Talált, süllyedt |L.S.| ✔️

💚VII.💙

Míg a két fiú kibékült, a többiek megfőzték az ebédet. Szerencsére négyük között sosem volt nagyobb veszekedés, csak kisebb viták. Mindig megegyeztek, engedtek, vagy éppen fontossági sorrendet állítottak, de elosztották egymás között a munkát, és mindent meg tudtak egymással beszélni. Ezért voltak ők amolyan testvéri kapcsolatban.

Az asztalnál ülve boldogan beszélgettek, míg a sült ételt ették.

- Louis, mennyire örülnél, ha azt mondanám, hogy tudom hol laknak a testvéreid? - kérdezte Zayn, mintegy mellékes dolgot. A fiú kezében megállt a villa, és ámulva fordult a pakisztáni felé.

- Mi? Miről beszélsz? - kérdezte tányérméretű szemekkel.

- Ja, igen. Z és én végeztünk egy kis kutatómunkát - karolja át az említettet Liam.

Louis leesett állal kapkodta a tekintetét a két srác között, és sírni kezdett. Óriási mosollyal az arcán törölgette a könnyeit.

- Szerintem örül neki - vigyorog Niall.

Persze, hogy örült. A négy húga megvan. És tudják, hol laknak. Ez a fiúnak akkora boldogságot adott, hogy az elmondhatatlan.

- Na ne sírj, ebéd után indulunk - néz lágyan Harry Lou-ra.

- Eszméletlenek vagytok - hagyja abba a sírást, majd izgatottan fejezi be az ebédet.

Étkezés után mindenki átöltözött. Louis egy narancssárga pulcsit vett fel fehér adidas melegítővel. A göndör kezét szorongatta, míg a kocsiban ültek, és tiszta ideg volt. Ő kérte, hogy először Charlotte-hoz menjenek. A húga már betöltötte a tizenhetet. Fogalma sincs mire számítson. Az emlékeiben halványan él egy kép, ahol a szőke hajú kislány mellette alszik, de ez már nagyon régi. És a húgából mára már biztos egy gyönyörű nő lett.

Az autó lassított, majd megállt. Louis kétségbe esett. Mi van, ha rácsapja az ajtót, vagy ha nem emlékszik rá?

Harry nyugtatóan simított Louis arcára, aki erre rákapta a tekintetét. A zöld és a kék összetalálkozott, Lou pedig nyugodtabb lett. Mind kiszálltak az autóból, és egy takaros családi házhoz sétáltak.

A göndör csengetett, pár pillanat múlva pedig nyílt az ajtó. Louis lélegzet visszafojtva várt. Az ajtó túloldalán egy platinaszőke lány állt. Döbbenten vezette végig a társaságon a szemét, látszott rajta, hogy ismeri a fiúkat, de mikor Louis-ra ért a tekintete megtorpant.

Halkan tette fel azt az egy szavas kérdést, amit a fiú egyből értett.

- Boo? - kérdezte a lány könnyes szemmel.

- Lotts? - nézett rá ámulva.

A következő pillanatban Lottie olyan sebességgel ugrott rá Louis-ra, hogy Liam-nek meg kellett tartania őket nehogy hátra essenek. A lány az arcát Louis nyakába temette, és sírt. A fiú sem csinált mást. Erősen szorította magához régen látott testvérét és némán folytak a könnyek az arcán.

A testvére igazi hölgy lett. Gyönyörű alak, arc, és tökéletes arányok.
A házból egy másik lány hangja szólt ki.

- Lottie, ki van itt? - kérdezte valahonnan messzebbről.

Lottie lassan leszállt Louis-ról, és beinvitálta őket a házba.

- Gyere Eleanor, majd meglátod - szól vissza a lánynak.

Egy barna hajú, magas lány jött ki az egyik szobából, és a kezében lévő tányér a földön landolt.

- Szóval... Sziasztok srácok, nem is köszöntem - jut eszébe Lottie-nak - Ő itt Eleanor Calder, a lakótársam. El, őket úgy is ismered, ez a jóképű férfi pedig a bátyám - mosolyog Louis-ra.

- Jézusom! - sikít fel a lány.

- Amíg te itt fanoskodsz, én elmegyek Boo-val beszélni - ragadja meg a fiú kezét, és egy másik szobába húzza.

Az ajtót becsukja, és csak bámul a fiúra. Mindketten anyukájuk óceán kék szemeit örökölték, és most azzal pásztázták egymást. Egyikük sem hitt a szemének. Végül Louis szólalt meg.

- Gondolom érdekel a történet - sóhajtotta.

- Persze! Hét éves voltam, mikor egyszer csak eltűntél! Te is, anya is és apa is! - ülnek le az ágyra.

- Hát tudod... - és neki kezdett.

Elmesélte azt az estét, a szenvedésébe nem ment bele, mert nem akart belemenni. Aztán arról is beszélt, hogy került a fiúkhoz, egészen a mai napig mindenről beszámolt. Lottie a vállára döntve a fejét hallgatta testvére életét, és elkapta a bűntudat, hogy nem kereste őt, hogy nem segített neki.
Szerencsére a lánynak jó élete volt. Jobb nem is lehetett volna.

Kábé két órát töltöttek a szobában, mikor kopogtak az ajtón. Harry nyitott be rajta, aki mosolyogva nézett a két emberre.

- A világért sem szeretnélek megzavarni titeket, de egyrészt Niall szétszedi a konyhát, másrészt pedig, ha a többiekhez is el akarunk jutni, hamarosan indulni kéne.

A fiú bólintott, és felállt. Negyed órával később már az ajtóban búcsúzkodtak.

- Akkor majd írj, vagy hívj, vagy gyere - öleli szorosan a lány a bátyját.

- Rendben - mosolyog a fiú, majd beszálltak öten a kocsiba, és dudálva hajtottak el.

**********

Jelezzétek valahogy, ha tetszik! ❤️

Köszönöm a 300+ megtekintést! <3

Sajnálom, hogy régebben volt rész, de készülök a felvételikre, és most a tanulásra fordítom a legtöbb figyelmem. ^^