Two ghosts (L.S.)-BEFEJEZETT

10. rész

Harry szemszöge
(Tartalmaz 18+ jeleneket)

Nem hiszem el, hogy megtettem. Elmondtam neki mindent. Sosem gondoltam volna, hogy ő is így érez.

Louval már nem is tudom mióta csak csókolózunk. Hol lassabban, romantikusabb módon, hol pedig kiéhezve, szenvedélyesen faljuk egymás ajkait. Itt és most legszívesebben letépném a ruháinkat és rohadt sok mindent csinálnék Louis-val.

- Hazza, én... - tolt el kicsit magától.

- Hm? - nézek rá bódultan. - Azt ne mondd, hogy titokban van egy barátnőd.

- Ahj, pedig pont most akartam ezt tudatni veled - néz rám teljesen komolyan.

Végül mindketten elnevetjük magunkat és úgy döntünk, inkább befejezzük a csókcsatát, mert a végén még itt helyben esünk jobban egymásnak.

- Harry, én ezt tényleg komolyan gondoltam. Mármint azt, hogy szeretlek, nem pedig, hogy van titokban egy barátnőm - szólal meg egy kis idő után.

- Én is Boo, hidd el nekem. Nálad jobban senkit nem szeretnék az életembe.

-Én se Hazz. Csak téged. Senki mást.

- Ugye nem vagy rosszabbul ettől?- kérdezem aggodalmasan a hosszas csókolózásunkra utalva. Nagyon remélem, hogy ezzel nem okoztam neki fájdalmakat. Végtére is, egy kórházi ágyon fekszik pillanatnyilag.

-Dehogy, inkább csak jobban lettem tőle- mosolyog, arca pedig még mindig ki van pirosodva. A leggyönyörűbb ember ezen a világon.

- Rendben. Akkor, Louis William Tomlinson. Lennél a barátom, hogy megpróbáljuk újra, és helyrehozzunk mindent?

- De mi van a szerződéssel?

- Leszarom a szerződést. Senki nem fogja megtudni - bizonygatom, talán inkább csak magamnak. - Na? Mit gondolsz?

- Szívesen lennék a barátod, Harry.

Felül az ágyon, majd megpaskolja maga mellett azt, jelezve, hogy üljek oda. Kérésének eleget téve, elfoglalom a helyet. Újra megérzem jellegzetes ízét a számon, nyelve pedig táncba hívja az enyém. Ebben már semmi gyengédség nincs. Látom rajta, hogy már ő is többet akar.

- Lou, ezt nem csinálhatjuk itt - szakadok el tőle.

- Tudom - mondja szomorúan, miközben ránéz az órára, ami a tizenegyes számon már túlhaladt egy picivel.

- Baj, ha hozzám megyünk ez után? - nézek rá. Kezünket el sem engedjük. Nem szeretném elsengedni sohasem.

- Dehogy, szeretném már látni azt a híres Styles-lakot.

- Akkor odamegyünk. Nálam is alhatsz, ha szeretnél - a mosolyt pedig az arcomról le sem lehetne vakarni.

- Persze, hogy szeretnék! - vágja rá hevesen.

- De Lou, ugye tudod, hogy ha innen, ebből a teremből kimegyünk, a szerepünket kell játszani. Nem láthatnak meg minket együtt. Először kimegyek én az autóhoz, aztán pedig egy tíz perc múlva te is. Ismered a kocsim, igaz?