Klarantina II. - A fények harca [✔] {Javításra vár}

14.

Egy hét telt el azóta, hogy Lemír, és az ismeretlen lovag eljöttek hozzám. És abban az egy hétben én őszintén furcsán éreztem magam, amit egyáltalán nem tudtam mire vélni. Valahol úgy voltam vele, hogy lehet a két rendezvény miatt éreztem szokatlanul magamat. Hiszen eddig még nem voltam koronázási ceremónián, kivéve a sajátomon, és még esküvőn sem.

De ahogy haladtunk a Kelling kastély felé, az én gyomrom kezdett görcsbe ugrani. Örültem annak, hogy Anergoth, és Trix velem voltak, mert különben rögtön vissza mentem volna betegségre hagyatkozva. 

- Freja, ha így folytatod elfogsz ájulni - Zarafinra kaptam a tekintetem, de ő nem nézett rám, csak előre. - Én is érzem, hogy valami történni fog, de kérlek próbáld meg figyelmen kívül hagyni.

- Megpróbálom - motyogtam, mire félszemmel rám nézett, majd Yozakot követve leszállt a Kelling kastély teraszára. Akárcsak azon a napon a király ott állt az ajtóban hátra tett kezekkel, csak míg akkor Kelling Grab várt, mostan Kelling Jaran volt a helyén.

- Freja - mosolyogva sétált felém, mire aprót bólintva leszálltam Zarafinról. - Örülök, hogy eljöttél.

- Ez csak természetes - mosolya halványult, majd el is tűnt az arcáról, amin már a szemöldökeim ráncoltam. - Baj történt?

- A ceremónia után, szeretnék veled beszélni.

- Rendben - ezután újra mosolygott, és engem előre engedve besétáltunk a kastélyba.

✝

Maga a ceremónia tökéletes, és szép volt, de én alig tudtam rá figyelni. Anergoth meg is említette, hogy teljesen máshol járok, ami igaz volt. Minduntalan Jaran szavai jártak a fejemben, a szemeim előtt pedig azok a komor szemek voltak. Nem értettem, hogy miről akart velem beszélni, de már az ábrázatából tudtam, hogy valami nagyon komoly dolog lehet, ami megrémisztett.

Miért akarna velem beszélni? Talán hozzám köthető? Vagy a királyságról szeretne beszélni? De annak semmi értelme, mivel békében élünk egymással. Netalán Hick királlyal történt valami?

- Freja - suttogásra felkaptam a fejem. Kérdőn néztem Anergothra, de ő aggódva nézett le rám. - Minden rendben? 

- Igen - bólintottam. - Miért? - Kétkedő szemekkel nézett végig rajtam.

- Mert folyton magad elé nézel.

- Ah, elnézést - előre fordítottam a fejem, és próbáltam a koronázási ceremóniára koncentrálni, de elég nehéz volt. Bár amikor a ceremónia levezetése után Jaran egyenesen felém sétált, akkor már valóban féltem, amit nem értettem. 

- Beszélhetünk? - félszemmel Anergothra néztem, de ő sóhajtva lenyúlt Trixért, és kisétáltak a teremből, amit követett a nép, és az öregek is. Jaran engem kikerülve szintén az ajtók felé indult, mire követtem őt. Útközben levette magáról a palástot, amit nem bírtam ki mosoly nélkül. Mégis amikor kiértünk a trónteremből, ő a kastély bejárata felé sétált, pontosítva a mellette lévő titkos ajtó felé, amitől rosszat sejtettem.

- Jaran - titkos ajtó küszöbén megtorpantam, mire felém nézett a válla felett. - Miről szeretnél beszélni, ott lent?

- Kérlek - ajtók felé néztem, de még az angyal is felhúzott szemöldökkel nézett ránk felváltva. Mély levegőt vettem, és kifújtam, majd bólintva újra követtem Jarant. Ugyan azon az úton haladtunk egyre bentebb, míg megpillantottam a nagy zöld ajtókat, de ő nem állt meg előttük, hanem elfordult jobbra, amin a szemöldökeim ráncoltam.