Two ghosts (L.S.)-BEFEJEZETT

21. rész

Louis szemszöge

-Minden megvan?- kérdezem  miközben begombolom az utolsó gombot is az ingemen.

-Nekem igen. Neked is megvan minden, ugye?- néz rám Harry gyanakodva.

-Persze, hogy megvan. Ugye nem hitted azt, hogy nincs?- nevetek kínosan.

-Nem, csak megkézdeztem a biztosnág kedvéért.

Időközben már felvettem a bordó zakómat is. Harry természetesen a csillogós öltönyt viseli ma. Muszáj volt ráerőszakolnom, ha már megvettem és az sem mellékes, hogy annyira gyönyörű benne.

-Mehetünk akkor?- kapja fel a fontos dolgait.

-Felőlem indulhatunk- válaszolom, azzal kilépünk az ajtón és gyorsan beszállunk az autóba.

A rádió hangerejét feltekerve énekelgetünk míg a kiadó épületéhez érünk. A kocsiból kiszállva szinte azonnal meglátjuk Liamék kocsiját parkolni, amiben a pár éppen... hát elég vadul csókolózik.

-Meg fogják őket látni- ingatja a fejét idegesen Harry.

-Nem, ezt nem hagyjuk. Hazz, menj oda, kopogj be az ablakon- javaslom.

-Sziasztok! Halljuk meg Niall hangját a hátunk mögül.

-Szia!- köszönünk neki mindketten.

-Hol vannak már Zaynék?- kérdezi izgatottan.

-Ott- mutatok rá az autóra. Még mindig nem fejezték be előbbi cselekedetüket.

-Na jó, én már nem várok tovább! Bárki megláthatja őket- mondja Niall. Hangja inkább már ideges, mint izgatott.

Elindul feléjük, majd nemes egyszerűséggel kinyitja az ajtót és beül a kocsiba. Nem halljuk a beszélgetést, de láttuk, hogy az ajtó nyitódására azonnal szétrebbentek egymástól. Egy pár mondatot még váltanak egymással, aztán idejönnek hozzánk.

-Bocsi, de már muszáj volt titeket megzavarnunk- mondja szórakozottan Harry.

A fiúk arca szinte már lángol, annyira vörös mindkettőé. Nem szólnak semmit, csak mosolyogva mennek be a kiadóba.

-Annyira jó titeket így látni. Mind a négyen annyira boldogok vagytok most újra. Eddig is imádtam, mikor két pár vett körül évekig, legjobb barátok voltunk és mindenkinek én voltam a terapeutája. De most pedig, minden rossz után újra együtt van mindenki- mondja áhitattal Ni.

-Niall, kérdezhetek valamit?- fordul oda hozzá Harry.

-Persze- mosolyog rá kedvesen az ír fiú.

-Nem rossz ez neked? Mármint olyan régóta nincs már senkid és így... nem szeretnél valakit vagy nem hiányzik ez az életedből?- kérdezi meg végre, ami már oly' régóta nyomja a lelkét. Tudom, hiszen napok óta ezen kattog az agya.

-Jaj, Harry, dehogy is! Ha arra célzol, hogy miattatok rosszul érzem-e magam, az egy határozott nem. Viszont nem tudom, néha hiányzik, hogy legyen valakim. De annyira azért nem zavar a dolog, mert tök jól elvagyok a haverokkal, most meg már a négy legjobb barátom is újra velem van, szóval tök jó minden.

-Figyelj, Ni. Mi mindig itt leszünk neked, bármi is történjen, okés?- szállok be én is az ömlengésbe.

-Tudom. Szeretlek titeket srácok- ölel meg minket.

Egész végig csak Payno-ékat követtük, egyenesen az igazgató, Alfred Fuller irodájába. Három gyors kopogás után be is nyitunk a kis helyiségbe.