Harry sikeresen visszaaludt pár órára. A kicsi illata és puha bőre megnyugtatta. Louis pedig nem unatkozott a Göndör karjai között, mert annak tetoválásait tanulmányozta és újrarajzolta őket.
Tíz órakor a konyhaasztalnál ültek öten.
- Nem lesz klipp forgatás - szólal meg Zayn, ezzel megtörve a fáradt csendet.
- Mi? Hogyhogy? - lepődött meg Liam.
- Mert még Danny sem tud két nap alatt összeszedni ennyi kelléket és embert - mondta a pakisztáni.
- De nem úgy volt, hogy múlt hónapban írt neki Harry? - kérdezte a szőke srác bundáskenyeret majszolva.
- Harry? - nézett rá mindenki a helyiségben.
- Sajnálom srácok, teljesen kiment a fejemből - szégyelli el magát a Göndör.
Liam felpattant az asztaltól és idegesen sétált a bejárati ajtóig, majd kilépett rajta és becsapta.
- Ne is törődj vele, hisz tudod milyen. Mindent meg akar adni a rajongóknak, és mindent tökéletesre akar - támaszkodik Zayn az asztalra, majd elindul a barátja keresésére.
- De Louis érkezése előtt is foglalkoztunk már az albummal, nem vagyunk késésben - magyarázkodik Harry.
- Késésben nem, de csúszásban igen - mondja Niall.
- Mi a különbség? - szólt közbe a fiú.
- Még nem léptük át a határidőt, de lehet átfogjuk.
- Mikor fog kijönni az album? - kérdezett ismét Louis.
- November 28-án - felelt Harry.
>><<
Mivel kint már hideg volt, a délutánt a két fiatal a szobában töltötte. Harry csatlakoztatta a telefonját a hangszóróhoz, és bekapcsolt egy lejátszási listát, ami különböző stílusú zenéket tartalmaz. Míg halkan szólnak a dalok ők Harry íróasztalánál pakolnak. A hónapok óta porosodó kottákat rendszerezik, mert ezekhez a hetente járó takarítónő sem nyúlhat.
A fiú egyszer csak megtorpan egy akkordokkal teleírt lappal a kezében.
- Ez nagyon tetszik - suttogja az éppen szóló számra utalva.
- Táncolunk? - húzza fel egyik szemöldökét a Göndör és Louis felé tartja a kezét.
- Komolyan? - nyílnak nagyra a kicsi szemei.
- Miért is ne - von vállat mosolyogva Harry.
A fiú megfogta az idősebb kezét, majd karjaival átölelte a partnere nyakát. A Göndör kezei Louis derekát cirógatták, és lépkedni kezdtek a Good riddance című zenére.
Harryn egy egyszerű fekete melegítő és sötét póló volt, Lou-n egy felső, mely egy sünit ábrázol, és szürke nadrág. A göndör tincsek elfeküdve meredeztek mindenmerre, Louis pedig a gipsz miatt nehezebben mozgatta a karját. Közel sem volt tökéletes a pillanat, de mégis, mintha a világ megállt volna pár percre, hagyva, hogy a két fiú kiélvezhesse a végtelen nyugalmat és szeretetet.
De a szám véget ért, a varázs elmúlt, és a fiatalok tiszta mosollyal néztek egymás szemébe olyan közelről, mint még soha. Louis lábujjhegyen állva pipiskedett, Harry pedig kissé begörnyedt, hogy még jobban magához tudja vonni a fiút. A fiút, akit ő mentett meg. A fiút, aki miatta boldog. A fiút, akit reménytelenül megszeretett az elmúlt időszakban.
Egy pörgős, gyors ütemű dal váltotta az előzőt, amire a Göndör elkezdte rázni a csípőjét, a kicsi pedig ugrálni kezdett. A hosszú tincsek szálltak a gyenge napfényben, a zöld szemek pedig nem tudtak elszakadni a fiútól. Olyan volt őt nézni, mintha az illetőt megbabonázták volna. Louis szinte ragyogott a rá vetülő arany fényben. A fiú ugrált, pörgött, és szabadabbnak érezte magát mint valaha. Mintha most kezdene el élni igazán.
Miután öt zenét végig táncoltak, Harry lihegve sétált az ablakhoz, hogy bukóra nyissa azt, ezzel friss levegőt engedve a szobába.
A kicsi, pihegve, piros arccal ült az ágyra.
- Köszönöm - motyogta, még mindig a tánc okozta sokkban.
- Bármikor - felelte mosolygós hangon a Göndör.
Az idősebb is letelepedett az ágyra, közvetlen Louis mellé.
- Úgy ragyogtál, mint a Nap - nézett mélyen a zöld szempár a kékekbe, de a fiú nem mondott semmit, csak jobban elpirult, most már nem a fáradtságtól.
Harry puha tenyere a kicsi arcára siklott, aki erre megrezzent. Az arcáról a kéz a tarkójára vándorolt, majd a barna tincsekbe, amik már igen hosszúra megnőttek. Louis keze Harry bicepszén pihent, és apró lepésekben húzta minél közelebb magához a férfit.
Pár hónapja el sem tudta volna képzelni, hogy valaha megbízna valakiben, most pedig itt van ez a göndör hajú srác, és képes lenne mindenét odaadni neki.
A fiú próbálta elfeledni ezeket a gondolatokat, de az, hogy Harry szája rohamosan közeledett az övéhez, valahogy nem segített a helyzetén.
A méregzöld szemek kihívóan, vágyakozva és zavartan néztek Louis szemébe és szájára felváltva. A kicsinél már más volt a helyzet. Ő meredten nézte a piros ajkakat, és megijedt.
A homlokuk és az orruk is egymásnak ért. Louis kapkodta a levegőt és a szívverése is felgyorsult. A két tökéletes száj szinte súrolta egymást.
Végül Harry fordította el a fejét és Lou nyakába fúrta az arcát.
- Semmi baj, nyugodj meg - susogta, mire a kicsit kirázta a hideg.
A gyenge kezek erősen kapaszkodtak az idősebb pólójába. A fiú úgy érezte, hogy sosem akarja elengedni a Göndört.
- Köszönöm - motyogta, de gondolatban átkozta magát, mert ő igazán meg akarta csókolni Harryt. A szíve húzta a göndör felé, de az esze és a teste ellenkezett. Az emlékek nem engedték, hogy azt tegyen amit szeretne.
Nem érezhette Harry száját a sajátján.
Pár perc elteltével megcsörrent az idősebb telefonja, ezzel elhallgattatva a zenét.
A Göndör az asztalhoz sétált, amin a készüléket hagyta, majd felvette azt.
- Szia James - köszön a menedzserének.
- Helló Harry - hallatszik a készülékből - Kaptatok egy megkeresést. Vagyis Louis.
- Mi? Mit? - lepődik meg, és visszasétál a fiúhoz - Várj, kihangosítalak.
- Szia Louis - köszön a férfi ismét.
- Szia James - viszonozza a gesztust.
- Tehát arról lenne szó, hogy szeretnének interjút készíteni Louis-val.
**********
MA BALLAGOK! *-*
Jelezzétek valahogy, ha tetszik! ❤️
Köszönöm a 9400+ megtekintést és a 1000+ vote-ot! <3
Tudom régen volt rész, sajnálom! :c
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Talált, süllyedt |L.S.| ✔️
Hayran Kurgu|Larry Stylinson| Egy fiú aki utálja az embereket? Nem. Egy fiú aki fél az emberektől? Talált, süllyedt.
