Klarantina II. - A fények harca [✔] {Javításra vár}

30.

A nap első sugarai csiklandozták bőrömet. Fellegvár teraszán a korlátra támaszkodtam, s lassan körbe pillantottam. A szél lágyan ringatta halvány kék ruhámat, lengedeztette fehér hajamat. Tisztán láttam mindent, amit csak akartam. Trixt, ahogy a trónteremben üldögél, miközben Nach mellette áll. Seremi és a három testőre, akik utuk felénél jártak, és elkóborolt, vagy kitaszított kentaurokat kerestek. Anergoth, miként dühös arccal épp egy alattvalóját szidja. Lemír és Kaylah Alfman király udvarában közös gyermekükkel játszanak. Csak apró mosollyal figyeltem őket, és hihetetlen büszke voltam a lányomra, aki teljesen egyedül vezeti a királyságát. Még hozzá Nachal közös gyermekükkel a hasában.

Sóhajtva kiegyenesedve csak bámultam előre.

Lassan öt év is eltelt már, amióta átvettem Zeusz, vagyis Zien helyét. Az elején hatalmas vita alakult ki minden nép és faj között, főleg amikor megtudták, hogy mekkora harc volt köztem és az angyalok között. Törpök, tündérek, szirének és a minotauruszok mind-mind kiakadtak, és majdhogynem újabb háború alakult ki. Végül Zien volt az, akinek sikerült elcsendesítenie mindenkit. Súlyos sérüléseiből Seremi, és Anergoth segítségével hamar felépült, de megrázta, hogy egyszerű angyal lett. Ettől függetlenül józan ésszel gondolkozott.

Elmondta, hogy attól, hogy én eldöntöttem ezt, még nem biztos, hogy meg is valósulhat. Hiszen ő se azzal született meg, hogy már isteni ereje volt, hanem ajándékba kapta. Ahogyan minden isten ezen ajándék által kapta isteni erejét.

Egy távoli ismeretlen királyságban létezik az istenek szirtje, ahol az istenek megkaphatják az égiek áldását. Jó magam nem is tudtam erről, ahogyan a többi faj sem, kivéve Zien, Anergoth és Edquil. De mivel Zien előállt ezzel a hellyel, és tervével minden fajtag beleegyezett abba, hogy ha az égiek elfogadnak engem, akkor tiszteletben tartják a döntést, és engem is. Így hát amilyen hamar csak tudtunk el is mentünk a szirthez, még ha először Zien próbálkozott meg vele, hátha vissza kaphatja, de az égiek nem tettek semmit. S a bukástól tartva alig mertem eléjük állni.

Mégis olyan történésnek lehettem a tanúja, amit sohase fogok elfeledni.

Jó pár percig semmi sem történt, egyedül a tenger hangját lehetett hallani, ahogy a szirt falát nyaldosta. De lassacskán hófehér felhők gyülekeztek a fejünk fölé, amiből halovány fénysugár körbe ölelte a testemet. Olyan érzés volt, mintha édesanyám ölelő kezei vontak volna körbe, amitől a lelkem teljes egészében megnyugvást lelt. És ezen érzés közben változást észleltem a testemben, s lelkemben egyaránt.

Testemnél is nagyobb aranyszínben pompázó szárnyaim nőttek, s arany glória korona jelképezte istenségi hatalmamat.

Amikor a meleg fénysugár visszakúszott a fellegekben tudtam mi lett belőlem, és mi a feladatom.

Az angyalok istennőjévé váltam, s az angyalok, egyaránt az emberek védelmezése lett a célom.

✝

Amint visszatértem a fajok többé nem ellenségeskedtek velem, hanem felnéztek rám, s meghajoltak hatalmam előtt. Angyalok, és Zien volt testőrei mind istenítettek, és védelmeztek. Ez által rögtön megkezdtem a feladataimat véghez vinni.

Anergothal örök hűséget fogadtunk. Trixnek véglegesen átadtam a királyságomat, amiben Nach segíti őt, és szintén örök hűséget fogadtak. Kaylahval való megállapodást betartva elvettem tőle a Büntetést hozó angyal címet, s átruháztam Zienre. Így Zien mellettem, az angyalok között maradt, Kaylah pedig lemehetett Lemírhez, aki örömmel fogadta őt. Jay, és Zien volt férfi testőrei mind-mind istenítenek, és el se mozdulnak a szobám elől.

Nehéz volt, ahogyan sokkal több teher nyomja a vállaimat, de legbelül örülök, hogy megtehettem ezt a lépést. A vének miatt nem borult fel a föld egyensúlya, és minden a legnagyobb rendben folytatódik tovább.

Oh, igaz is..

Zarafin még az istenségi erőm után is össze volt kapcsolódva velem, ahogyan Edquil is. Plusz a sárkány parancsoló képességem is bennem maradt, így nem csak az angyalok istennője lettem, hanem a sárkányok királynője is. Ezáltal pedig Zarafin, Qvij, Yozak, Zajk felköltöztek hozzám, aminek én kifejezetten örültem.

✝

Két ismerős kar ölelését érezvén lehunyt szemekkel elmosolyodtam, s még jobban meleg ölelésébe bújtam. Szárnyaival átölelt mindkettőnket, amitől még nagyobb lett a mosolyom.

- Szia - Anergoth rekedten a fülembe suttogott, amire jóleső borzongás futott végig a testemen.

- Szia - köszöntem neki halkan. - Mégis miért kellett leszidnod egy alattvalódat? - Félszemmel felpillantottam rá. Sóhajtva fejét az enyémnek döntötte, amire felhúztam egy szemöldökömet.

- Elkezdte mókából ijesztgetni az embereket - sóhajtotta, de a szavaitól mindkét szemöldököm a homlokomra szaladt. - Persze ebből nincs semmi gond, de egy fiatal lány nem ijedt meg tőle, és.. - Végét lógva hagyta, én mégis tudtam mire céloz. Csak pislogva néztem rá, majd kitört belőlem a kacagás.

- Szóval egy démonod szerelembe esett, egy halandóba - feleltem.

- Nem vicces, legalább két óra hosszán át oktattam a szabályokról - ettől csak jobban nevettem. - Freja! - Szólt rám. Még mindig kuncogva megfordultam a kezeiben, mire morcos tekintettel összevonta a szemöldökét. Kezeimet felcsúsztattam a mellkasán, s összekulcsoltam a nyaka körül.

- Tudod, Kaylah is egy halandóval van, akivel közös gyermekük is született. Mit árthat egy féldémon-félember ivadék? - döntöttem félre a fejem.

- Hamarabb felnő. Kiközösítik. És ez által lehet őrjöngeni fog - sorolta fel. - Mondjak még valamit erre? - Húzta fel a szemöldökeit.

- Ilyen esetekre vannak az istenek, és a Büntetést hozó angyal - mosolyogtam rá.

- Zien túl lágyszívű! - fakadt ki, amire sóhajtva a szemeimet forgattam.

- Ha több a démon, az apja úgy is úgy nevelné fel. Ha pedig több az ember, akkor meg semmi probléma nem lenne. Nem igaz? - szavaimra elfordította a fejét, s ebből tudtam győzelmet arattam. Mosolyogva két kezem közé fogtam az arcát, s magam felé fordítottam. - Bízz bennem. - Suttogtam ajkaira.

- Benned bízok, csak az ivadékokban nem - felelte halkan.

- Anergoth! - szóltam rá. Szemeivel ismét elnézett rólam, de végül megadó sóhajjal bólintott. Nagy mosollyal átkaroltam a nyakát, s hozzá bújtam, mire kezeivel erősített a szorításán. - Szeretlek. - Suttogtam a fülébe.

- Én is szeretlek, istennőm - motyogta, s még mindig mosolyogva megcsókoltam őt, amit rögtön viszonzott.

Jó élettel kezdtem, végül rosszul folytatódott. De amióta Zarak a szárnyai alá vett végre az életem kezdett egyenesbe térni. S most végre boldogan, őszintén elmondhatom, hogy az életem véglegesen egyenesbe tért, s abban is folytatódik Anergoth, és az angyalok oldalán.

Vége.🍁

Ezzel befejeződött Freja Rajzsik, a Klarantina klán egyetlen túlélőjének a története.

Remélem mindannyian szerettétek, és szeretni fogjátok. Köszönöm mindazoknak, akik a végéig velem maradtak. ❤