Two ghosts (L.S.)-BEFEJEZETT

5. rész

Louis szemszöge
(Tartalmaz 18+ jeleneket)

Harry mindkét karját megragadom, hogy úgy húzzam be a medencémhez, hátha jobb kedve lesz.

A fizika törvényei sosem hagynak minket cserben, a törölköző, amit eddig a dereka körül fogott össze, értelem szerűen a földre hullik és mivel velem szemben állok vele, muszáj ránéznem a csodásan kidolgozott testére, a tetoválásaira és na, meleg vagyok, egy pillantást vetek az ékességére is, ami legnagyobb meglepetésemre nem éppen pihent állapotban volt. Tekintetem onnan rögtön az arcára siklik, ami olyan vörös, akárcsak egy paradicsom, sőt talán annál is jobban. Most mit csináljak? Legszívesebben azonnal kezelésbe venném, viszont hát...nem szeretném megerőszakolni, mert ő most biztos arra az új szerelemére gondolt.

Mikor újra ránézek, ugyanúgy ott áll megsemmisülve.

- Lou, ne haragudj... - szólal meg végül, miközben felkaparja a padlóról a törölközőt.

- Nem, te ne haragudj, ez az én hibám. Én rángatlak úgy egész nap, mint egy rongybabát.

- Ezzel azért egyetértek - mondja mosolyogva, de még mindig ott van a pír az arcán.

Visszakísérem a fürdőszobába, hogy felöltözzön az alvós ruháiba, de még ma elviszem a medencéhez.

- Lou! - hallom meg belülről. - Nem jó rám az alsó...

- Hát nem csodálom amúgy - jön azonnal az általam frappánsnak vélt válasz. Harry ezt már kevésbé értékeli.

Meghallom a szipogásokat odabentről és rájöttem, megint elcsesztem.

- Hazza, nem úgy értettem! Nem érdekel, hogy mire hogyan reagál a tested. Ez természetes és pluszban nem vagyunk már éretlen tinik hogy ezen röhögjünk, én pedig sosem nevetnélek ki.

Ezzel berontok a fürdőbe. Hazz a padlón sírdogál, mint egy kisgyerek, de nem érdekel, mert ezt mind én okoztam és helyre fogom hozni.

- Louis, légyszi menj ki, nem szeretném mégjobban lejáratni magam előtted - a könnyei pedig szinte patakokban folynak lefelé az arcán.

- Nem hagylak egyedül, fontos vagy nekem Harry. Nem engedlek el mégegyszer - ölelem meg fedetlen felsőtestét. - Ha már mint pár nem lehetünk együtt, attól itt lehetünk egymásnak, mint legjobb barátok. Mindennél és mindenkinél jobban ismerjük egymást. Nem muszáj erről senkinek sem tudnia, főleg nem Simonnak, annak az utolsó féregnek. Gyűlölöm mióta szétszakított minket. Ha lejár a szerződésem, első dolgom lesz onnan elmenni.

- Nekem is Lou, nekem is - bújik hozzám jobban.

- Soha többé nem akarlak elveszíteni - gördül nekem is végig egy könnycsepp az arcomon.

- Én sem téged. Te vagy az egyetlen fontos ember az életemben, aki nem a családom. Mielőtt írtál, Gemmán, anyán és apán kívül senkim nem volt, akivel beszélgetni tudtam volna. Persze, a családom mindig meghallgatott, de szerettem volna egy barátot. Annyira megörültem, mikor megláttam az üzeneted. Azt hittem, csak álmodom, mert sosem gondoltam volna, hogy mi valahogy újra találkozunk. Hiába nem oszlott fel a One Direction sem teljesen, nem tudom, mi lesz a sorsa. A többiek is hiányoznak, de velük egyáltalán nem beszéltem. Te mit gondolsz? Két hét és lejár a szerződés - sírása kezd alábbhagyni, de még mindig nem szűnt meg teljesen a könnyáradat.