Klarantina II. - A fények harca [✔] {Javításra vár}

18.

Freja

Miután kellően kidühöngtem magam az Anergothal folytatott vita után Zarafin keresésére indultam, aki hirtelen eltűnt. Tudom, hogy tudja, hogy elolvastam a naplót, mivel érzi az érzelmeimet. Beszélni akarok vele valamiről, amiben biztos vagyok, hogy tudja. De ha nem fogja elárulni nekem, akkor semmi sem fog érdekelni fenyegetőzni fogok vele. Vagyis próbálok..

Mivel tudom, hogy a vitáink után Anergoth sose marad egy helyben ismét a rózsa kert felé sétáltam, hátha ott van Zarafin Sharkkal. Szerencsére Hellik figyel Trixre, így ha bármi baj történne ő nem keveredik bele.

- 136? - Nach hitetlenkedő hangjára megtorpantam. - Várj, most azt mondod, hogy Freja 136 éves? - Rózsa kert bejárata előtt óvatosan kilestem. Nach nekem háttal állt, előtte pedig Zarafin ült. - És névileg tudod, hogy kik voltak? - Zarafin bólintott. Szemöldök ráncolva néztem egyikről a másikra. Zarafin úgy beszélget Nachal, hogy én nem tudom kihallgatni, de még rácsatlakozni sem. Vagy tudta, hogy a közelben vagyok, vagy óvintézkedés más hallgatózok ellen. - Hanem Zeuszt. - Lehunyt szemekkel bólintott, de én Nach szavaira felfigyeltem.

Zeusz? Mi van Zeusszal? Tett valamit? De vajon mit? És miért nem lehet ezt hallani még nekem sem?

Gyors hátat fordítva elsiettem onnan, még hozzá egy olyan személyhez, aki biztosan választ ad a kérdéseimre. Bár azt nem tudom, hogy ő rá mennyire fogok hatni, mivel előszeretettel viselkedett felettem úgy, mintha az apám lenne. Persze azokban az időkben szerettem, mert a Jekovics apám nem foglalkozott velem.

- Freja - ismerős hangra megtorpantam. Pedig már majdnem sikerült átlépnem a vár kapuján. Mély levegőt vettem és lassan kifújtam, majd mosolyogva felé fordultam. Mellkasa előtt összefont kezekkel állt tőlem pár lépésre, és ismét azokkal a jég zöld szemekkel nézett rám. - Hova készülsz egyedül?

- Sétálni - mosolyogtam rá hátra tett kezekkel. Persze nem sikerült átvernem, főleg a felhúzott szemöldökei árulták el, hogy nem hisz nekem. - Valóban sétálni indultam, szeretném kiszellőztetni a fejem. - Szemeivel végig nézett rajtam, majd az ég felé.

- A nap már narancssárgára festi az égboltot, te pedig sétálni akarsz? - nézett vissza rám. Nem válaszoltam, csak bólintottam. - És arra válaszolnál, hogy Anergoth miért ül fent egy fán, szinte magába zuhanva? - Nem reagáltam, hanem hátat fordítottam neki és kilépdeltem a kapun. - Freja!

- Nem tartozik rád - néztem hátra Lemírre. Elkomorodott, és már meg sem lepődtem, hogy követni kezdett. Szemeimet forgatva fordultam előre, és próbáltam az embereket figyelmen kívül hagyni, mivel nem akartam senkire se rákiabálni dühömben.

- Freja - figyelmen kívül hagytam őt. - Freja! - Besietett mellém, de én még mindig nem figyeltem rá. - Freja Rajzsik! - könyökömnél fogva maga felé rántott. Összeszorított fogakkal néztem a szemeibe, amikben megcsillant a düh. Miért dühös rám? - Mi bajod lett? Teljesen más vagy a reggelhez képest.

- Reggel nem találkoztunk, mivel koronázási ceremónián voltam - láttam, ahogy megrándult a szája sarka. - Nem történt semmi. - Motyogtam lehajtva a fejem.

- Légyszíves ne hazudj nekem - gyengédebb hangjára mély levegőt vettem és kifújtam. - Freja..

- Meg kaptam a nagybátyám naplóját - néztem fel rá.

- Nagybátyád naplója? - szemöldök ráncolva nézett rám. Bólintottam, közben kirántottam a kezem és újra elindultam előre. - Hogy érted ezt?

- Napló. Mint, amiket én írtam gyermekkoromban - hümmögött. - Abban a naplóban a nagybátyám leírta a saját érzéseit. - Szemem sarkából láttam, hogy felém fordítja a fejét. - A családom semmibe nézték őt, mert embernek született, és ez miatt önkéntelenül is az árnyékba taszították. Abban az árnyékban pedig teljesen egyedül volt a dühével, és az utálatával. De én nem utáltam.