Klarantina II. - A fények harca [✔] {Javításra vár}

27.

Anergoth

Kastélyban Zeuszt óvatosan az ágyra fektettem, addig Trix a többieket vizsgálta. Védő, és gyógyító mágiát mondtam Zienre, ami körbe ölelte az egész testét, majd elfordulva tőle Trixhez léptem.

- Trix, te itt fogsz maradni, ahogy Freja mondta, érthető? - néztem arany szemeibe, amikben könnyek csillogtak. - Mindenképp megvédem, és nem fogom hagyni, hogy meghaljon. Megértetted? - Fogtam mindkét vállára. Hevesen bólogatott, s kezeivel a szemeit törölgette. - Ghost vigyázni fog rád.

- Rendben. Csak siess papa! - mondta kétségbeesetten. Bólintottam, majd puszit nyomva a homlokára már el is portoltam, de amire vissza értem földbe gyökerezett a lábam. Kentaurok lakhelye lángokban állt, a levegőben terjengett az égett bőr és szőr szag, néhol még felhangoztak a sikolyok. Nach arany karddal gyilkolta az angyalokat, Wilknek hiányzott a jobb keze, de még mindig küzdött. Hellik és Tewagin kívül mást nem láttam, ahogyan a kentauroktól is egyedül Xint és három testőrét véltem felfedezni. Angyal katonák se voltak már sokan, de az nem lehet, hogy ilyen rövid időn belül ekkora pusztítást okozzanak az angyal katonák. Hisz még a démonjaim sincsenek itt!

Valami nagy dolog puffant mögöttem, amire hátra néztem a vállam felett. Zarafin vérző testtel feküdt, nyüszített, de a szemei megvillantak, s pár perc múlva egy sötétbarna sárkány egyenesen rá zuhant tátott szájjal.

- Shark! - Freja hangjára felkaptam a fejem. Épp egy arany szőke hajú nőt lökött el magától, aki nagy sebességgel zuhant a föld felé, de még időben a lábaira érkezett, amitől nagy port kavart. Említett ordítva előbújt Zarafin tollai közül, és nagy alakjában az ellenség sárkánya köré tekeredett, s megdöbbenésemre újabb ordítással lelökte, amitől pár centit hátra zuhant. De még felállnia se volt ideje ismét rávetette magát, és a nyakába mélyesztette fogait, amitől a sárkány felordított fájdalmában. Zarafin lihegve kiterült a földön, ekkor láttam meg a mély harapást a nyakán.

- Murlguri omolwani! - angyalra néztem, aki a kezét felemelve egyenesen Zarafinra mutatott, s a keze előtt megjelent egy arany nyíl. Mielőtt célba érhetett volna oda futottam, és a kardomat előhívva ketté vágtam a nyilat, amitől elpárolgott. Angyal közömbösen nézett rám, de ez miatt nem figyelt Frejara, aki egyenesen felé repült, és a tarkójánál fogva a földbe tiporta. Gyógyító mágiát mormoltam Zarafin nyakára, ami lassacskán gyógyulni kezdett, de ennél gyorsabban nekem se ment. Kezdtem kifogyni az erőből.

Angyal fejére Freja valami varázslatot akart mondani, de nem tudta befejezni, mivel az angyal hirtelen oldalára fordult, és a sarkaival kibuktatta. Mindketten a földön feküdtek, egészen addig míg az angyal Freja hajába markolt, felemelte, és hangos kiáltással körbe forgott vele, majd eldobta. Levegőben pörögve repült egészen addig, míg egy fa lombba érkezett, ezután újabb varázslatot mondott, és a fa lomb kigyulladt.

- Freja! - kiabáltam a nevét, amivel elértem, hogy az angyal rám nézzen. Közömbös az arca, de a szemei dühtől csillogtak.

- Murlguri omolwani trien! - ismét felemelte a kezét, de nem egy nyíl volt, hanem több, sokkal több. Még levegőt vennem se volt időm az összes felém repült, mire a kardomat a földbe szúrtam, és a tüzem egy falként lobbant fel a talajból. Ordításra félszemmel oda néztem. Sötétbarna sárkány és Shark egymással viaskodtak, de a másik sárkány nem tudott tüzet okádni, csak kis lángok jöttek ki belőle. - Marphastion ziziem poulrga! - Angyal varázsigéjére felkaptam a fejem. Tűz falam egészen addig volt hatásos, míg egy váratlan nyíl nem fúródott a vállamba. Fájdalmas érzésre felszisszenve megfordultam, és megláttam egy hadseregnyi íjász angyal katonát, amitől ha lehet még én is elsápadtam. - Marphastion ziziem ulrejum! - újabb katonák jelentek meg, de ők karddal, akik egyenesen Nachékat rohamozták meg. Íjászok ketté válva engem és Zarafint céloztak, ahogyan Nachékat is.