Klarantina II. - A fények harca [✔] {Javításra vár}

1.

Freja

Lassan egy év is eltelt már, amióta Lemír segítséget kért tőlem. Seremi rá két napra érkezett vissza, és elmondása szerint a királynét valóban az orvosok számára gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Ha később jött volna el hozzám segítséget kérni, akkor a királyné már meg halt volna. 

Biztonság kedvéért Seremi néha-néha vissza nézett rá, hogy minden rendben van-e vele, de azóta már valóban jó egészségnek örvend. Lemír és én nem tartjuk a kapcsolatot. Elején még akartam neki üzenni, de jobbnak láttam, ha valóban megszűnik minden köztünk. Habár ennek Anergoth volt az, aki kifejezetten örült. 

Egy év alatt a többiek elfogadták, hogy én és Anergoth már valóban egy párt alkotunk, igaz Nach kiakadt.

Visszaemlékezés..~

- Mi az, hogy egy párt alkottok?! - Nach dühösen csapott az asztalra, amin én ledöbbentem. Anergoth teljes természetességgel könyökölt az asztalon, és semmit se szólt. - Mégis mi lesz a szabállyal?!

- A szabály még mindig él. Freja nem ember - válaszolt unott hangon Anergoth. Többiekre néztem, de mindenki más mosolyogva nézett, igaz Loren nevetve ölelgetett a bejelentésünk után. Sajnos Grab király két hónapja eltávozott tőlünk, és mindenét a fiára hagyta. 

- Akkor ennyi erővel én is lefeküdhetnék Hellikkel! - említett vissza köpte a bort, és tátott szájjal nézett rá. Mindenki ledermedt a szavaira, még Anergoth is úgy dőlt hátra a székben, mintha megütötték volna. Nach még levegőt se vett, úgy tűnt nem gondolkozott mielőtt válaszolt volna. - N-Nem úgy értettem. - Motyogása eléggé cáfolta a szavait. 

- T-Te.. - szinte láttam a kétségbeesést a szemeiben, ahogy Hellikre kapta a tekintetét. És ekkor volt, hogy Naramából kitört a röhögés.

- Tudjátok én nem ítéllek el benneteket - mindketten rám néztek.

- Mi? De hát nem is.. - szólaltak meg egyszerre.

- Ugyan már, ha így kijelentette, akkor ne titkoljátok - mosolyogva néztem rájuk. - Csak az emberek előtt ne hangoztassátok.

- De én nem vonzódom hozzá! - mindketten kiabáltak, de már nem tudták lemosni magukról, ami miatt többször is megviccelték őket. 

Vissza emlékezés vége..~

Valójában én körülbelül egy hete egyre rosszabbul éreztem magam. Anergoth ugyan olyan, félt mindentől és mindenkitől. Őszintén jól is esik ez a féltése számomra, de valamiért olyan szinten védelmezni kezdett, hogy már egy kisebb lökéstől felidegesítette magát. Ha például a városban sétáltam, és egy kisgyerek véletlen a lábamnak ütközött, akkor Nachnak kellett vissza tartania. E miatt sokkal kevesebbet járok le az emberekhez. 

Pedig tudom, hogy mindig jót tesz az embereknek, ha a királyuk vagy a királynőjük lesétál hozzájuk, és érdeklődik az egészségük, jólétük iránt. Fogalmam sincs, hogy nekem mi bajom van, főképp, hogy e miatt Anergoth miért lett védelmezőbb. 

Pár napja alig kívánom az ételt, amit pedig kívánok azt Hellik és Wilk minden reggel, délben a városból szerzik meg. Látható rajtuk, hogy már ők is furcsállnak valamit, egyedül én nem értem, hogy mi bajom van. Főképp, hogy minden reggelemet hányással kezdek, de van amikor még a vacsorám is kijön belőlem. Félek, hogy valamilyen betegségem van..