Two ghosts (L.S.)-BEFEJEZETT

20. rész

Harry szemszöge

-Hazza, hogy tudsz ennyit aludni?- hallom meg Lou édes hangját.- Az okés, hogy elfáradtál a nagy hancúrozásban, de hogy hat órát aludjál még alvás után, nem normális. Mi van veled, életem?- fürkészi az arcom aggódóan.

-Igazából nem igazán aludtam az éjjel- vallom be lehajtott fejjel.

-Hogyhogy? Hazzus, miért nem mondtad el?- veszi tenyerei közé az arcom és úgy néz a szemeimbe. Imádom, amikor Hazzusnak hív. Annyira aranyosan mondja.

-Aggódtam miattad. Mostanában annyi kisebb-nagyobb baleseted van. Egész éjjel figyeltelek, nehogy megint történjen valami- mondom el az igazságot.

-Édesem! Ne aggódj értem! Tényleg szólnék, ha lenne valami baj. Ah, annyira szeretlek. De miattam ne veszélyeztesd az egészséged. Főleg úgy, hogy semmi bajom sincs.

-De Lou, te vagy a legfontosabb az életemben. Nem tudnám elviselni, ha valami történne veled. Tudom, hogy tudsz magadra is vigyázni, de számomra az elsődleges feladat, hogy megvédjem életem szerelmét. Mint már mondtam, soha, de soha nem szeretnék távol lenni tőled.

-Istenem, Hazza- lép oda hozzám, hogy megöleljen. Nedves arcát érzem az enyémnek simulni. Észre sem vettem, hogy sír.

-Semmi baj, Boo. Minden rendben. Soha nem engedlek el. Megígérem neked. Soha semmi és senki nem állhat közénk- szipogom.

És megint itt vagyunk. Egymás karjaiban zokogunk, hogy mennyire szeretjük a másikat.

-Oké, elfogytak a könnyeim- ül fel kínosan nevetve Louis és letörli egy éppen lefelé gördülő cseppet az arcomról.- Te se sírj tovább, mert minden rendben van, igaz? Szó sincs arról, hogy elhagynálak. Soha nem is foglak, ezt vésd a fejedbe! Nagyon szeretlek, Harry- mondja édesen.

-Szeretlek Louis- hajolok rá ajkaira.

Amint elválunk egymástól, elkezdjük a holnapot tervezgetni, hiszen eléggé nagy nap lesz.

-Azt a virágos öltönyt vedd fel!- javasolja nekem.

-Melyiket?- kérdezek vissza arra utalva, hogy rengeteg virágos öltönyöm van.

-Azt a pirosat! Az olyan szép- lelkendezik boldogan.

-Rendben, akkor az lesz. De hozzád is el kéne mennünk, hogy neked is legyen szép, csinos ruhád holnapra.

-Nem kell, veszek egy újat.

-Mehetek veled?- kérdezem bezsongva, mivel ha ruhákról van szó, muszáj ott lennem.

-Még nem édesem. Egy hét. Egy hetet bírj még ki! Aztán nem titkolózunk többet.

-Annyira várom, hogy vége legyen ennek az egész szarnak- motyogom összetörten.

-Hé, Hazza! Nézz rám! Semmi baj, mindjárt itt lesz a koncert. És figyelj, hozok neked valami meglepetést is. Okés?- simít végig az arcomon.

-Rendben- csillannak fel a szemeim.

-Nemsokára jövök, próbálok sietni.

-Ajánlom!- nyomok egy puszit a szájára és kikísérem az ajtóig.

Igazából nekem is van egy tervem Louis meglepéséhez, mire hazaér. Megint csinálok neki kekszet, pizzát, amiket nagyon imád. Nem messze innen van egy virágbolt, ahol egy idős néni nagyon szép rózsákat árul. Elugrok oda, amíg az ételek a sütőben vannak és egy tíz perc múlva már újra itthon is vagyok egy gyönyörű, nagy rózsacsokorral. Megterítek gyorsan, aztán felszaladok az egyik hálóba, ahová elrejtettem az ajándékát. Egy kisebb dobozt hozok le, tele csokikkal és a kedvenc nasijaival.

Éppenhogy kitettem a pizzát is a kekszek mellé az asztalra, mikor az ajtó kinyílik.

-Itthon vagyok, Hazza!

-Szia Lou!- sétálok ki a konyhából a csokorral a hátam mögött.

-De jó illat van! Főztél valamit?

-Először is, tessék, ez a tiéd- nyújtom át neki a virágokat.

-Ezt miért kaptam, Hazzus?

-Mert szeretlek- rántom meg a vállam, aztán egy csókba vonom.- Gyere!- vonszolom a konyhába.

-Nem érdemellek meg- mondja elámulva.

-Én se téged.

-Annyira szeretlek.

-Imádlak Lou. És ez is a tiéd - adom át neki a doboz édességet.

Kibontja, és meghatódva néz fel rám.

-Köszönöm szépen. Viszont nekem is van valamim. Nem ilyen jó, de remélem, örülni fogsz neki.

Kimegy az előtérbe és egy Gucci táskával tér vissza. Louis Tomlinson, ezt remélem, nem gondoltad komolyan! Átadja a csomagot, én pedig belenézni sem merek, csak állok ott, mint egy idióta.

-Nem nyitod ki?- kérdezi izgatottan, mire én dünnyögök egy 'de, persze' félét az orrom alatt.

Amikor meglátom, hogy mit rejt a táska, még a lélegzetem is eláll.

-Láttam, hogy egyik este ezt nézegetted, de nem vetted meg, szóval itt van- mutat rá az ezüstösen csillogó öltönyre, nadrágra és a hozzájuk passzoló nyakkendőre.

-Lou, édesem. Ezt nem fogadhatom el. Ez rettenetesen drága. Nem, tényleg nem.

-Ne haragudj, de már nem fogom visszavinni. Neked vettem, a te méreted és még hozzá imádod is. Tudom, hogy így van. Látom rajtad, hogy nagyon tetszik. Akkor is láttam, amikor a telefonodon keresztül nézegetted, most pedig egyenesen kicsattansz a boldogságtól, hogy egyáltalán élőben láthatod. De ez már a tiéd és holnap ezt fogod viselni. Mondom akkor a többieknek is, hogy ők is valami ilyesfajta extravagáns darabot vegyenek fel.

Igazából így is tesz, gyorsan begépeli az üzenetet a csoportba, aztán el is küldi.

-Akkor kifizetem neked- mondom nemes egyszerűséggel.- Pontosan tudom, mennyibe került.

-Harry. Nem kell a pénzed, abból nekem is rengeteg van. És nézz körbe! Ez sokkal többet ér egy pár ruhadarabnál- mutat körbe a konyhán.- Neked amikor elmegyek, rögtön az jut eszedbe, hogy hogy tudnál meglepni valamivel. Ebben is itt látom, hogy rengeteg munka és szeretet van. Bármit csinálsz nekem, a lelked összes pici darabkáját is hozzáteszed, én pedig ezt nem tudom elégszer meghálálni neked.

-Mindig meg akarsz ríkatni, te fiú?- kérdezem könnyes szemekkel.

Az ölébe ültet, úgy esszük meg a viszonylag korai vacsoránkat.

-Talán ma hamarabb le kéne feküdnünk aludni- gondolkozik Lou.

-Igazad van, holnap korán kell kelnünk. Istenem, annyira várom már!

-Van egy ötletem- vigyorodik el, én pedig kérdőn nézek rá.- Emlékszel még arra a dalra, amit a stúdiómban láttál otthon?

-Persze. Az a gyönyörű dal, ami rólunk szól, nem? A sok csodás évről amit a srácokkal töltöttünk.

-Igen, arról beszélek. Van hozzá egy alapom is. Felvehetnénk gyorsan, majd az lenne az "újjászületett One Direction" debütáló dala.

-Szívem, ez zseniális! Hívjuk a többieket?- pattanok fel rögtön Louis öléből.

-Szerintem ne zaklassuk most őket, ki tudja mondjuk, hogy Payno-ék is mit csinálnak...- forgatja meg a szemeit.- Majd holnap elmondjuk nekik.

-Akkor majd holnap- sóhajtok fel megadóan, de már nem ülök vissza, hanem elkezdek pakolászni.

Minden készen lett a konyhában, sikerült mindent elpakolnom. Belépek a fürdőbe, ahol már egy nagy kádnyi víz és Lou vár. Nem csináltunk semmi mást, csak lemostuk magunkat, aztán már mentünk is a hálószobába, hogy egy újabb éjszakát tölthessünk el egymás karjaiba burkolózva, édesen aludva.

.

.

.

Sziasztok!
Nem sokat kell már aludni, hogy kiderüljön, mi fog történni a megbeszélésen:)
Ne felejtsetek el valami nyomot hagyni magatok után!
All the love: Mia🤍