Our Love Story 🇭🇺/Draco Malfoy, Harry Potter ff./🇭🇺

~ 28 ~

Lezajlott a karácsony, új év és a szünet is. Végre. Úton vagyunk az állomásra. Jajj, karácsony reggelén megkérdezte Mrs. Weasley, hogy miért pulcsiban alszom, ha eddig úgy kellett könyörögni, hogy ujjatlan helyett legalább rövidujjút vegyek fel. Szóval az kellemetlen volt. 
Elég hamar ideértünk. Senki mást nem kerestem, csak Dracot. Egy kis idő után megláttam azt a szempárt, amit az első napon is. Mintha visszatekertem volna az időt.
-Fogd meg! -adtam oda Ronnak a táskámat, majd odafutottam Dracohoz. Nyakába ugrottam, összekulcsoltam lábaimat dereka körül.
-Sziaaaa!
-Szia!
-Nem sugárzik belőled sok életkedv.
-Megvisel ez az egész... tudod
-Engem is. De ahogy megláttalak... -ezzel meg is csókolt
-Hiányoztál Édes! -végre mosolygott
-Te is nekem! -majd letett- Gyere, menjünk oda!
-Nem jó ötlet.
-Bízz bennem! -megfogtam kezét és odamentünk a többiekhez
-Sziasztok! -mindenki visszaköszönt
Igaz, nem tudtunk sokat beszélgetni, mert perceken belül indult is a vonat. Ketten beültünk egy kabinba és beszélgettünk.
-Miért vagyunk mindketten full feketében?
-Én arra mentem, hogy véletlenül se látszódjon a Jegy. -egy fekete szoknyát, egy fekete, hosszúujjú gombos blúzt vettem fel- Te?
-Valójában, igazad volt. Jól áll a fekete ing! -ezen elnevettem magamat
-Te ezt fel tudod fogni?
-Mit?
-Hogy Volde... a Nagyúrhoz tartozunk. Árulónak érzem magamat.
-Nem volt más választásunk. Honnan tudtad, hogy ez van? Hogy már ott vagyok?
-Jött egy hirtelen lelki fájdalomérzet. Aggódás, rosszkedv, bajérzet.
-Ez érdekes. Utána mit csináltál?
-Magamhoz tértem, óriási erő kapott el és megkértem anyát, hogy segítsen.
-Azta, Cathy! Amikor leesett, hogy mire utaltál akkor engem ugyanez a fájdalom kapott el. Pár perccel később meg az az erő. Azt mondtam, hogy nem leszek Halálfaló, szóval tényleg nagy erő.
-De ez, hogy lehet?
-Mintha össze lennénk kötve érzelmileg.
-Jött még rád az azt követő napokban ilyen hirtelen rosszkedv?
-Igen, néhányszor. Naponta egyszer biztos. Nem is tudtam hova rakni.
-Megérezzük egymás lelki állapotát. De csak az erősebbeket. Ami tényleg durr.
-Hűű ez durva.
-Az bizony.
A következő pillanatban egy csapat lány ment el a kabin előtt, de az egyik megállt és csak nézett be, majd benyitott. Draco arcán kisebb ijedtséget láttam, és ki akart menni.
-Ti nem szakítottatok?
-De, de újra együtt vagyunk! -erre csak megpofozta a lány Dracot- Ezt most miért kaptam?
-Ezek szerint szünet előtt abban a pár napban csak játék voltam számodra? Csak arra kellettem, hogy elfelejtsd, figyelemelterelés képpen? Csak egy játékszer voltam? Csak ezért feküdtél le velem? Csak ezért álltál egyáltalán szóba velem?
-Mi?
-Cathy, ez félreértés!
-Nem! Cathy ez nem félreértés! Ilyen az igazi Draco Malfoy! -majd könnyezve kiment. Én is már álltam fel, hogy kimegyek.
-Cathy, kérlek várj! -ezzel csak megfordultam és adtam neki egy pofont- Áu, ez rendesen fájt!
-De legalább megérdemelted.
-Igazad van teljesen.
-Tudom! -próbáltam kinyitni a kabin ajtaját, de nagyon nem ment.
-Igen, azzal a lánnyal csak azért történt bármi is, mert, ahj amiket elmondott. El akartam terelni a figyelmemet rólad, azt mondtad felejtsük el egymást, vele próbáltalak elfelejteni... Gáz, de igen, egy játékszer volt.
-Nem érdekel. -végre kinyitottam az ajtót és léptem volna ki
-Cathleen! Állj meg! Kérlek! -mondta elég idegesen, amin hát kicsit azért megijedtem. Odajött hozzám, megfogta a kezemet, mire Én kirántottam.
-Hallgatlak!
-Szerinted, ha bármit is éreznék a lány iránt akkor most itt lennél velem?
-Nem.
-Ha bármit is éreznék iránta, akkor elmentem volna hozzád, hogy bocsánatot kérjek?
-Nem.
-Ha bármit is éreznék iránta, akkor most próbálnám megmagyarázni neked?
-Nem.
-Esküszöm, semmit nem jelentett nekem az a lány.
-Ha nem jelentene bármit is, nem feküdtél volna le vele!
-Nem tudom miért csináltam.
-Mindennek van oka Draco!
-Még a nevét se tudom!
-Az... gáz. Kérdezd meg tőle. Hátha mégegyszer megpofoz!
-Cathy! Tudom egy barom voltam, megint és Te ezt totál nem érdemled meg, de eszméletlenül nehéz volt azt a szakítás féle állapotot megélni.
-Képzeld nekem is nehéz volt. Mégse csináltam ilyeneket. És igen, egy nagy barom voltál Malfoy!
-Bocsánat.
-Jó oké! -ültem vissza durcásan törökülésbe a helyemre
-Köszönöm! Szeretlek!
-Igen? -néztem rá flegmán
-Igen. Nagyon.
-Kezdem nem elhinni!
-Ahj, hogyan tudnám bebizonyítani!?
Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy feláll és lehúzza azokat a redőnyféléket mindenhol a kabinban.
Aztán idejött elém, leguggolt és megfogta az arcomat. Hüvelykujjával végigsimitotta számat, utána ajkaimnak esett. Ez... most kifejezetten jól esett.
-Tényleg Szeretlek!
-Elhiszem! -mosolyogtam rá, majd megcsókoltam. Ezt mondhatom életem legjobb csókjának/csókjainak. Persze ezt még hányszor fogom elmondani... Mikor Draco hozzáért nyakamhoz a kezével, hideg rázott ki, de mégis olyan melegség futott át rajtam. Megmagyarázhatatlan. Ebből a gondolatmenetből az zökkentett ki, hogy Draco elhúzódott, lefelé nézett és elkezdett babrálni ingem gombjánál. Nem mondom, hogy megijedtem, de olyan furán éreztem magamat.
Ezért inkább ráfogtam a kezére és nem engedtem.
-Vonaton vagyunk Szivem! -aha, ha még ez is lenne a baj
-Nem vagy rá készen? -nemlegesen megráztam a fejemet- Jól van! -mosolygott, majd visszagombolta a gombokat- Szeretlek! -fogta meg arcomat és egy puszit nyomott a homlokomra, amin elmosolyogtam magamat. Visszaült velem szembe és valami könyvet olvasott. Én ez idő alatt a Jegyet vizsgáltam a kezemen. Nem tudom mit tudok ennyit nézegetni rajta. Olyan érdekes.
-Te tudod hogyan hajtsuk végre feladatunkat?
-Fogalmam sincs. Sokkolt ez az egész.
-Mennyi idő lesz?
-Hát nem tudom. Amikor talán, majd kedvet kapok öldökölni. De Én erre nem vagyok képes.
-Te erősebb vagy nálam.
-Jajj ne beszélj már hülyeségeket. Én lelkileg maga vagyok a kavics.
-Kavics?
-Vicces szó.
-Dili! -nevetett- De Te erős vagy nagyon! Mindenhogy. Teljesen megvetted a Nagyurat! Odáig van érted! Határozott, erős, bátor vagy! Leginkább Tőled várja el, hogy teljesítsd a feladatot.
-Együtt csináljuk végig. De lehet kiszállok a vége felé. Nekem ez sok lelkileg.
-Ha együtt csináljuk végig, együtt tesszük meg, ha egyikünk ki akar szállni, mindkettőnk kiszáll! Jól van?
-Jól van!
Nemsokára megérkeztünk a suliba. Szokás szerint ma még nem tartanak órákat. Hála Istennek, a diákok többsége arra szavazott, hogy legyen ebéd szóval lesz egy olyan 20 perc múlva. Draco átugrott Crackhoz és Monstrohoz beköszönni. Én addig kipakoltam a bőröndömet és próbáltam felrakni a szekrény tetejére. Csak túl pici vagyok hozzá, de mindjárt megvan. Ráadásul még rohadt nehéz is ez a fadoboz. Azt hittem sikerült már biztosítanom a helyét, ezért elengedtem. Ez egy igazán rossz döntés volt. Annyit észleltem, hogy ráesik a fejemre valami nehéz cucc, majd képszakadás.