Two ghosts (L.S.)-BEFEJEZETT

1. rész

Louis szemszöge

Éjszaka Harryről álmodtam.

Minden olyan volt, mint régen. Nem foglalkozva semmi mással, csak egymásra figyelünk. Szerelmesek voltunk. Szerintem a szívem mélyén még ugyanazt érzem a göndör hercegem iránt.

Amint magamhoz tértem a csodálatos álomból, valóság olyan lendülettel csapott fejbe, hogy szinte az ágyról is leestem. Hirtelen olyan magány kerített hatalmába, hogy sírni támadt kedvem.

Gyorsan rápillantottam a telefonomra, hogy megnézzem az időt, de akaratomon kívül is megláttam az értesítést: "harrystyles üzenetet küldött neked"

Eszeveszett gyorsasággal oldottam fel a telefonomat, majd nyitottam meg az üzenetet.

Úristen. Harry találkozni akar velem. Titokban. Mi a szar?

Rögtön begépeltem a válaszom:
"Bocsánat Hazza, hogy nem írtam eddig, csak elaludtam. Tényleg, nagyon sajnálom. Találkozó titokban? Jó ötlet. Mit szólnál, ha eljönnél hozzám szombaton?"

Elküldtem. Elküldtem! Annyira remélem, hogy igent mond. Ő már biztosan nem érzi azt amit én, úgyhogy teljesen normálisan kéne viselkednem. Menni fog ez nekem? Valószínűleg nem, de inkább most ezt engedjük el.

Kimentem a konyhába csinálni egy szendvicset magamnak, majd az Instagramot bámulva ettem meg azt.

Nem azt mondom, hogy nem kezdtem el nyomozni Harry után, de... de. Nem posztolt sokat, viszont azok a képek gyönyörűek voltak. A pillangóim már ennyitől elszabadultak a gyomromban.

Ezek csak képek, Tomlinson! Mi a jó ég lesz veled szombaton?

Ma csütörtök van, úgyhogy van két teljes napom rendbehozni a kecóm.

Körbenéztem a szobában és egy kicsit elidőztem az aprócska világító fényeimen. Mindenki egy kemény férfinak ismer és én ezt el is hiszem magamról, de ha meglátom ezeket a házam minden pontján, meg én is elmosolyodom magamon.

A konyhában kezdtem a takarítást, pedig jól tudom, addig még számtalan mosatlan edény fog keletkezni, amiatt is, hogy a találkozásunk napjára én tervezek főzni. Nem tudom még én se, hogy ezt hogy gondoltam, mert a főzés nem tartozik az erősségeim közé. Amiért pedig ténylegesen én szeretném elkészíteni a menüt, az a tény, miszerint amikor Hazzaval együtt laktunk, vele főztem meg az első ételemet.

Hogy azóta mennyi minden változott...

Az érzéseim pedig ugyanazok maradtak. El akartam nyomni őket alkalmi partnerekkel és nagy partikkal, amikből mindig hulla részegen estem haza, de ezek nyilvánvalóan nem segítettek rajtam.

Elmosogattam és letörölgettem mindent, amit lehetett. Nagyon remélem, hogy nem kenek össze semmit addig.

Szép lassan végighaladtam az egész házon. Közben - nem fogok hazudni - végighallgattam Harry mindkét albumát és mondjuk ki: szétbőgtem a fejem. És tudom, hogy ez férfias. Hazza annyi mindenre megtanított. Többek között erre is. A sírás férfias, a kifestett körmök férfiasnak (nem mellesleg neki kibaszott jól állnak), bármit is veszel fel, vagy bárhogy viselkedsz, lehetsz férfias. Annyira bölcs ez az ember.

Megakadt a szemem egy dalon "Two ghosts". Harry erről beszélt az üzenetben? Azt mondta, olyanok vagyunk, mint két szellem. Figyelmesen hallgattam a dalt, amikoris egy halvány gondolat suhant át az agyamon. Mi van, ha ez rólam szól? Nem, biztos, hogy nem. Taylornak is kék szeme van, nem? Fájt, nem is kicsit, de beláttam, hogy ő most biztosan nem sír az én számaimon, amit szinte mind róla írtam és neki szántam.

Befejeztem a takarítást és pakolást. Esküszöm, még nem is láttam ilyen pompájában a saját házam.

A produktív délelőttöm után úgy gondoltam, rámfér egy kis pihenés. Rendeltem egy pizzát és elnyúltam a kanapén, miközben felkapcsoltam a tévét és elkezdtem nézni egy focimeccset.

Elbóbiskolhattam a meccsnézés közben, mert már csak a csengetésre riadtam fel. Szuper, megjött a pizza. Rettentően éhes voltam, úgyhogy odarohantam a bejárati ajtóhoz és a pénzt a futár kezébe nyomva átvettem a forró ebédem, majd újra felvettem a pozíciót, amiben eddig kényelmesen feküdtem. Elkezdtem enni a gőzölgő pizzám, és csak a mobilom csipogására lettem figyelmes.

Harry válaszolt.

"Semmi baj, Lou. Sajnálom, de nekem nem jó a szombat. Tényleg, annyira rosszul érzem magam. A péntek még esetleg jó neked? Nálam is lehetünk, mert végülis nálad ott van Eleanor, nem? Nem szeretnék zavarni.
-H"

Szuper, Harry sem követte az életemet. Így már nem is érzem magam olyan szemétnek.

Máris írtam a választ:
"Oh, Eleanorral már nem vagyunk együtt. Nem mintha eddig annyira szerelmesek lettünk volna. Két hónapja szakítottunk a média előtt, de te is jól tudod, hogy soha sem voltunk igazán együtt. Egyébként kitakarítottam az egész házat, úgyhogy muszáj neked jönnöd. Illetve nekem a péntek is tökéletes. Legyen szép napod!
-Louis"

Egy kicsit elszórakoztam a tényen, hogy ennyire nem tudunk a másikról semmit. Itt az ideje újra megismerni egymást.

Befejeztem a pizzát és a meccsnek is vége lett, úgyhogy magamhoz vettem a kis noteszem, amit még egy One direction-ös turné alkalmán vettem, ha jól emlékszem Japánban.

Ha Japánra gondolok, automatikusan Niall jut eszembe. Szerencsétlen ember. Az ez miatt kialakult röhögőgörcs folytán folyamatosan jutottak eszembe az emlékek. Majd könnyek töltötték meg szemeimet. Hányadára bőgöm már ma el magam?

A picsába! Annyira hiányoznak a fiúk.

Ez kellőképpen megadta az ihletet egy új dalhoz. Szorgosan írtam tele a sorokat az érzéseimmel. Öt év nélkülük...

A papír csak telt és telt, amikoris azon kaptam magam, hogy a van egy kész dalszövegem. Persze kell csinálnom belőle egy olyan verziót, amit ha kiadok nem fog annyira ordítani róla, hogy a srácokról szól. Ezt viszont megtartom magamnak, mert imádom. Nem nagyon szoktam ilyet mondani dalaimra, de ez most különösen közel került a szívemhez és nagyon tetszik.

Általában csak Harryről írtam dalokat. Majdnem mind róla szól. Viszont ebben most a többiek is benne vannak.

Vajon ők követték az életem? Gondoltak rám? Álmodtak velem? Olyan bűntudatom van.

A következő pillanatban azon kaptam magam, hogy Niall Instagram profilját pörgetem. Rámyomtam a követés gombra. Ugyanígy tettem Liammel és Zaynnel is. Mikor követtük ki egymást?

Vetettem egy pillantást a One direction hivatalos profiljára is. Végignéztem az összes bejegyzést.

Kicsit ráfüggtem az Instagramra és az emberek lenyomozására az appon keresztül.

A telefonom megint kiadta azt az idegesítő hangot, ami azt jelezte, üzenetem jött. Pontosabban egy követés. Liam visszakövetett.

Szinte azonnal jött az üzenet:
"Tommo!! Sziaa! Jó régen beszéltünk haver. Mizu van veled? Holnap felhívlak!"

Én pedig amilyen gyorsan jött az üzenet, olyan gyorsan válaszoltam:
"Szia, Lima;)! Ugye még mindig imádod ezt a nevet? Tudom, hogy igen;) Ne fáradj, mindjárt hívlak, ha neked oké."

Egy öt percen belül már Liammel társalogtunk az elmúlt éveinkről. Természetesen Hazzát és a holnapi találkánkat kihagyva.

Őrült egy nap...

.

.

.

Sziasztok!

Itt is van az első rész. Remélem, nem olyan unalmas, mert elég hosszúra sikeredett. Ha olvassátok, és tetszik, hagyjatok nyomot magatok után!

All the love: Mia