Klarantina II. - A fények harca [✔] {Javításra vár}

25.

Nach

Hajnal el jöttével magamra vettem a páncélomat, majd a sisakom a kezembe véve kisétáltam a szobámból. Mindenki a nagy fa alatt gyűlt össze, de még négy személy hiányzott. Freja, Trix, Anergoth és Edquil.

- Milyen szokatlan látványt nyújtasz - lesajnálóan néztem Tewagira, aki fél mosollyal a kard markolatára tette a kezét.

- Ezt elmondhatom rólad is - hümmögve bólintott.

- El tudom képzelni. Már megszoktam, hogy az ezüst páncélt hordom  - felelte. Ez azért is volt fontos, mert mindannyian lecseréltük a páncéljainkat, de főképp színekben különbözött. Tewagi szőke rövid haja, és zöld szemei miatt ezüst páncélt viselt, most mégis vérvörös, de a könyök s térd védői hófehérek. Ahogyan a mellvérten Zarafin hat szárnya fehérben, Zajk két szarva és Qvij feje volt festve. Az új címerünk.

- Én örülök nekik - kuncogott Loren. Hosszú fekete haja lófarokban lengedezett a tarkóján, korom fekete szemei boldogságtól csillogtak. Fehér és lila zárt páncélját, aminek a sisakján két szarv volt, már az elején lecserélte egy védtelenebb viseletre. Ámbár most se volt valami védett, de mivel Freja készítette neki, egy szavam se volt ellene. Hófehér alkar és felsőtest páncélzat, s csípőjétől majdnem a talajig vérvörös ruha takarta lábait, de a ruhaanyagon körbe az új címerünk lett varrva. Ettől függetlenül a ruha alatt szintén piros magassarkú páncélzat védte a lábait, amik az én füleim számára túl hangosan kopogtak.

- Én szintén! - Cait hirtelen mellettem teremve egy kezét a vállamra tette. - Végre teljes jogúan azt mondhatjuk, hogy Freja Rajzsik királynő alatt szolgálunk.

- Így van - bólintott Sainika, amire elhúztam a számat, s éreztem halvány pír kúszik az arcomra. - Bár úgy vélem neked jobban tetszene valaki más. - Rákaptam a tekintetem. Cait és Sainika ugyan azt a páncélt viselték, mint Tewagi, ahogyan Hellik és Wilk is. Cait szőkés barna vállhosszú haja most össze volt kötve a tarkóján, s lilás szemeivel bohókásan nézett rám. Sainika korom fekete középhosszú haját még rövidebbre vágatta, de kellően kiemelte barna szemeit.

- Pontosan hogyan értsem ezt? - sziszegtem. Cait nagyobb vigyorral feltette a kezeit, és Sainika mellé lépett. Páncél csattogásra oda kaptam a fejem, de akit láttam megdermedtem.

- Hát így - sóhajtotta, mégse tudtam vele foglalkozni. Trix előző nap megörökölte Freja arany vértjét, ami Anergoth miatt megváltozott. Sötét szürke nyílt páncél. Vállai szabadon hagyva, mégis fehér tollak vonták körbe, amik hátán tartották a palástot. Mellkasa szabadon hagyva, de vérvörös szem ágyazódott bele, csak most már nem pislogott. Kezein a felsőkarjáig sötétzöld hálós anyag, de az alkarjától az ujjaiig páncél védte, ahogyan az oldala és lábai is védve voltak. Annyi változás volt az egészen, hogy a paláston az új címerünk látható.

Trix arany szemeivel rám pillantott, elmosolyodott, majd Ghosthoz lépdelt, amit a szemeimmel végig követtem. Amióta betöltötte a huszadik életkorát valamiért megváltozott felém a viselkedése. Számomra ő olyan, mint a királynőm lánya, semmi több. Mégis akármikor meglátott hozzám sietett, és a karomba kapaszkodott, aminek én nem adtam nagy figyelmet. Ettől függetlenül egyáltalán nem tetszett, hogy ő is velünk tart. Persze tudom jól, hogy még csak tanácskozásokra megyünk, de amiket Edquil mondott a háború bármikor kirobbanhat. Még az is lehet, hogy alig érünk el Xinékhez megtámadnak minket.

- Levennéd a szemeid a lányomról? - Anergoth morgására sóhajtva néztem rá. - Lehet Freja jó szemmel nézi, de én nem. Ehhez tartsd magad. - Feltett kezekkel hátrébb léptem tőle. Még azt se vettem észre, hogy alig egy lépésnyire állt tőlem.