Klarantina II. - A fények harca [✔] {Javításra vár}

26.

- Anergoth! - amint észhez tudtam térni rögtön őt szólítottam. Egy szó nélkül hozzám sietett és átvette Jayt, s már magától elkezdte gyógyítani a sebét, addig én Zeuszhoz mentem. Ahogy közelebb értem hozzá láttam, hogy félig meddig még eszméleténél van, de nagyon gyenge az életjele.

- Hős kardjával támadták meg - Edquil feszülten szólalt meg. Őszintén ha nem mondja, akkor is rájöttem volna, hogy kik, és hogyan támadták meg. Letérdeltem mellé, s fejét óvatosan felemelve arcára simítottam a kezem. Szempillái megrezdültek, és lassan résnyire nyitotta a szemeit. Egyre kevesebb életereje volt, ahogyan még én is tisztán éreztem, hogy az ereje is csökken. Fokozatosan veszti el istenségi hatalmát, amitől a szívem szakad meg.

- Seremi - néztem fel rá kérlelően.

- Egyedül annyit tudok elérni, hogy a sebei begyógyuljanak - felelte. - Az, hogy életben marad-e az ő harca. De.. - Nem fejezte be, lehajtott fejjel ökölbe szorultak a kezei. De az istenségi hatalma a ködbe vész..

- Éljen - mondtam ki határozottan. - Élnie kell! - Seremi egyenesen a szemeimbe nézett, s bólintott. Lefeküdt mellé, és a kezeit Zeusz sebeire téve halkan mormolni kezdett. - Anergoth, segíts gyógyítani, akinek úgy látod kisebb a sérülése. Utána haza viszed a súlyosabb sérülteket, Zeuszt, és Trixt, hogy biztonságban legyenek.

- Mi?! - Trix felháborodása nem döbbentett meg, de az, hogy Anergoth szó, bármi ellenkezés nélkül engedelmeskedett már igen. Mégse tudtam vele foglalkozni. - Mama, ezt te se gondolhatod komolyan!

- De! - kiabáltam rá nézve a vállam felett. Meghökkenve nézett rám. - Nem maradhatsz itt, mert te vagy az örökösöm, és ha én itt meghalok, te fogsz uralkodni!

- Ne mondd ezt.. - suttogta. Felpillantottam a tojásra, ami egyre közelebb került hozzánk, és lassacskán többnél-több repedés látszódott rajta.

- Nem akarok meghalni, de ha úgy alakul fel kell áldoznom magam. Ettől függetlenül van egy feladatom számodra - beharapta az alsó ajkát, kezei ökölbe szorítva remegni kezdtek. - Figyelj a sérültekre. - Remegő testtel lehajtotta a fejét, de megkönnyebbülésemre bólintott.

- Erősítés fog érkezni - Anergoth két keze közé fogta az arcom, s összeillesztette homlokunkat.

- Jó - feleltem, és kezeimet felemelve ujjaimat a csuklója köré fontam.

- Amint biztonságba helyeztem mindenkit én is vissza jövök - mondta halkan. Bólintottam a szemeibe nézve, amikben aggodalom csillogott. Apró csókot adott az ajkaimra, és ellépve tőlem a sérültekhez sétált. Trix még átölelte a testem, majd az apja mellé állva megfogta a kezét. Angyalok és alattuk megjelent Anergoth feketés-pirosas lángja, s egy pislogás után eltűntek.

Mély levegőt vettem, és lassan kifújva felnéztem az égre. A tojás ugyan olyan lassan ereszkedett, ami egyre nagyobbnak és nagyobbnak tűnt. Mégis mellette apró dolgok lettek láthatóak, amiknek nagyon is szárnyaik voltak. Angyal katonák.

- Mindenki készüljön fel a harcra! - kiabáltam a kardomat kirántva, amit a többiek is követtek. Legelső angyal katonák repülve támadtak nekünk, s míg velük voltunk elfoglalva a többi a kentaurokat támadták meg. 

Acél csattant acéllal. Ordítás követte a másikat. Vér fröccsent, és spriccelt. Zarafinék kettesével-hármasával agyontaposták, vagy szénné égették az angyalokat, de még így is egyre többen voltak. A tojás két hatalmas repedéséről ne is beszéljünk.

- Az a tojás a világ pusztulásának kulcsa - Edquil hangjára hirtelen megtorpantam. Lihegve körbe néztem, de amit láttam elborzasztott. Nachék kardjukról angyal katonák vére csorgott, ahogyan a vértjükről is. Kentaurok és Seremi szőre angyal vértől ázott. A talajt beterítették az elhalálozott kentaurok, és angyal katonák teste.