Two ghosts (L.S.)-BEFEJEZETT

4. rész

Harry szemszöge

Indulni szeretnék, annak ellenére is, hogy annyira jó itt Louval. Ahogy ötletem elmesélem a fiúnak, elkezd visszahúzni a házba, azzal a kifogással, hogy "szegény Lou nagyon magányos"

Igazából nagyon is örülök ennek a kissé passzív agresszív marasztalásának, így tovább gyönyörködhetek benne.

Beráncigál a nappalijába, hogy most márpedig mi filmet fogunk nézni.

- Egyébként ugye nincs mára programod? Nehogy miattam elkéss -  kérdezi tőlem Louis.

- Dehogy, nincsen.

- Szuper, akkor itt alszol?

- Tessék?

- Mármint, nem muszáj, mert hát na, ha öhm... neked fura vagy nem is tudom akkor tényleg nem kell. Tudod mit? Felejtsd el - én pedig jól szórakozom azon, hogy keresi a megfelelő szavakat.

- Szívesen itt alszom, Lou.

- Tényleg?

- Persze, csak nem hoztam semmit.

- Hazza...milliárdosok vagyunk. Nem hiszem, hogy annyit számít bármelyikünknek is egy fogkefe vagy egy alsónadrág. Egyébként is, mindent tudok adni, van nálam pár cuccod.

-Ne is haragudj Louis, de attól, hogy te nem nőttél semmit 16 éves korod óta, én igen és nem hiszem, hogy jók rám.

- Na most akkor megnézzük - húz már megint valahová. Miért ráncigál mindig?

Hirtelen a gardróbjában találom magam, miközben ő a ruháit dobálja ki a szekrényekből. Kihúz egy ruhadarabot.

-Tudtam hogy megvan még! Ez biztos jó lesz rád - lóbál egy fekete kapucnis pulcsit.

- És ez miért is van nálad, Tomlinson? - böktem meg viccesen az oldalát

- Nem emlékszel, amikor turnézni voltunk és Kanadában elhagytam a pulóverem, te pedig nekem adtad ezt, hogy ne fagyjak meg. Azóta itt van és mindig jó kedvem lesz tőle - ahogy eszembe jutnak arról a turnéról az emlékek, mosolyogva sóhajtok egyet. Olyan jók voltak azok az idők.

- Már hogyne emlékeznék. Jézusom, és te emlékszel, amikor Niall annyi almáspitét evett a Mekiből, hogy telehányta a buszt? - elevenítem fel az akkori út egyik fénypontját.

- Fujj, ezt már pont kezdtem volna elfelejteni. Zayn úgy takarított utána, mint egy anyuka, akinek a kisbabája hányta össze a szobáját - fuldoklik röhögve Lou.

Eezek után alig bírjuk abbahagyni a nevetést. Louis a röhögőgörcs ellenére végre előkotor egy bokszert, ami elvileg jó lesz rám. Szerintem amúgy nem, de ha ő mondja, biztos így van.

Visszamegyünk a nappaliba, ahol a hatalmas tévén már be van kapcsolva a Netflix.

Egy horrort választunk, ahogy régen is tettük, mikor a fiúkkal, vagy éppen csak kettesben voltunk. Most csak éppen annyi a különbség, hogy felnőttünk, Louval már nem alkotunk egy párt és nem bújhatok hozzá, pedig neki nem nagyon vallanám be, de félek a horror filmektől. Nem mellesleg pedig egyedül fogok aludni a házában, ahol még nem is voltam. De szeretem őt, úgyhogy úgyis itt maradok. Még mindig szerelmes vagyok belé. Lehet ez nem egy jó ötlet, hogy nála aludjak. Alig bírom ki, hogy ne csókoljam meg tökéletes, vörös ajkait.

Elhelyezkedek Louis kanapéján, ami nem viccelek, a legkényelmesebb dolog, amin valaha is ültem. Egy kis helyet hagyva a fiú mellett kuckóztam be, de úgy hogy véletlenül se tudjak hozzáérni. Nagyon sok önuralom szükséges ehhez, el sem tudjátok képzelni.