Klarantina II. - A fények harca [✔] {Javításra vár}

19.

Anergoth

Egy magas fa ágon ülve bámultam a semmibe. Fogalmam sincs, hogy hogyan tudnám kiengesztelni Freját, hiszen ismételten sikeresen megbántottam. Sóhajtva támaszkodtam a térdeimre lefelé bámulva, de amit láttam hirtelen kiegyenesedtem, amitől persze elvesztettem az egyensúlyom.

Hátra zuhanva kezeimmel védtem az arcom, de ahogy háttal földre értem tüdőmben rekedt a levegőm. Köhögve félkönyökre támaszkodtam, de a kuncogásra oda kaptam a tekintetem.

- Jól vagy? - kérdezte mosolyogva és leguggolt mellém. Aprót bólintva felültem, mégse mertem ránézni. - Anergoth. - Félszemmel ránéztem, de Freja arcáról eltűnt a mosoly. - Bocsánatot szeretnék kérni tőled - értetlenül fordítottam felé a fejem.

- Miért? - kérdeztem halkan.

- Serigala mindent elmondott, igaz én erőltettem, de elmondta - kétszínű szemeivel az enyémekbe nézett. - Sajnálom, hogy úgy viselkedtem veled. - Motyogta lehajtva a fejét. Mosolyogva kinyújtottam felé a kezem az arcára simítva, mire jobban a tenyerembe dőlt.

- Én egyáltalán nem haragszom, ezért nem is értem miért kérsz bocsánatot - feleltem. Hüvelykujjammal arcát simogattam, de lassan felemelte a fejét. - Én akartam tőled bocsánatot kérni, hiszen megbántottalak.

- Nem! - kiáltotta, s mindkét kezével a vállamra fogott. Persze a hirtelen hevességétől mindketten a földön kötöttünk ki. Döbbenten néztem szemeibe, amikben sajnálkozás, mégis szomorúság csillogott. - Nem bántottál meg. - Suttogta. Mindkét kezével a fejem mellett támaszkodott, közben a csípőmre ült. Mosolyogva átkaroltam a derekát, mire halvány pír jelent meg az arcán. - Igaz az rosszul esett, amit a bácsikámról mondtál, de valahol téged is meg lehet érteni - felhúzott szemöldökkel néztem rá. - Más emberek szemében undorító lehet, amit irántam érzet, de kérlek értsd meg, hogy ő az én családom. Számomra ez nem undorító. - Ingatta a fejét.

- Sajnálom - felváltva nézett a szemeimbe. - Önző módon nem gondoltam abba bele, hogy neked mennyit jelent is ez. Ezért figyelembe se vettem, hogy téged ez nem fog zavarni. Többször ilyen nem fordul elő. - Bólintva lentebb hajolt, mire elmosolyodtam. Már érezhettem volna méz édes ajkait, amikor torok köszörülés zavart meg. Mindketten oda néztünk, és miatta Freja rögtön lemászott rólam. - Muszáj pont most meg jelenned? - hitetlenkedtem. Szemeit forgatva összefonta kezeit, s várakozóan nézett rám. Ingerült sóhajjal felálltam és Freját a derekánál fogva magamhoz húztam.

- Megemlíteném, hogy nem otthon vagytok, hogy kedvetekre enyelegjetek - sziszegésére a szemeimet forgattam.

- Csak féltékeny vagy - néztem rá lesajnálóan.

- Már miért lennék féltékeny? - hitetlenkedett magára mutatva. - Már rég lemondtam Frejáról, szóval meg köszönném, ha nem dobálóznál össze-vissza ilyen szavakkal.

- Nem,nem. Én nem Frejára gondoltam - szemöldök ráncolva nézett rám. - Te arra vagy féltékeny, hogy nincs asszonyod. - Mosolyogtam rá.

- Anergoth - Freja mellkason ütött, de még ettől se lohadt le a mosolyom. - Miért kerestél meg minket? - Gyűlölködve rám nézett, majd Frejára fordította a tekintetét.

- Mert alkonyodik, így el akartalak titeket kísérni a szobába, ahol nyugovóra térhettek - Freja bólintott, s a kezemet megfogva húzott maga után. Vigyorogva kirántottam a kezem, mire rám kapta a tekintetét, de rögtön utána halk sikkantással kapaszkodott a nyakamba. Durcás szemeit látva csak még nagyobb lett a vigyorom, és vele a kezemben követtük Lemírt.

- Zavarba hozol - suttogta. Félszemmel ránéztem, de ő enyhe pírral az arcán nézelődött, vagyis a zavarát takargatja.

- Vittelek már így, nem értem miért vagy zavarban - elhúzta a száját, de nem válaszolt, amin a szemeimet forgattam. Kastélyba belépve több szolgáló lány is döbbenten nézett végig rajtunk, ami miatt Freja már a nyakhajlatomba bújt. Hihetetlenül élveztem!