliról, és arról is, hogy hogyan lettek modellek tizennégy évesen.
Késő este estek haza a fiúk. A nap már rég lement. Louis Harry szobájába ment, míg a többiek beszélgettek egy kicsit.
- Na, ez egy jó nap volt! - vesz elő egy tál spagettit Niall.
- Az volt. Viszont hamarosan neki kéne állni dalokat írni - vált témát Liam.
- Nyugi apu, folyamatban van - kacsint Harry, és ő is az emelet felé veszi az irányt.
Mikor meglátja a fiút hason fekve terpeszkedni az ágyon, egy halvány mosoly kúszik az arcára. Lassan sétál az ágyhoz, nem akarja Louis-t megijeszteni.
- Lou - simít végig gyengéden a kezén - Gyere, még fürdened kell.
A fiú összerezzen az érintésre és a mély hangra.
- Rendben. Segítesz? - néz bociszemekkel a göndörre. Nem tudja, hogy a felnőttek már nem szoktak együtt fürdeni, hisz ő még fel sem nőtt.
- Persze, na gyere - veszi ölbe Harry Louis-t.
A kádat teleengedi meleg vízzel, tesz bele epres habfürdőt és rózsa illatú tusfürdőt. A fiúról elkezdi lehámozni a pulóvert, majd a pólót, és így tovább.
Mikor Lou meztelenül állt a göndör előtt, az lélegzet visszafojtva nézett rá. Csak sajnos most nem a fiú sugárzó gyönyörűsége miatt, hanem a puha bőrén ékesedő sebek és hegek miatt. Eddig fel sem tűnt neki, ugyanis nem azt figyelte. De most...
Dühös lett. Olyan dühös, mint még soha. Ki az a lelketlen állat, aki bántani merte ezt a csodát? Aki hagyott szenvedni egy fiatal fiút? Akinek nem számítanak mások, csak a saját vágyainak kielégítése? Ki az aki ezek után a tükörbe mer nézni?
Egyszer csak egy lágy érintést érzett az arcán. Egyből visszatért a valóságba.
- Mi a baj Harry? - kérdezte Lou, mire a göndör nem bírta tovább...
Egy kósza könnycsepp szökött ki a szemeiből, és szánkázott volna végig az arcán, ha az eddig ott tartott tenyér le nem törli azt.
- Csodálatos vagy - suttogja Harry önkívületi állapotban.
- Ne mondj ilyeneket - vörösödött el Louis.
- Kihűl a víz - tereli el a témát a göndör.
- Te nem fürdesz? - kérdi ártatlan szemekkel Lou.
Harry zavarba jött. Nem tudta mit feleljen. Nem akarta megbántani a fiút, de együtt fürödni vele mégiscsak túlzás, nem?
Hát, nem.
Louis a habok közül nézte, ahogyan Harry is lassan levetkőzik. A göndör próbálta magát minél jobban takarni. Végül egymással szemben ültek a nagy kádban. A kinyújtott lábaik pont összeértek, és az érintkezésre kirázta mindkét főt a hideg.
- Miért hosszú a hajad? - kérdezte a fiú.
- Mert nekem így tetszik - válaszolja a göndör.
- És miért foltos a bőröd? - érdeklődött megint Louis.
- Ezek nem foltok, hanem tetoválások. Mindegyiknek megvan a saját jelentése - nézegeti a karját Harry.
- És a miért jók? - kíváncsiskodott.
- Mert emlékeztet sok dologra. A boldog emlékekre, a hibáidra, a nehéz időszakokra - gondolkozik el Harry.
- Én is akarok tetoválást - jelenti be Louis eltökélten.
- Ez komoly dolog. Amit magadra tetováltatsz, az ott is marad. Örökre - mosolyodik el a férfi.
- Nem baj, én akarok! - mondja határozottan a fiú.
- Majd később még beszélünk róla - rendezi le ennyivel Harry.
Végül a göndör megmosdatta Louis-t és magát is. Mindketten felvették a pizsamákat, ami a fiúnak egy fehér póló és fekete melegítő volt, Harry-nek pedig csíkos rövidnadrág és úgyszintén fehér póló.
Mikor kiléptek a gőzzel teli helyiségből már sötétség borította a házat. Gyorsan beiszkoltak Harry szobájába, ahol szinte ájultan estek az ágyba. Fárasztó és hosszú nap volt.
A göndör hason feküdt, egyik lábát felhúzva, és egy párnát ölelt magához. Kissé nyitott szemekkel kémlelte a fiút, aki az oldalán fekve, nyakig beburkolózva csodálta a párától nedves göndör tincseket.
Harry szemére gyorsabban jött az álom. Résnyire nyitott szemei végül lecsukódtak, légzése nyugodt, egyenletes lett. Louis viszont bármennyire is volt fáradt, egyszerűen nem tudott aludni. Sokáig feküdt csukott szemmel, ám végül bosszankodva ült fel a puha matracon, hogy elgondolkozzon azon, mégis mit csináljon, hogy aludni tudjon.
Ismét Harry-re nézett. A párnát még mindig magához ölelte. Ez valahogy szemet szúrt a fiúnak. Megragadta a tárgyat, és kirántotta a göndör kezei közül. Erre az mozgolódni kezdett, és a kezével a párnát kutatta, viszont az az ágy másik oldalán pihent. Ami a göndör kezébe akadt, az Louis dereka volt. Természetesen az alvó férfi ezzel is beérte, úgyhogy a fiút húzta magához, és ölelte át teljes nyugalommal. Louis meg volt lepődve. Nem számított erre. Harry légvételeit a nyakán érezte, ami először csiklandozta, majd megnyugtatta. A fiú a kezeit Harry karjára csúsztatta, majd a göndör fürtökbe temette az arcát.
- Jó éjt, Hazza - suttogta, és végre ő is elaludt.
**********
Jelezzétek valahogy, ha tetszik! ❤️
Köszönöm a 700+ megtekintést! <3
ČTEŠ
Talált, süllyedt |L.S.| ✔️
Fanfikce|Larry Stylinson| Egy fiú aki utálja az embereket? Nem. Egy fiú aki fél az emberektől? Talált, süllyedt.
