Our Love Story 🇭🇺/Draco Malfoy, Harry Potter ff./🇭🇺

~ 46 ~

-Már megint hova mész?
-Majd megmutatom.
-De mikor?
-Amikor kész lesz.
-De már hetek óta egyfolytában eltűnsz. Valami baj van?
-Nem, nem dehogy, majd megmutatom, ha kész!
-Hát jó... -forgattam meg szemeimet
-Na, durci hercegnő! Bízz bennem.
-Nem is vagyok durcás.
-Méghogy nem... -nevetett, majd egy puszit nyomott homlokomra
-De siess majd vissza, mert lekéssük az órát.
-Bájitaltan?
-Igen.
-Leadtad a javítót?
-Igen.
-Kijavította már a professzor?
-Igen. Ma adja oda...
-Ne izgulj, meglesz a jeles.
-Nagyon remélem.
-Nyugi! Segítettem.
-Hát mondjuk jogos.
-Na látod! De mindjárt jövök!
-Siess!
Draco megint elment, Én meg magamra maradtam. Cseppet sem aggódom amiatt, hogy esetleg találkozna valakivel. Bízom benne és akkor nem így viselkedne. Meg most minden rendben van közöttünk.
Kicsit rendet raktam, kivittem a szemetet, picit kitakarítottam, beágyaztam, stb. Hm, máris jobban érzem magamat. Mire ezekkel mind végeztem Draco is visszaért.
-De szép rend lett! Milyen manó járt erre?
-Ha ha ha, kacag a májam Draco Malfoy. Cathleen Jensen nevezetű manó, ismertebb nevén Édes.
-Hmmm, eléggé tetszik az a manó! -nevetett majd fölém hajolt az ágyon és megcsókolt- Mi van az Élő Halál Esszenciája itallal?
-Köszöni, egészen megvan.
-Édes... tudod? -nevetett
-Ami azt illeti...
-Na mondd mit tudsz.
Elkezdtem sorolni a hozzávalókat, elkészítését, hatását, de eléggé belezavarodtam mire Draco kezdett el magyarázni. Nem tudom mit, túlságosán elmerültem benne. Szokás... szerint.
-Na már érthető?
-Mi? Ja, igen! Teljesen!
-Akkor mit mondtam utoljára?
-Hogy mit mondtál utoljára.
-Jó ahj, azelőtt?
-Hogy érthető-e.
-Okos... miben merültél el ennyire?
-Benned. Vagyis, mi, jajj, az anyagon gondolkodtam. Az inged... anyagán. -Jézus, zavarba jöttem.
-Érdekesebb vagyok a bájitaloknál.
-Hát még mennyivel! -ültem fel, Ő meg hátradőlt a párnáknak.
-Amúgy azt észrevetted, hogy egy ágy feleslegesen van itt?
-Már, amikor legelőször feküdtem melletted, akkor.
-Ooo, hogy Te már tudtad, hogy ez lesz közöttünk.
-Jajj, dehogy. Csak egy jó mély, belső, tudat alatti érzés volt.
-Megoszthattad volna Velem is! -húzott oda magához, majd megcsókolt. Még közelebb húzott, mire Én ráültem alhasára és így csókolt tovább. Mi más, ha nem egy kopogás választott volna szét minket. Leszálltam Dracoról és kiszóltam.
-Szabad!
-Hali! -jött be Harley
-Szio!
-Malfoy!
-Szia uuu, hogy is hívnak? -nevetett, Én megforgattam szemeimet Harleyval együtt.
-Az igaz, hogy Crack és Monstro neked estek egyik nap?
-Mi?
-Mi? Ja nem, dehogy?!
-Ez egészen biztos?
-Ühüm...
-Cathy... mi történt?
-Csak szimplán annyit mondtak, hogy, hooogy nem tudom h mondjam el, tudjátok mit, inkább hagyjuk, nem lényeges, semmi bajom! Na kész, téma lezárva.
-Hát... rendben. Akkor megyek, ennyit akartam.
-Cuki vagy!
-Hali!
-Szia! Szerinted neki el kéne mondjam ezt. -húztam fel pulcsim ujját
-Eléggé aggódik érted. Ahogy gondolod! -bólintottam majd az ajtót nyitva hagyva rohantam utána.
-Harley, várj!
-Valami baj van?
-Vissza tudnál jönni a szobába?
-Persze! Baj van?
-Szóval. Erős vagy most lelkileg?
-Igen, persze.
-Jó, rendben. Először is kérlek ne haragudj rám emiatt.
-Mi miatt?
-Másodszor pedig kérlek ne mondd el senkinek, semmi áron.
-Esküszöm nem fogom, de mi az?
-Tényleg ne haragudj! -húztam fel szép lassan a rajtam lévő ruhadarab ujját. Iszonyatosan féltem Harley reakciójától. Ránéztem a lány arcára és konkrétan döbbenet sugárzott róla.
-Azta, huj, hát erre... nem gondoltam! Úristen, milyen menő már! -akart hozzányúlni
-Ne nyúlj hozzá!
-Jó bocsi, de mi ez? Valami tetoválás? Ez ennyire titkos? Nem mondom el anyudnak. Fogadásból csináltattad? -ránéztem Dracora, aki fetrengett az ágyon a röhögéstől- NEM! Ez tudom mi! Atya ég, várj, Te most tényleg? Úristen. Halálfaló vagy?
-Igen.
-Te is Malfoy? -erre Draco bólintott és Ő is megmutatta a Jegyet- Atya világ! Miatta lettél az ugye? -biccentett Draco felé
-Nem. Önszántamból.
-Szerencséd! -nézett rá.
-Harry tudja?
-Nem, dehogy.
-És valamit kell csinálnotok?
-Igen, de az belső dolog.
-Tag akarok lenni!
-Te, azt nem akarod.
-Oh, kár. Na mindegy. Köszönöm, hogy elmondtad. Vigyázz, talán Vigyázzatok magatokra!
-Rendben!
-Megyek Cedhez, majd még beszélünk. Hali, Pusz!
-Pusza! -csuktam be az ajtót, majd neki dőltem- Azt hittem rosszabbul fogadja.
-Azt hittem kicsinál, ha miattam lenne.
-Anyának el kell mondjam.
-Biztos vagy abban? 
-Nem. Nagyon kicsit. De muszáj. Lassan sikerülni fog a feladat, érzem. Aztán utána ki tudja mi is lesz.
-Hát igen. Talán, tényleg a legjobb, ha elmondod neki, de bármi lesz Én támogatni foglak.
-Köszönöm!
~
Huh, ma jutottam el odáig, hogy találkozzak Anyával.  Jó messzire vittük Dracoval a kastélytól sétálni. Nagyon félek. Jobban, mint bármikor.
-Nagyon haragszol még Rám?
-Nem, már nem.
-Akkor jó.
-Minden rendben Veletek egyébként?
-Igen, -válaszolt helyettem Draco- Minden a legnagyobb rendben. Hála Istennek nem veszekszünk sokat, Cathyt sikerült pozitív irányba tereljem, mert nagyon nem volt toppon.
-Igen, vettem észre.
-De Anya, beszélnünk kell.
-Jól kezdődik, de hallgatlak.
-Van egy dolog, amit már hónapok óta, legalábbis karácsony óta titkolok előled. Apa tud róla, bár reakciója nem volt túl egyértelmű akkor. Eleinte... a végsőkig nem akartam, hogy tudj erről, de nem tehetem meg azt, hogy nem mondom el neked. Igaz, múlthéten ezt vágtam a fejedhez. Hogy vannak titkaim, amiket sosem fogok Neked elmondani. De mégis. Annyit kérek, hogy ne haragudj rám emiatt és ne tagadj ki. Nem volt más választásom. Vagyis lett volna... de akkor már nem élnek.
-Mégis mi az? -ránéztem kétségbeesetten Dracora, aki bólintott egyet.
-Ne haragudj! -levettem kabátomat, pulcsimat, majd már csak egy hosszúujjú volt rajtam. Szépen lassan felhúztam ujjrészét. Egyre jobban látszott a Sötét Jegy. Anya szemei egyre nagyobbra nyíltak, majd könnyek gyűltek szemeibe, megrázta a fejét, végül lesütötte szemeit.
-Halálfaló lettél. Te is. Malfoy fiú, Te is az vagy?
-Igen.
-Miattad lett az ugye?
-Nem, nem miatta. Ő meg akart állítani, de Én nem hagytam, hogy Ő egyedül szenvedjen.
-Rád sem ismerek Cathleen Jensen. Nagyot... csalódtam Benned.
-Talán jobb lenne, ha most halott lennék? Muszáj volt ezt válasszam, ez volt az egyetlen biztos út az életben maradáshoz.
-Minek mentél egyáltalán oda?
-Mert ott volt a barátom és meg akartam óvni ettől.
-Sikerült, ahogy látom... Helyette inkább magadat sodortad bele.
-Te is ezt tetted volna!
-Nem, Én sosem csináltam volna ezt, hisz veszélyes. De ezt csak Én láttam át kettőnk között. Sőt mondok durvábbat, Engem is próbáltak Halálfalóvá tenni. De nem, semmiképpen sem vállaltam el, sokkal több eszem volt, mint neked.
-Phw, kösz. Téged hívlak Anyámnak.
-Cathy, nyugi! Ne vesszetek össze.
-Neked fennállt a lehetőség a halálhoz?
-Nem.
-Akkor több eszed volt még mindig?
-Szivem...
-Draco! Nem! Ezt tisztázni akarom vele. Szóval csalódtál bennem.
-Nem úgy értettem.
-Miért vagy velem ilyen teljesen más, hogy is mondjam, nem olyan kedves mióta Apa meghalt? Alig értesz meg, nem érezteted velem azt, hogy szeretnél, tökre ellenem vagy, aztán meg azt mondod, hogy csalódtál bennem? Tudod mennyire fáj ez? Egy 16 éves, érző lélek vagyok. Szerinted ettől jobb lesz nekem, ha ennyire ellenem mész?
-Nem. De akkor is. Mi ez az egész. Mondtam, hogy kiveszlek ebből az iskolából. Amióta Te ide jársz, azóta más minden.
-Anya, 16 éven át veletek voltam, szinte mindig. Abban az egy-két évben, amíg alsós voltam, addig voltam külön. De utána Ti tanítottatok, csináltatok velem szinte mindent. Belekerültem a nagybetűs életbe. Ezzel nem tudsz mit csinálni. Ért csalódás, boldogság, rengeteg nevetés, öröm, sírás, és igen, iszonyatosan szerelmes lettem. Történtek olyanok is, amik bár ne történtek volna meg. Megismertem a világot és sokkal teljesebbnek érzem magamat.
-Akkor sem azt jelenti, hogy a Sötét oldalra kell állnod.
-Látom megértetted a lényeget Anya. Próbáltam veled megbeszélni, de ezt nem lehet.
-Naív voltál, iszonyatosan naív. Látszik, hogy Te nem voltál a világban egyedül. Te... Te nem az Én lányom vagy. -e hallatán egy darab tört le a szívemből. Remegni kezdett a kezem, amire Draco ráfogott. Könnyek szöktek a szemembe és azt se tudtam, hogy mit mondjak.
-Te meg már nem vagy az Anyám, Marie. -mondtam fájdalmasan. Ennyire se fájt még semmi. Anya megrázta a fejét, letörölte könnyeit, majd elhoppanált.
Mindenem remegett. Összeszedtem a fejemet és azzal a lendülettel futottam a kastélyba.
-Cathy várj! Szivem! -rohant utánam.
Berohantam a szobába, de kulcsra már nem volt időm zárni. Leültem az ágyra, egyszerűen megszólalni sem tudtam.
-Életem, Hahó! Kicsim!
Sírtam, remegtem, fulldokoltam, majd fel-alá kezdtem járkálni a szobába.
-Pánikrohamod van. Mély levegő, ülj le kérlek, nyugodj meg. Igyál egy pohár vizet, gyere!
Leültem az egyetlen szabad sarokba és dülöngéltem.
Szorongtam. Felfogni nem tudtam az egészet, ami Anya és köztem történt. Kapkodtam a levegőt, talán már az ájulás határán lehetek.
-Édesem! Nyugi, nyugodj meg, el fogsz ájulni!
Húzott magához. Egy kis idő múlva remegésem lecsillapodott, kaptam egész normálisan levegőt, nem volt hányingerem, sőt még a sírásom is elviselhetőbb lett.
-Azt mondta nem vagyok a lánya már? -fordultam bele mellkasába és folytattam a könnyezést.
-Igen, azt mondta! -puszilt bele a hajamba- Kilépjünk?
-Kizárt! -nevettem- Most érzem magamat a legerősebbnek. Meg tudjuk csinálni! Oké?
-Kicsim, -mosolyodott el- aludj egy kicsit. Félek, hogy rossz döntéseket fogsz hozni.
-Nem Draco, nem. Erősnek érzem magamat, bízok magamban.
-A fájdalomtól van.
-Soha többé nem fogok Anyával beszélni. Ezt Ő intézte el magának. De gyere menjünk vacsizni, aztán mutasd meg, amit ígértél! -pattantam fel a földről, Őt meg húztam magam után.
-Cathy, jól vagy?
-Kicsit remegek, meg nehezen kapok levegőt, de igen jól vagyok. Csak éhes.
-Jól van, akkor menjünk.
Még volt egy kis idő, úgyhogy a terem előtt megálltunk egy kicsit.
-Biztos jól vagy?
-Igen, bár egyre erősebben remegek.
-Nem akarsz leülni?
-Nem, erős vagyok. -vettem egy mély levegőt. Majd egyre többet, egyre sűrűbben. Egyfolytában Anya szavait csengtek a fülemben. Szédülni kezdtem, mégjobban remegni.
-Cat, minden rendben? -jött ide Ron, de Én csak bólintani tudtam csak- Biztos?
-I-I-Ig-Ige-I-gen.
-Basszus, pánikrohama van. Basszus, jó pár éve volt ilyene utoljára. Valami történt?
-Egy olyan fél órája is ez volt. Marie... Marievel nagyon összevesztek.
-Aj, megint Marie miatt. Anno is, amikor nagyon összevesztek mindig ez volt.
-Cathy? -jött ide Ginny is- Mitől ilyen üveges a tekint... pánikroham! Vizet! Ronald, miért csak állsz itt, hozzál vizet! Cathy, nyugi. -vicces... mindent hallok, de nem fogom fel- Mély levegő, gyerünk!
-Szorítsd a kezem! -megfogtam Draco kezét és szorítottam, de egyre gyengébb voltam- Egyre gyengébb. Félek, hogy összeesik.
-Itt vagyok!
-Add már ide a vizet! -kivette kezéből és elkezdte rám fröcskölni.
-Ne, a hajam! -ébredtem konkrétan fel.
-Visszatért. De hihetetlen, hogy a haja a legfontosabb.
-Mi történt?
-Pánikroham.
-Megint? Előbb is, de már nagyon rég volt ilyenem.
-Tudjuk.
-Köszi Kis Weasley, Ginny!
-Menjünk már, éhes vagyok!
Bementünk a terembe, leültünk asztalainkhoz. Kiszedtem a húst és mellé a salátát.
-Segítsek felvágni?
-Nem kell, menni fog!
-Biztos? Még mindig remeg a kezed. Nem vagy gyenge?
-Nem, mármint nem vagyok gyenge és menni fog!
Nehezen, de ment. Megvacsoráztunk, attól kicsit jobban lettem. Vacsi után Draco a Szükség szobájába vitt, miután bementünk egy szekrényhez vezetett.
-Igen, egy szekrény. Ezzel mi van?
-Csak figyelj!
Belerakott egy almát, varázsolt egyet és amikor kinyitotta nem volt benne az alma.
-Ezt hogy?
-Volt-Nincs szekrény. Ezen dolgoztam ennyit.
-Oh wow! Ez durva. De ez miért kell?
-Ezzel jön be majd a többi Halálfaló.
-Ó, hm. Értem. És ezzel bármit, illetve bárkit el tudsz Volt-Nincselni?
-Igen. -nevetett- Huh, végre sikerült. Nagyon régóta dolgozom rajta. Wow, hihetetlen.
-Ügyes vagy. Büszke vagyok Rád! -mosolyogtam
-Gyere Kicsim, -mosolygott Ő is- menjünk, fáradt vagy már nagyon.
-Oksi.
Lezuhanyoztunk, majd fáradtan bevetődtünk az ágyba.
-Dumbledorral mit kezdjünk?
-Amit kell.
-Cathy, biztos vagy Te ebben?
-Igen. Ezt kell tegyük. Már semmi nem tarthat vissza! -ültem fel- Meg kell tegyük! -fordultam hasra és ráhajtottam fejemet Draco mellkasára- Tényleg.
-Jól van, oké, akkor megcsináljuk! -nevetett
-Te most mit nevetsz?
-Aranyos vagy, amikor így magyarázol.
-Awww! -nyomtam egy puszit szájára, normálisan visszafeküdtem, majd egy kis idő után el is nyomott az álom.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
🐍