Two ghosts (L.S.)-BEFEJEZETT

7. rész

Louis szemszöge

Harry ma nagyon frusztrált. Igazából nagyon kínosnak érzem még mindig a tegnap esti dolgot, ami az ágyban történt. Lehet, ez a baja? Persze, ha visszapörgethetnénk az időt, mindent máshogy csinálnék. Viszont erre nem vagyok képes, ezért muszáj viselnem a következményeket.

A göndör nem igazán keresi a társaságomat, nem is szeretne velem egy légtérben lenni. Felment az emeletre, hogy összepakoljon és hazamenjen.

Hirtelen felindulásból utánamegyek. Sírást hallok a szobájából. Bekopogok, mivel nagyon aggódom érte.

- Bejöhetek? - kérdezem, mivel nem szeretnék megint rárontani.

- Louis, légyszi, most ne. Nem bírok a szemedbe nézni, ne haragudj - mondja.

Azért szerintem ennyire nem kéne megsértődnie. Eddig semmi baja nem volt és hogy a semmiből mond ilyeneket, felnyomja bennem a pumpát.

- Mégis mi bajod van, áruld már el? - kérdem kicsit sem kedvesen és belépek be a szobába. Előbbi megszólalásomat persze azonnal meg is bánom.

- Semmi, tényleg. Nem nagy dolog.

-Igen, valószínű azért "nem tudsz a szemembe nézni" - formázok kis idézőjeleket az ujjaimból.

- Neked ehhez nincs most semmi közöd, Louis.

- Rendben van. De mivel az én házamban vagy, én pedig a barátomnak tartalak, el kell mondanod, mi bánt. Vagy ki. Komolyan Hazz, ha valaki bántani mer...

- Nem erről van szó - itt már nem sír, inkább csak dühös.

- Légyszi mondd el, sokkal jobban fogod utána érezni magad - kérlelem tovább, mivel ha én tettem vele valami rosszat, jobbá szeretném tenni.

- Lou, én már menthetetlen vagyok.

- Harry! Ilyet mégegyszer ne merj mondani, mert nem tudom, mit csinálok veled. Egyáltalán nem vagy menthetetlen. Ha például elmondanád, hogy mi a baj, lehet én is tudnék segíteni - megyek oda hozzá, majd megölelem.

- Szeretlek Lou.

- Én is Hazza. És most szépen el fogsz mondani mindent.

A "szeretlek Lou"-t egyértelműen csak barátként értette, ez üvöltött róla, de most nem szabad megtörnöm ez miatt. Végül is, én is azt mondtam neki, hogy csak barátok vagyunk. De legalább legjobb barátok. Tudom, hogy ez nem fog így menni, de legalább felszínesen megnyugszok.

- Nagyon félek, ha újra összeállunk, mint One Direction, nem lesz ugyanolyan, mint régen - szólal meg kissé furcsán, de szomorúan.

- Biztos hogy nem lesz ugyanolyan, de az a nagy szeretet köztünk megmarad. Tudom. Ez már nem barátság volt, inkább testvériség. Az is fog maradni.

- Igen, az volt.

Beszélgetésünket mindkettőnk egyszerre csörgő mobilja zavaja meg.

- Basszus! - ismerem fel rögtön a helyzetet. - A csoportot hívják. Hazza! Maradj itt, én elmegyek az innen legmesszebbi pontra, hogy ne halljanak. Véletlenül se mutass semmi mást, csak a falat és magadat.

Harry csak bólogat, de teljesen el van sápadva.

- Ugye nem jönnek rá? - kérdezi remegő hanggal.

- Ez csak rajtunk múlik - kiáltom oda neki az emeletről.

Mindketten csatlakozunk a híváshoz, amiben már mindenki benne van.