Klarantina II. - A fények harca [✔] {Javításra vár}

11.

Anergoth

Az első hét egy kész katasztrófa volt.. 

Trix el se akart mozdulni Freja mellől, sőt még én hozzám se akart közeledni, ami számomra fájdalmas volt. Persze próbáltak nyugtatni, hogy még engem nem ismer annyira, és fogadjam el, hogy a lányom valóban anya pici lánykája lett, és lesz is. 

Freja mindent elnézett neki, ami rosszat csak tett. Habár amikor épp Ziennel szúrt ki, akkor még én is elnéztem neki, és csak nevettem a dühös Zeuszon. Habár valahol megsajnáltam, hiszen az arany szárnyaiból jó pár toll kihullott, mivel Trix előszeretettel teszteli az erejét rajta. És főképp ez is volt a gond Trixnél.

Fény és a sötétség erejét is birtokolta, ahogyan még nem tudta jól használni egyiket sem. Frejan semmit nem gyakorolt, semmi rosszat nem tett ellene, de ellenem és Zien ellen egyfolytában. Ahogy egy hét alatt mindenkinek elege lett belőle, ami miatt Freja megharagudott. 

És már egy hete, hogy nem szól hozzám, rám se néz, se semmi. Bánt. De valahol megérdemlem, hiszen hazudtam neki, nagyon sok mindenben hazudtam neki, mégis.. Mégis hiányolom őt, mivel még a lelkébe se enged be. Ha csak megpróbáltam rögtön egy falba ütköztem, amit a teste, és a lelke köré vont, ami miatt még mellé se tudtam teleportálni. 

Bár abban valahol jó volt, hogy mivel megszületett Trix Freja végre vissza térhetett a földre, ahol a város lakók nagy örömmel fogadták, és a lányát is. Trix kacagását hallani, ahogy az ember kölykökkel játszott, még az én lelkemnek is csodás volt. Bár azt nem szívleltem, hogy az ember gyermekekkel volt körülvéve. Jobban szerettem volna, ha a démon utódokkal lenne körbevéve.

✝

- Trix Rajzsik! - Freja kiabálására összerezzentem, és nem csak én. Nem volt szokványos, hogy Freja kiabáljon, főképp nem a lányával. Nachal összenéztem, majd bármi szó nélkül átsétáltam a vár auláján, és kiléptem az udvarra. 

Trix lehajtott fejjel állt Freja előtt, aki csípőre tett kezekkel nézett le rá. 

- Mi történt? - mindketten rám néztek, de Trix elfordult, amin a szemöldökeim ráncoltam. 

- Az történt, hogy a kis hölgy és Ghost összetörték a nagyszüleimről készült festményt - Freja vészjósló hangjára nagyot nyeltem, de közelebb léptem hozzá. Ekkor vettem észre Ghostot, aki a kis fenekén ülve lehajtotta a fejét, akár csak Trix. Ahogy mindketten a lábukkal a talajt kaparászták bűnbánóan.

- Bocsánat - Trix hüppögve törölgette a szemeit. - Véletlen volt.. 

- Freja, a festményt biztosan meglehet javítani - óvatosan a kezéért nyúltam, de ő elrántotta.

- Nem azért szidom meg, mert haragszom rá, vagy megjavíthatatlan lett - Trix és Ghost óvatosan felemelték a fejüket. - Azért szidom meg, mert megmondtam, hogy a kastély azon részén ne játszanak, mert ott a nagyszüleimről maradt dolgok vannak. 

- Bocsánat anya.. - Trix Frejához lépet, és átölelte a lábát, amire már sóhajtva lenyúlt érte, majd a hónaljánál fogva felemelte. - Többet nem fordul elő.

- Nagyon remélem - máris mosolyogva puszilta meg az arcát. Freja rám nézett, majd nekem hátat fordítva besétált a kastélyba, amitől nekem ökölbe szorultak a kezeim. 

✝

- Mégis mi baja van?! - Hellik és Wilk felhúzott szemöldökkel néztek rám. - Még hozzá érni se érhetek, mert rögtön elrántja a kezét. - Hitetlenkedve járkáltam előttük a hajamba túrva. 

Amikor hirtelen felbukkantam előttük, mindketten ledermedtek, de akkor nem érdekelt. Kellett már valaki, aki hátha tudna nekem segíteni, mert biztosan meg fogok őrülni.

- Most pontosan miről is beszélsz? - Wilkre kaptam a tekintetem. 

- Frejaról! - feltette a kezeit, ami miatt mély levegőt vettem, és kifújtam. 

- Anergoth, - kérdőn néztem Hellikre. - nem felejtettél el valamit? - Összeráncoltam a szemöldökeim.

- Elfelejteni? - bólintott. - Mit? 

- Ezt neked kellene tudnod, ne tőlem kérdezd - még értetlenebbül néztem rá. - De véleményem szerint jobb, ha hamar rájössz, hogy pontosan mi is Freja baja, különben.. - Nem fejezte be, és örültem is neki.

- De mit felejtettem el?! - Hellik összefonta a kezeit a mellkasa előtt, és közömbös arccal nézett rám. 

- Pontosan mióta vagytok egypár? - összeráncoltam a szemöldökeim.

- Nem tudom - rántottam vállat. - Miért? - És ekkor mindketten felálltak, majd egyedül is hagytak. - Most mi az?! 

- Egy hülye vagy, az! - Wilk még hátra kiabált nekem, majd végleg egyedül hagytak az őrök szobájában..

Freja

Trónteremben egy ablak előtt álltam, és csak néztem ki a fejemből. Egy hét alatt elég sok minden történt, habár főképp Trix-el. Mindent elnéztem neki, ami miatt lehet azt fogják hinni, hogy elkényeztetem, de ez nem igaz. Lehet elnézek neki mindent, engem valami más zavart. Vagyis mások.

Először, és a legfőbb ok, a vének voltak. Nem tudom, hogy mit tervezhetnek, mi járhat a fejükben, és e miatt félek. Félek, hogy valami olyanon jár az eszük, ami Trix számára túl veszélyes lenne. 

Másik ok pedig a büntetést hozó angyal. Egy hete már, hogy Trix megszületett, egy hete már, hogy vissza tértem a földre. De ő még mindig körülöttünk van. Nem lehet folyton látni őt, ettől függetlenül lehet őt érezni, és egy-egy pillanatra lehet látni a véres fegyverét, és szárnyait.

Harmadik pedig már egy ezektől független ok. Még hozzá Anergoth. Tisztában vagyok azzal, hogy ő azt hiszi azért haragszom rá, mert hazudott nekem. Valójában ezért is haragszom rá, mert rengeteg mindent eltitkolt, vagy teljesen mást állított. De még egyszer sem vontam őt kérdőre, hogy tudjam miért is kell és mennyire kell haragudnom rá. Teljesen más miatt haragszom rá, ahogyan pedig telnek a napok úgy húzódom el tőle. Ő mégsem veszi észre..

Habár látom rajta, hogy már ő magát dühíti az, amit teszek. De amíg nem képes beismerni, hogy mit tett, addig nem érdekel semmi sem. Nem fogom engedni, hogy a közelembe jöjjön!

- Freja - ismerős ingerült hangra hátra néztem a vállam felett. - Mégis mi bajod van? - Felhúztam a szemöldökeim.

- Nincsen bajom. Élvezem a szellőt - vissza fordítottam a fejem, és valóban lehunyt szemekkel élveztem azt a kis szellőt, ami lengedezte a hajamat.

- Freja, nagyon nem vagyok jó hangulatomban. 

- Talán képes lennél megütni? - kinyitva a szemeim újra felé néztem, de neki már döbbenet volt az arcán. - Komolyan ennyire nem vagy képes gondolkozni? - Összeráncolta a szemöldökeit. - Komolyan semmi sem jut az eszedbe? 

- Nem nagyon értelek.. - felé fordultam ökölbe szorított kezekkel. Tudom, hogy jelentéktelen lehet, de számomra fontos volt. 

- Mégis mi volt három nappal ezelőtt?! - kiabáltam könnyes szemekkel.

🍁

Vajon mit felejthetett el?