Klarantina II. - A fények harca [✔] {Javításra vár}

22.

Anergoth

Két épület között idegesen fel-alá járkáltam, s egyszerűen nem tudtam megnyugodni. Nem tudtam, hogy mi folyik itt, egyáltalán miért. Még csak felfogni se bírtam, hogy egy sárkány miért rabolná el Freját. Egy sárkány se viselkedett vele ellenségesen, és igaz ez se, ettől függetlenül ok nélkül elrabolta. Azt ne is említsem, hogy az a sárkány fény mágiát használt.

És épp ezért, hogy valami információt gyűjtsünk Nach, Tewagi, Qvij és Zajk vissza mentek oda, ahol felállította a pajzsot, s azóta is őket várom. Trixt Helikkel és Wilkel beküldtem a szobájába, ami miatt először ellenkezett, de én nem akartam arról tudni, hogy kint van. Lehet semmi baja se lenne, mégse kockáztathattam, mivel semmit se tudtunk a sárkányról. Lehetséges valaki küldte, hogy elrabolja, majd megölje, ezért Trix is veszélyben volt.

- Anergoth, ha így idegesíted magad semmit se oldasz meg - Zarafinra kaptam a tekintetem. Ő, Ghost és Yozak a fa alatt ültek, s engem néztek aggódó szemekkel. - Mi is aggódunk, és idegesek vagyunk, de kérlek kicsit nyugtasd le a lelked. Árad belőled a düh. - Lenéztem magamra, s észre se vettem magamon, hogy az egész testemet beborította a fekete-piros lángom. Sóhajtva leejtettem kezeimet, és próbáltam valamennyire megnyugodni, de nehezen ment.

Qvij és Zajk egyedül azért kísérték el Nachékat, mert bűnösnek érezték magukat. Qvij azért, mert hagyta, hogy elrabolják a hátáról, Zajk pedig azért, mert nem vette időben észre a veszélyt. De őszintén én erre felfigyeltem. Zajk hihetetlen pontosan megtudta érezni, ha veszély van, vagy éppen valaki rossz szándékkal közeledett. Tehát a sárkány vagy ennyire intelligens és képes volt minden érzelmét eltakarni, vagy valójában semmi rossz szándéka nincsen.

De akkor miért rabolta el?!

- Jönnek! - Yozak hangjára az ég felé kaptam a fejem. Zajk és Qvij közeledtek felénk, hátukon Nachal és Tewagival. Ökölbe szorított kezekkel vártam, hogy a két sárkány leszálljanak, de mielőtt leszálltak volna Serigala könnyűszerrel átugrotta a kastély kapuját. Elém kocogva lecsapta a füleit, amiből már nagyon rosszat sejtettem.

- Mi volt?! - támadtam le négyüket, amint földet értek. Qvij és Zajk felsóhajtottak, amivel már az idegeimen táncoltak.

- Az a pajzs amin nem tudtunk átmenni kisebb lett, s egy falut, közepén egy heggyel védő burok védte. Zajk elmondta, hogy azon hegy tetején lévő üregben egy ősi sárkány élt, aki elrabolta Frejat - Nach szavaitól elnyíltak az ajkaim, s Zajkra kaptam a tekintetem. - Próbáltunk valahogy áttörni a burkon, de ha picike rést is sikerült rögtön regenerálódott, s még erősebb lett a védelem.

- De a falusiak megláttak minket, így valamennyi információt sikerült szereznünk - Tewagira néztem. - Panaszkodtak, hogy a burok miatt nem tudnak kijönni, és senki se tud bemenni. De a falu örege elmondta, hogy látták a hegyükben alvó sárkányt, ahogy kirepült, majd vissza is ment valamivel a karmai közt. - Ökölbe szorultak a kezeim. - Falu egyik erősebb embere elhatározta, hogy megnézi mi történik, ezért fogta magát, és felmászott a hegyre. Épp akkor sietett az öreghez, így mi is hallottuk a mondandóját.

- Mit mondott?! - kérdeztem ingerülten.

- Elmondása szerint a hegy üregében egy hófehér sárkány feküdt, de a testével óvóan ölelt egy vörös hajú nőt, akit rögtön felismert. Freja volt az - Qvij szavaitól tüdőmben rekedt a levegőm. - Azt mondta, hogy próbált közelebb menni az alvó sárkányhoz, hogy megmenthesse, de a sárkány felébredt. Maga a sárkány védte Frejat a férfitól - értetlenül néztem rá, majd Zajkra, aki maga elé bámult.

- Te tudsz valamit erről a sárkányról? - kérdésemre rám nézett.

- Tudok - bólintott. - Míg Zeuszhoz tartottunk meséltem neki erről a sárkányról, és ő elhatározta, hogy látni akarja. - Összeráncoltam a szemöldökeim. - Minden ősi sárkány fény mágiát birtokolt, s sokkal erősebbek mint az elfek. Ezt tapasztalhattátok is - bólintottam. Ami gömböt felém küldött azóta is lüktettet, s elég csúnya égési sérülést okozott rajtam. - Amit apám mesélt nekem róluk eddig nem hittem el, de ezek után már nem kételkedem az akkori szavaiban.