Our Love Story 🇭🇺/Draco Malfoy, Harry Potter ff./🇭🇺

~ 8 ~

Ma végre kimehettünk szobáinkból, viszont arra kértek a tanárok, hogy ne tartózkodjunk sok időt a kastélyban. Szóval, inkább kint vagy a szobánkba legyünk. A szobakaranténra még ráhúztak 3 napot a biztonság kedvéért, bár most a jobbik verzió van, hogy kimehetünk az udvarra. Lassan vacsora. Harryvel még nem találkoztam ma. Valamiért próbáltam kerülni. Nem vagyok jó passzban és még az egyenruhámat sem találom.
-Hova az Istenbe tettem? Nem lehet igaz, hogy 1 hét alatt így eltűntettem.
-Mit keresel?
-Az egyencuccom.
-Azt hiszem a könyveid közé tetted, mert azok most úgysem kellenek.
-Ooo, köszi! Egész hasznos vagy. -és tényleg ott volt. Gyorsan felkaptam magamra- Na kedves Malfoy úr készen áll az emberekhez?
-Ja sajnos! Ülsz mellém?
-Ha nagyon akarod! Igen! -kacsintottam rá, de Őt ezzel nem lehet zavarba hozni úgy, hogy az látszódjon rajta. Ja amúgy a Dementor űző ige még mindig nem megy. Ezen tegnap kicsit összekaptunk Dracoval, hogy nincs hozzá önbizalmam és bevonzom, hogy nem megy.
-Nem félsz, hogy...
-Barátaim meglátnak veled? Egyáltalán nem. Nem érdekel. Jó barátom vagy Draco, legjobb szobatárs akit valaha kívánhattam volna és még egy házba is tartozunk. Ráadásul az én életem...
-Igazán megtisztelő, hogy kedves Cathleen kisasszony ilyen, kedves szavakkal illet engem! Hasonlóképpen, vagyis úgyanígy érzek!
-Megsíratsz te dili! -öleltem meg a folyosó közepén. Igen, rengetegszer öleltem már meg a hét során. Mindig viszonozta. Volt, hogy ezzel nyugtattam meg.
-De az a baj, hogy nem csak a barátaidról van szó, hanem Potterről is! Ő meg a barátod!
-Attól függetlenül még el kell fogadnia!
-Cathy te nem érted. Soha nem fogja elfogadni azt, hogy te akár csak egy szót váltasz velem. Utáljuk egymást Potterrel.
-Hát akkor nem fogadja el. Nem fogok csak ezért nem beszélni veled! -ezen Draco csak mosolygott. Leértünk a teremhez és szokás szerint röhögve mentünk be.
-Most minket figyel mind a három, nem négy, bocsánat hat, ja nem, hét barátod.
-Ki az a hét?
-Hát Potter, Granger, Weasley pat... Ron, a Weasley ikrek, az a kiscsaj...
-...Ginny
-...igen és az a szerencsétlen gyerek.
-Őt amúgy, hogy hívják? -közben leültünk az asztalhoz és nagyon gondolkodtunk
-Nem tudom... valami H betűs.
-Ú izé, um Neville nem?
-De, igen tényleg!
-Hát ez nagyon H betűs Dracoka. Amúgy nagyon büszke vagyok Rád! Végre végül nem patkánynak hívtad a keresztbátyám.
-Bátyád?
-Fél évvel idősebb.
-Mikor van a szülinapod?
-Július 22. Neked?
-Szeptember 22.
-Ú az hamarosan itt van! Bál után 1 héttel.
-Igen! De nem várom...
-Hogy hogy?
-Nem szerettem sosem a szülinapjaimat. Olyan rossz. És nem azért, mert hogy 1 évvel öregebb leszek. Hanem inkább rosszabb emlékek...
-Ahj Szöszike, majd a legjobb szülinapot fogom neked varázsolni idén! Megígérem! És lehetséges, hogy szó szerint varázsolni...
-Nem szükséges! Tényleg! -mosolygott- Inkább az a lényeg, hogy nyugodalmas és boldog legyen.
-Oksi! -néztem rá büszkén. Most csak szimplán türkizkék a szeme. Miért van ez? -Te hallod, hogy csinálod hogy egyik pillanatban zöldes szürke a szemed, majd szürkés kék vagy éppen kékes szürke? Ja vagy kék...
-Nem tudom?
-Én is akarok!
-Enélkül is szép a szemed!
-Ezt most vegyem bóknak?
-Ahogy akarod! -nevette el magát mire én is. Valamilyen kiindulásból átnéztem a Griffendélesekhez. Harry elég csúnyán nézett rám, majd felállt és elindult fel.
-Szerintem én végeztem, de lehet még visszajövök, pillanat, várj meg itt! -Malfoy elég értetlenül nézett rám, de végül beletörődött. Rohantam Harry után úgy ahogy csak tudtam. Látszik rajta, hogy zaklatott és ideges.
-Harry! Kérlek várj! Szia!
-Szia Cathy! Mi az? -próbálta feldúltságát eltűntetni
-Baj van?
-Nem dehogy!
-Harry, ismerlek mint a tenyeremet! Mi a baj?
-Csak szimplán Malfoy. Látszik, hogy rád van állva, feltűnően sokat szórakoztok együtt és ki tudja még mi volt ezalatt az 1 hét alatt.
-Semmi nem volt, csak szimplán közelebb kerültünk egymáshoz.
-Pont ez a baj. Miért pont vele?
-Harry -nevettem el magam- Ő a szobatársam. Nem lehet az, hogy szóba se állok vele. Tudom, hogy ti utáljátok egymást, de nekem mindkettőtökkel normálisan kell bánjak. Ő nekem nem ártott semmit. Addig nem áll jogomban utálni. Érted?
-sóhajtott- Értem és valamilyen szinten igazad is van. De Ő mégis Draco Malfoy.
-Na ne aggódj! Különben is tudok vigyázni magamra! -pusziltam meg arcát
-Na jó, én rohanok fel aludni.
-Hánykor keltél te, hogy ilyen korán alszol?
-5-kor talán. Ron miatt.
-Ó sajnálom! Szokása. Na de bízz bennem kérlek! Semmi nem fog történni és vigyázni fogok magamra. De megyek vissza enni, mert kilyukad a gyomrom!
-Rendben! -nevette el magát, majd megcsókolt. Még mindig azt mondom, hogy cuki. Konkrétan visszaszaladtam az ebédlőbe, hogy továbbra is ehessek. Hiába kerestem Dracot, sehol nem találtam.
-Hé, Crack! Malfoy?
-Elment valahova. Nem volt túl nyugodt.
-Nem tudod, hogy hova ment?
-Nem.
-Ó, azért köszi! Hallod Harley! Na mizujs?
-Szia Cathy! Minden jó! Veled? és Harryvel?
-Ah, szóval már te is tudsz róla.
-Az egész suli arról beszél, hogy egy Mardekáros és egy Griffendéles kapcsolatban van.
-Ó de jó! Izé, Malfoy nem tudod, hogy hova ment?
-Nem. Miért?
-Mondtam neki, hogy várjon meg.
-Lehet felment aludni.
-Ki tudja.
Elfogyasztottam vacsorámat, majd felmentem a szobába. Draco sehol. Egyszerűen aludni se bírok. Talán már éjjel 1 körül járhat. Hol van Draco? Kezdek aggódni miatta. Nem szokott ilyen sokáig ellenni. Már feküdni se tudok nyugtalanságomban. Fel-alá járkálok a szobában és várom, hogy visszajöjjön. Egyszercsak az ajtó nyílására lettem figyelmes.
-Jézusom Draco! Hol voltál?
-Miért nem alszol már? -kérdezte elég mérgesen
-Miattad? De te miért csak most jössz? -lépett a fénybe- Jézusom, te mit csináltál? Miért vagy tiszta vér?
-Miattad
-Mi? Miért? Mit csináltam?
-Magadnak a bajt Jensen... azt csinálod.
-De ezt nem értem.
-Egy Griffendélessel jársz.
-És ezért te miért vagy tiszta vér?
-Egyenlőre mindegy.
-Hát jó...

Draco szemszöge:
-Szerintem én végeztem, de lehet még visszajövök, pillanat, várj meg itt! -közölte velem Jensen amiért én elég furán nézhettem rá. De hát csinálja, Ő tudja. Kirohant Potter után a teremből. Én ezen csak a szemeimet forgattam.
-Jajjj szaladt a kis barátjához a szánalmasság megtestesítője. -szólalt meg egy Mardekáros
-Fogd be! Gyerekkora óta ismerik egymást, még jó hogy barátok is! -förmedtem rá a srácra mire Ő csöndben maradt. Miután megettem a vacsorámat inkább kimentem a levegőre és nem vártam meg Cathyt. Miért förmedtem rá arra a srácra? Miért érdekelt ennyire, hogy bántja Jensent. Mert barátok vagyunk... asszem. Leültem egy padra és néztem ki a fejemből nem sok életkedvvel.
-Hallottátok Malfoy, hogy ráförmedt Samre? Biztos azért, mert nehéz elfogadnia, hogy a legjobb csaj a házból is Potteré! Úgy is, hogy másik házban van. -először próbáltam elengedni ezt a beszólást. De nem hagyott nyugodni.
-Befogtad Brad?
-Mi van Malfoy, fáj az igazság?
-Nem... -a kezemet ökölbe szorítottam- Maradj csöndben és húzz el innen.
-Talán félnem kéne? Gyenge vagy Draco, és ezt mindenki tudja.
-Miért kötsz bele más házak életébe?
-Közöttünk verseny van!
-Micsoda megállapítás. De most leszállsz Cathyről, Harryről és Rólam vagy nem jársz jól.
-Jah, majd még meg is ijedek! -nevetett egyet gúnyosan.
-Dugulj el! -majd ököllel az arcába csaptam
-Igen Malfoy? Akkor gyere! -pattant fel, majd Ő kevert le nekem egyet. És ezt így folytattuk tovább, amíg McGalagony professzorasszony nem választott szét minket. Odanyúltam az orromhoz és éreztem, hogy vérzik. A számban is a vér ízét éreztem.
-Ejnye fiúk! Maguk mit művelnek?
-Brad elkezdett beszólogatni.
-Igaz ez Mr. Lusk? -Ő csak bólogatott- -10 pont a Hugrabugtól... és a Mardekártól is a verekedésért. És most mindketten menjenek a gyengélkedőre! Sipirc! -mutatta ujjával. O Jensen... miért pont az a szemüveges törpe kell neked?
-Ha mégegyszer beszólsz bármiért is, rosszabbul fogsz járni!
-Jól van, hiszem is.
A gyengélkedőn próbálták a vérzést csillapítani több kevesebb sikerrel. Egy jó 1 óra könyörgés után mindkettőnket visszaengedtek szobáinkba.
-Megértetted?
-Majd ha látni fogom! -megint elgurult a gyógyszerem és ököllel az arcába vertem neki, mire neki csak annyira futotta, hogy egy pofont adjon. Bár épp elegendő volt arra, hogy újra megindítsa a verzést orromból. Félve léptem be a szobába. Cathy még mindig ébren... de miért?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
⚡