Klarantina II. - A fények harca [✔] {Javításra vár}

12.

Anergoth állt, és bámult rám, de egy szót se szólt, amitől nekem fájt a szívem. Nem lehet igaz, hogy ennyire nem érdekli őt a kapcsolatunk. Nem érdekelt, hogy nem akar feleségül venni, hiszen ő démon nagyúr, én pedig egy keverék Elf királynő. De mégis csak azt állítja, hogy szeret, akkor miért nem képes az ilyenekre figyelni?

- Hagyjuk - elfordultam tőle, és ki akartam sétálni a trónteremből, de ő elkapta a csuklómat, és visszarántott maga elé. - Anergoth, engedj el. - Szűrtem a fogaim közt felnézve a szemeibe. 

- Addig nem, míg el nem mondod, hogy mi bajod van.

- Azt mondtam engedj el! - kiabálásomra még meg sem lepődött, de amikor pofon ütöttem, akkor már az arcát fogva ellépet tőlem. Fogaimat összeszorítva kikerültem őt, és ott hagytam. 

- Freja! - becsaptam magam mögött a trónterem ajtaját, és mélyeket lélegezve tovább sétáltam, de persze beleütköztem valakibe. Próbáltam kikerülni őt, mégis folyton arra lépett amerre én is menni akartam.

- Menj már arrébb! - próbáltam a kezeimmel ellökni magam elől. 

- Freja - ismerős hangra felkaptam a fejem. Nach halvány piros szemeivel aggódva nézett rám, én pedig ekkor törtem meg. Sírva öleltem át a derekát fejem a mellkasába fúrva. Éreztem, hogy ledöbbent, de azt is, ahogyan felemelte a kezeit, és átölelte a hátam. - Mi a baj? - Fejemet ingattam, amitől hallottam, hogy sóhajt. 

- Sétáljunk kicsit - kezeimet lefeszegette a testéről, majd az egyik kezemet megfogva húzott maga után. Szabad kezemmel a szemeimet törölgettem, hogy legalább annyira ne legyen látható, hogy sírtam. Bár biztos voltam benne, hogy vörösek a szemeim, és körülötte is.

✝

Nach kivitt az emberek közé, akik nagy boldogan fogadtak minket. Igaz meg-meg kérdezgették, hogy a kis Trix hol van, akire persze Zarafin vigyáz, vagyis vigyáz rájuk, mert ha Ghostal kettesben lennének. Nagy baj lenne.. 

Megdöbbenésemre Nach vett nekem virágot, amin én ledöbbentem, de a magyarázatára éreztem, hogy pír kúszik az arcomra.

- Tudom, hogy ez a kedvenced, és már nem is sírásra görbül a szád, hanem apró mosoly van az arcodon - alsó ajkamba harapva bólintottam, de még az árus is kuncogott, amitől már Nachoz bújtam zavaromban. Nem lett jobb, mert még Nach is kinevetett.. - Freja. - Kérdőn néztem fel rá. - Érzed? - aprót bólintottam. 

Két jelenlétet is éreztem magam körül. Az egyik minduntalan próbált velem kapcsolatba lépni, a másik csak figyelt és várt. 

Anergoth valahol a közelünkben volt. Ahogyan a büntetést hozó angyal is, aki egyáltalán nem rejtegette, hogy meg akar engem ölni. De valahol megkönnyebbültem, hogy engem figyelt, s követett, és nem Trix körül volt. 

- Miért nem mondod el neki? - felkaptam a fejem. Nach nem nézett rám, csak nézelődött, mégis a keze szorítása egyre erősödött. 

- Mert azt akarom, hogy ő jöjjön rá, de hiába várok - lenézett rám, de sóhajtva a fejét ingatta. - Tudom, hogy hülyeség, amit csinálok..

- Nem az. Természetes, hogy a hatodik évfordulót megakarod ünnepelni.

Anergoth

- Nem az. Természetes, hogy a hatodik évfordulót megakarod ünnepelni - Nach szavaira megtorpantam. 

Nem tetszett nekem, hogy Nach Freja kezét fogta, ahogyan az sem, hogy virágot vett neki. Kezdett idegesíteni már minden, főképp, hogy Freja még mindig nem engedett magához közel. És még meg is ütött.

De most azok a szavak, amiket Nach kiejtett a száján, ledermedtem. Fejemet fogva bámultam magam elé. Hisz.. Adtak ráutaló jeleket, én mégsem foglalkoztam vele, mert az volt bennem, hogy Freja a múltja miatt haragszik rám.. Erre kiderül, hogy a hatodik évfordulót akarja megünnepelni, én pedig bántottam őt. Bántottam azzal, hogy nem emlékeztem rá. De az előzőeket se ünnepeltük vagy mit szoktak csinálni.

Habár hat év valóban hosszú idő, amióta együtt vagyunk..

- Fre- - utánuk akartam kiabálni, de amikor felemeltem a fejem, olyasvalaki állt előttem, akitől elkomorodtam. Ezüst glória, aranyszőke haj, ezüst páncél, fehér szárnyak, és persze a testénél nagyobb lándzsa, aminek a pengéjén az emberek vére volt. - Mit akarsz? 

- Nehogy azt hidd, hogy hülyére vehettek engem - összeráncoltam a szemöldökeim. - A kis csatlósaitok elég rosszul figyelnek rám. 

- Mintha te olyannyira feltűnés mentesen tennéd - elmosolyodott, és közelebb lépet hozzám. Egyik kezét az arcomra tette, amitől megránduló arccal elrántottam a fejem. 

- Nem akarom feltűnés mentesen tenni. Élvezem látni, ahogy a kis királynőd feszélyező aurával figyeli minden mozdulatomat. Érzem, hogy fél - kéjes suttogására még nekem is felfordult a gyomrom. Bár lehet azért, mert Frejaról beszélt így. 

- Ne feledd, hogy ki Freja - mosolya lelohadt, és már érzelem mentes volt.

- Freja Rajzsik egy korcs - sziszegte közelebb hajolva hozzám. - Még a gyerekkorára se tud vissza emlékezni.

- Te erről honnan tudsz? - elmosolyodott, és bármi szó nélkül eltűnt a szemeim elől. Honnan tud róla?!

- An, ne feledd, hogy ki volt Freja Rajzsik családja.. - még hallottam a suttogását, mégis amiket mondott még inkább összezavart. Tisztában vagyok avval, hogy Freja nagyszülei valóban nagy hatalommal bírtak, ahogyan az édesapjában ott volt az enyhe démoni vér. De miért zárnák el az emlékeit? Azt tudom, hogy Lilien elzárta, de annak a varázsigének már akkor fel kellett volna oldódnia, hogy Freja meg kapta az erejét, és az el zárt alakját.

Ha nem a nagyszülei. És nem a szülei. Akkor egyetlen egy valaki maradt, aki elzárhatta. De hogyan? És miért?! 

- Zajk! - morgó hangjára hátra kaptam a fejem. Ott ült a vár tetején, és az eget kémlelte, vagyis még figyelemre se méltat. Gyűlölöm ezt a hüllőt! - Qvij.

- Hallgatlak.

- Te majdnem olyan idős vagy, mint Zajk - hümmögött. - Klein Rajzsik, elzárhatta Freja emlékeit?

- Klein Rajzsik halott.

- Tisztában vagyok vele. De akkor mi a magyarázat arra, hogy még mindig nem tud vissza emlékezni a gyermekkorára? - erre bezzeg nem válaszolt. Úgy tűnik nem csak én titkolózok előtte, hanem még az öreg sárkányok is. Sóhajtva emeltem fel a fejem, szintén az eget kémlelve, de egy kérdés kezdett kirajzolódni bennem.

Klein Rajzsik, valóban halott vagy..?

🍁

Bonyodalmak, titkok..~