15.

650 51 1
                                    

Anergoth

Kastély bejárata előtt álltunk, és vártuk, hogy Freja visszatérjen. Őszintén én nekem egyáltalán nem tetszett, hogy Jaran elvitte magával, még hozzá valami titkos ajtón keresztül.

- Miért ment el Jarannal? - Nach keze a kard markolatán pihent, de látható volt rajta a türelmetlenség.

- Meg fogja tudni az igazságot - mindketten az angyalra kaptuk a tekintetünk, aki a korláton ült és a lábait lóbálta, ami nem tetszett. Bár már az sem tetszett, hogy követett minket, igaz nem titokban. Hellikel és Nachal utazott Yozak hátán.

- Miről beszélsz? - Hellik kérdésére felemelte a fejét, de az én szemeimbe nézett, és elmosolyodott.

- Arról, amit oly annyira takargat mindenki előle - lassacskán fogtam fel, hogy mit is mondott ki a száján. Trixt Nach kezébe adtam, de önös érdekből egyikük felháborodása se érdekelt, csak Freja. - Késő, fajzat. - Még elindulni se tudtam Freja és Jaran kiléptek a titkos ajtón. Freja szemeiből potyogtak a könnyei, de ami könyvet a mellkasához szorított még a közelébe se mertem menni.

- Még nem nézett bele - Jaranra kaptam a tekintetem, mégis amilyen jeges tekintettel nézett rám, attól ökölbe szorultak a kezeim. - Alfman királynál éjszakáztok? - Freja aprót bólintott. - Freja - egyik kezével megtörölte az arcát, és felnézett Jaranra. - Ha sok lenne neked, ide bármikor jöhetsz egy kis megnyugvásra. Igaz épp miatta lenne sok neked, aki itt élt, de-

- Köszönöm - Freja mosolyogva lépett közelebb hozzá, és átölelte, amitől éreztem, hogy megrándult az arcom. - Mindenképp belefogok olvasni, és ide jönni, ha sok lenne. - Eltávolodott tőle, és felénk fordult. Jaran egyenesen a szemeimbe nézett, mégis megvetően nézett végig rajtam.

Freja

- Menjünk - felültem Zarafin hátára, Nach elém tette Trixt, akit egyik kezemmel a vállainál fogva magamhoz húztam, mire felnézett rám. Mosolyogva homlokon csókoltam, amitől hatalmas mosoly terült el az arcán.

- Freja - Anergoth mögém ült, de nem foglalkoztam vele. Kezdett nagyon elegem lenni abból, hogy mindenki hazudozik nekem. Senki se mondott igazat, egyedül Zarafin, bár ő se a teljes igazságot. Mégis Zarafinon látszott legjobban a bűntudat, főképp ahogy engem nézett félszemmel. Amint megláttam azt a kis könnycseppet kibuggyanni a szeméből rögtön elszégyelltem magam.

- Menjünk, Zarafin - bólintott, és előre fordította a fejét. Még intettem Jaranak, aki mosolyogva integetett.

Egyre közelebb érve Alfman királyhoz, számomra rejtély módon, feszültséggel telien telt. Fogalmam se volt, hogy mit is várjak a mai naptól, és a következőtől. Mégis jobban aggasztott az a tudat, hogy valami olyan titok van a nagybátyám naplójába, amit mindenki rejteget előlem. Vajon mi lehet az? Valóban sok lesz számomra? Gyűlölni fogok valakiket, netalán a nagybátyámat?

- Freja - Zarafin hangjára felemeltem a fejem, ekkor láttam csak, hogy már a kapu fölött repült át. - Ha valóban bele olvasol, kérlek a nagybátyádat ne gyűlöld. - Szemöldök ráncolva néztem a tarkóját. - Ő olyan kínokon ment át, olyan szégyene volt, ami lassacskán tönkre tette őt.

- Rendben - többet nem szólalt meg, csak leszállt az udvarra, ahol a királyi család már várt minket. Zena nagy mosollyal fogadott minket, de amikor meglátta Trixt felcsillantak a szemei.

- Szia - leguggolt elé, de Trix a kezembe kapaszkodva jobban bújt hozzám, Zena mégse haragudott meg, csak nagyobb lett a mosolya. - Én Zena vagyok, és te? - Trix felnézett rám, mire bólintottam.

Klarantina II. - A fények harca [✔] {Javításra vár}Where stories live. Discover now