Our Love Story 🇭🇺/Draco Malfoy, Harry Potter ff./🇭🇺

~ 32 ~

Napjaim egész jól telnek a suliba, azon kívül, hogy Ron nagyon nem szól hozzám. Lehetetlen beszélni vele. Tényleg nagyon haragszik rám. A többiek nem tudják, mi baja van velem és ezt próbáljak kideríteni, de sikerrel nem fognak járni. Ismerem Ront és tudom, hogy nem fogja senkinek se elmondani. Az biztos, hogy sokkal jobban oda kéne figyeljek mindenre, de legfőképp arra, hogy ne lássa senki a Sötét Jegyet a kezemen.
-Cathy, gyere gyorsan! Mennünk kell!
-Hova?
-Nagyúrhoz. Fogd meg a kezem!
-De nem akarok hágyni... megint.
-Nem fogsz! -nevetett- Már jól bírod!
-Hát jó!
Pillanatok alatt ott is voltunk. Félve indultam el. Dracon egyáltalán nem látszott egy cseppnyi félelem se. Megfogtam a kezét és így mentünk be.
-Ne félj! -ránéztem és bólintottan egyet.
Egy nagyon hosszú asztalig kellett elmenjünk. Már elég sokan voltak bent. Csak mi voltunk ketten 16 évesek itt. A legfiatalabbak. Leültünk és vártunk. Megakadt a szemem Spenceren. Tényleg Halálfaló. Szúrós pillantást vetettem rá, majd ugyanúgy néztem magam elé. Utoljára a Nagyúr érkezett be. Kezdte volna meg a mondandóját, amikor valaki még csatlakozott hozzánk.
-Elnézést Nagyuram a késésért!
-Ülj le Perselus! -hogy tessék? Piton? Ránéztem Dracora. Ő láthatóan nem lepődött meg a tanár úr jelenlétén. Ám Piton végignézett az egész asztalnál ülőkön és természetesen rajtam megakadt a szeme. Elállt a lélegzete, kérdően nézett rám és szemei is nagyra nyíltak. Valahogy elég furcsán, de megmutattam neki a Jegyet a kezemen, majd bólintottan egyet.
El lett mondva megint, hogy mi a feladatunk, bla bla. Alig vártam már, hogy vége legyen. Nyomasztó itt ülni. Egész idő alatt fogtam Draco kezét. Így tényleg biztonságban éreztem magamat. Mikor már mehettünk még beszéltünk pár szót Draco szüleivel, de Spencer intett nekem, hogy menjek oda.
-Igen?
-Bocsánat a múltkoriért. Nem volt szép tőlem.
-Hát nem.
-Csak tényleg elbűvölő lány vagy.
-Spencer, attól még hogy Draco bőrébe bújsz nem lesz köztünk semmi.
-Igen, tudom. Igazad van.
-Akkor jó! Persze, hogy igazam van.
-Majd valamikor elmehetnénk meginni valamit.
-Múlthéten már megtettük...
-Kiengesztelés képpen.
-Hát, úgy érzem, hogy túl sokat is kaptál belőlem.
-Igazad van. De a Roxfortba fogok járni.
-Tessék?
-Igen.
-Csodálatos! Megígérhetem, hogy nem fogunk túl sokat találkozni és beszélgetni! Mennyi idős vagy?
-17
-Akkor jó.
-Ez valamit befolyásol?
-Csak pont annyit, hogy semmit! De most... azt hiszem megyek! -néztem rá Dracora és ajkamra haraptam- Hali!
-Gyere menjünk! -megfogtam a kezét. Hát ömmm, nem igazán úgy érkeztünk meg, ahogy kellett volna. Legalábbis Én nem, ezért Draco sem. Az úgy volt, hogy Én borultam és konkrétan ráestem Dracora, aki röhögő görcsöt kapott.
-Jól van na tudom, hogy béna vagyok! Ne nevess!
-Jajj meghalok! -nevetett továbbra is. Egyik pillanatról a másikra megjelent anya mellettem.
-Anya, atya ég! Szívrohamot kaptam!
-Látom! De Draco miért fekszik a földön? -egy mosoly sem jelent meg anya arcán. Talán valami baj van?
-Ráestem és azért nevet és azért nem állt még fel a földről.
-Nem is Te lennél lányom! Viszont most beszélnünk kell!
-Rendben. Valami baj van?
-Négyszemközt.
-Akkor menjünk be a szobába.
Gyorsan bevezettem anyát a megbeszélt helyiségbe és leültünk az ágyra. Egy halvány mosoly sem jelent meg az arcán.
-Anya valami baj van?
-Hát, Apád nagyon beteg.
-Mi?
-Tüdő... -vett egy nagy levegőt- Tüdőgyulladás.
-Mi?
-Majdnem 1 hete, hogy elment egy ügyet elintézni. Hideg volt és rászakadt az ég.
-Nem lehet!
-De... sajnos de.
-Rendbe fog jönni? -kezdtem el sírni
-Reméljük...
-Nem hiszem el. Anya ez most valami rossz vicc? Egy rossz álom? Kelts fel kérlek!
-Sajnos nem az. Viszont nekem most mennem kell! Apának szüksége van rám! Szeretlek nagyon Kicsi lányom! 
-Megyek veled!
-Nem jöhetsz. Ennyit nem hagyhatsz ki a suliból. Ez meg sajnos nem lesz egy rövid folyamat, ha felépül apa.
-Mondd meg neki, hogy nagyon szeretem! És nagyon erős! És fel tud épülni! Meg majd megyek hozzá hétvégén. Pár nap!
-Rendben, megmondom neki.
-Köszönöm! Téged is nagyon szeretlek! -öleltem meg anyát, majd kiment. Leszálltam az agyról és bekúsztam alá, majd ott folytattam zokogásomat. Istenem, Apa... rendbe fogsz jönni... Hallottam, hogy Anya és Draco kint beszélnek valamiről. Kimásztam az ágy alól és bementem a fürdőbe, megnyitottam a kádba a vizet és beültem ruhástúl.
-Szivem hol vagy? -nem válaszoltam neki, de hamar megtalált- Cathy Szivem! Minden rendben lesz! -mászott be hozzám a kádba és úgy szorított magához- Nyugi!
-Beszélnem... kell... Ronnal.
-Öltözz át és megkeressük!
-Jól van! Köszönöm! Szeretlek! -öleltem meg megint.
Gyorsan felkaptam egy farmert egy pulcsival és útnak is eredtünk. Nem volt nehéz megtalálni Őt. Legalábbis Őket, hisz Harryék is ott voltak.
-Ron... beszélhetnénk? -ezennel felállt és elindult az udvar felé
-Weasley, állj meg! Kérlek.
-Azt hiszed Cathleen, ha rám uszítod a kis barátodat majd beszélni fogok veled? Hát igazán tévedsz...
-Cathy mi történt, hogy nem beszél veled?
-Draco Te tudsz valamit?
-Nem.
-Ron várj meg Kérlek! -rohantam utána és a többieket otthagytam- Hallgass meg!
-Nem foglak meghallgatni... áruló boszorkány! -ezzel nem csak a lelkembe tiport, de még pálcát is rántott rám.
-Weasley, csak nem gondoltad komolyan, hogy pálcát fogsz Rá? -majd Draco fogott pálcát Ronra.
-Ne merészeld bántani Malfoy! -jelent meg Harry, aki szintén elővette varázspálcáját
-Harry, meg ne tedd! -beszálltam a "buliba" csak Én Harryre irányítottam varázspálcám hegyét. Így álltunk, négyen egy körben, egymásra pálcát fogva. Nem voltam erős lelki állapotban, ezért perceken belül elkezdtem sírni és a földre rogytam.
-Cathy, jól vagy? -kérdezte aggódóan Harry.
-Nincs, egyáltalán nincs jól. Ezért van szüksége Ronra.
-Mi? Mi történt Cat? -jött végül ide Ron.
-Apa... beteg... tüdőgyulladás!
-Tessék? -jött közelebb Ginny- Peter beteg?
-I-i... igen.
-Minden rendbe fog jönni! -ölelt meg Ron, majd Ginny, aztán Harry is csatlakozott hozzánk.
-Bocsánat mindenért! -súgta fülembe Ronald, Én pedig megráztam a fejemet. Hogy is haragudhatnék rá... Igaza van. Áruló... boszorkány...- Szeretnél kicsit beszélni?
-Uhum.
-Gyere, menjünk.
-Vigyázz rá Weasley! Kérlek.
-Mindenképpen. Szóval apud beteg?
-Igen.
-Anyudtól tudod?
-Igen. De nem engedte, hogy vele menjek.
-Hidd el, így a legjobb.
-Nem. Nem is biztos, hogy felépül. Tüdőgyulladás. Tél van, hideg. Bármennyire is szeretném pozitívan látni ezt... egyszerűen nem megy.
-Nehéz ez, tudom. De tényleg reméljük a legjobbakat. Bármi is lesz... Ő azt szeretné, ha Te boldog lennél. Egyetlen lánya vagy. A Te boldogságod a legfontosabb neki. Erős vagy Cat. Ezt mindannyian tudjuk. Még bizonyítani is.
-Köszönöm Ron! Szeretlek! -öleltem meg
-Tényleg bocsánat a szavakért amiket hozzád vágtam. Meg, hogy nem beszéltem veled. Főleg, hogy pálcát fogtam Rád.
-Nem baj. Nem történt semmi.
-De akkor Te most tényleg Tudjukkinek "dolgozol"? -az utóbbit már suttogta.
-Igen. De minden rendben lesz... -ekkor egy bizonytalanság került belém- azt hiszem. Nem fog sokáig tartani még. Túl nagy lelki teher.
-Hát azt elhiszem...
-Nem lesz baj!
-Ha Te mondod... úgyis az lesz.
-Naaa! -csaptam meg a vállát, majd elkezdtünk nevetni.
A nap további részében sírtam vagy nevettem. De megjártam Dumbledore professzor irodáját is. Nem, nem azért, hogy megöljem, hanem mert neki mentem egy lánynak. Végül Ő jött ki belőle rosszul, nekünk meg plusz pontot is adtak, mert tökéletesen megvédtem magamat. Úgyhogy annak eléggé örültem.
-Szivem... hoztam neked browniet.
-Aww, tényleg? -fordultam az ajtó felé.
-Igen! Jó étvágyat!
-Szeretlek!
-Én is! De figyelj. Ha sírsz, nem lesz jobb sajnos. Érzem azt a fájdalmat, amit Te úgyhogy átérzem. Nagyon erős lány vagy Szívem és ha mosolyogsz, azzal erőt adhatsz apukádnak.
-Igazad van! Köszönöm! -ettem bele sütimbe- Oh, kérsz? -nyújtottam felé a villát- Nem kérsz! -visszahúztam magamhoz az evőeszközt és elkezdtem nevetni.
-Ha azzal, hogy nem boldoggá tudlak tenni, akkor tényleg nem kérek! -nevetett Ő is. Percek alatt megettem a desszertet, de adtam neki egy falatot.
-Elmegyek zuhanyozni.
-Remélem most nem ruhába.
-Még... meggondolom.
-Jól van, de átugrom a fiúkhoz. Pár perc az egész.
-Oks, menj nyugodtan!
Zuhanyzás közben elgondolkodtam minden félén. Megpróbáltam kizárni Apát. Érzem, hogy rendben lesz. Kiszálltam a kádból, magam köré csavartam a törölközőmet. Megmostam a fogamat, megfésülködtem majd a pizsamámat kezdtem el kutatni a fürdőszoba összes pontján. Ajjaj, hova rakhattam. Egyik pillanatról a másikra beugrott, hogy azt aztán nem hoztam be. Hűha, ezt meg kell oldjam valahogy. Ledobtam a törölközőt magamról, ami sikeresen beleesett a még mindig vízzel teli kádba. Az lett volna a tervem, hogy addig visszaveszem a fehérneműmet, aztán magam köré tekerem a törölközőt megint. De akkor csak fehérnemű. Kinéztem óvatosan az ajtón, hogy Draco itt van-e már. Húh, még nincs. Elszaladtam az ágyamig, előkerestem a pizsamámat. Mire megtaláltam az ajtó nyitódását hallottam. Basszus, Draco visszaért. Felnézett és kiejtett a kezéből mindent, ami nála megtalálható volt. Magamra húztam az ágyon lévő zöld fényes lepedőt. Basszus. Semmi másra nem tudtam gondolni csak, hogy basszus. Mire Draco visszatért a való világba elmosolyogta magát és közelebb jött. Oo na még csak ez hiányzott.
-Szivem, gyönyörű vagy. Nem kell takargatnod magadat. Nincs mit takargatnod magadon. Ne legyél szégyenlős. -vette ki kezemből a lepedőt és szép lassan leengedte. Életemben nem álltam még csak fehérneműbe fiú előtt. Iszonyatosan kellemetlenül éreztem magamat. Nem is kellemetlenül, inkább zavarban voltam. Kezemmel próbáltam magamat takargatni miközben Draco mosolyogva végignézett rajtam. Oh, csak ne akarja azt, csak ne akarja azt! Megfogta derekamat, kirázott a hideg, közelebb húzott magához, mégjobban kirázott a hideg, megcsókolt, melegség öntött el. Annyira fura, hogy keze tényleg ennyire találkozik a bőrömmel. Egy kis idő után elhúzódtam Tőle.
-Fázom! -elmosolyogta ezen magát, majd hagyott felöltözni.
-Szerintem aludjunk!
-Szerintem is!
-Holnap estére van programod? -fordult felém
-Nem, nincs. Miért?
-Majd holnap megmondom! Jó éjszakát!
-Jó éjt! -na álljunk csak meg egy pillanatra. Jó éjt puszi? Vagyis csók? Hol marad? Most ne már, hogy nem tűnik fel neki. Draco Malfoy úgy meg foglak verni. Jó nem. Na akkor majd Én. Hirtelen félrefordultam úgy, hogy közben felültem és adtam szájára egy csókot. Pontosan tudom, hogy direkt csinálta és tudta, hogy úgysem bírok anélkül elaludni, ezáltal elmosolyogta magát. Elváltak ajkaink, visszafeküdtem a párnámra, megfogtam a kezét és elég hamar elnyomott az álom.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
🔥🐍