Our Love Story 🇭🇺/Draco Malfoy, Harry Potter ff./🇭🇺

~ 13 ~

-Ronald itt vagyok!
-Na, Szia! Mizujs?
-Valójában... tanácsot szeretnék kérni.
-Na, mesélj.
-Harryről lenne szó. Szakítani szeretnék vele, de nem merek. Félek, hogy amiatt a barátságunk is meg fog szünni, azt meg nem szeretném.
-Cathy tudtam, hogy ezért fogsz hívni. Ezért én már úgy cseles módon beszéltem Harryvel erről. Azt mondta, hogy Ő sem látja ezt a kapcsolatot jónak, de Ő nem meri megtenni ezt a lépést.
-Megteszem!
-Ahogy gondolod. De én melletted leszek mindig. Amúgy, ugye nem Malfoy miatt?
-Fujjj, nem.
-Nem is érzel iránta semmit?
-Én Malfoy iránt? Soha!
-De akkor mi volt az a vacsora alatti helyzet?
-Hát mivel, hogy pocsék a tánctudásom megkértem Dracot, hogy segítsen és párszor elestem, aztán szóltak, hogy jönni kéne enni mi meg elindultunk pulcsiba meg melegítőbe, ezért gyorsan visszamentünk és káoszosan felöltöztünk.
-Ahaaa, de azt tudod ugye, hogy az egész suli rólatok beszél? Vagyis inkább rólad...
-Nem nagyon érdekel. Megszoktam.
-Ja, hogy ilyen celeb az én kereszttesóm. Elnézést! -nevetett mire én is elkezdtem
-Köszönöm! -megöleltem a vöröskét- Amúgy kit hívtál a bálra?
-Senkit!
-Ne nézz hülyének!
-Hermionét.
-Ahwww istenem. Meghalsz érte!
-Igen! Vagyis mi? Nem!
-Weasley!
-Ne vedd át annak a szőke patkánynak a stílusát!
-Ne hívd patkánynak!
-Miért ne?
-Mert én leszoktattam róla, hogy téged hívjon annak.
-Elérted ezt nála?
-Természetesen! Mindenkinél elérek mindent.
-Már amikor.
-Na de szerelmes vagy Mimibe ugye?
-Igen. De nem merem még elmondani neki. Ő úgysem érzi azt.
-Ezt nem tudhatod! De persze, csak akkor mondd el neki amikor már úgy érzed! De itt vagyok mindig, számíthatsz rám!
-Köszönöm.
Még dumálgattunk kicsit, majd mindketten mentünk dolgunkra. Én... hát gondolkozni azon, hogy mit mondjak Harrynek. Bementem a fürdőbe, a tükör felé fordultam és elkezdtem beszélni.
~Harry, már egész rég óta szeretnék veled beszélni erről. -ó dehogy rég óta
~Harry, tudod hogy a barátságunk mindennél fontosabb számomra. -nem jó. Whaaa mit kéne mondjak?
-Aranyos, hogy így gyakorolgatsz de a legrosszabb, ha betanult szöveget beszélsz.
-Te ahj, miért jössz be a fürdőbe miközben én szenvedek.
-Zuhanyozni akartam?
-Nem érdekel.
-Ó igen? -majd elkezdte levenni pólóját.
-Malfoy nem azt mondtam, hogy zuhanyozz miközben bent vagyok. Menjél ki és majd akkor gyere miután kimentem.
-Ch...
-Na jó gyere. Addig én elmegyek beszélek Harryvel...
-Félsz?
-Kicsit...
-Nem kell, itt vagyok neked! Mármint, hogy megvígasztallak és segítek!
-Köszönöm... de akkor is. Mindegy.
Gyomorgörccsel, nem sok kedvvel elindultam Harry keresésére. Azt hiszem a könyvtárban vannak. Vettem egy mély levegőt és beléptem az ajtón. Huh, szóval Harry... ott van.
-Harry... beszélhetnénk? -Ő erre csak bólintott egyet. Kimentünk a helyiségből a folyosóra.
-Szóval, először is tudod, hogy nagyon fontos vagy nekem, nagyon imádlak, tényleg te is mintha a bátyám lennél.
-De?
-De nem érzem úgy, hogy nekünk ez így jó lenne.
-Mármint hogy?
-Hogy mi így együtt vagyunk. Nem olyan a kapcsolatunk, mint előtte. Most úgy rosszabb.
-Ez mind Malfoy hibája.
-Ne keverd már bele Őt! Semmi köze ehhez! -emeltem fel hangomat
-Hogy ne lenne már köze hozzá! Amióta egyfolytában vele vagy, vele beszélsz, vele szórakozol és még egy szobában is vagytok, azóta teljesen megváltoztál. Agresszív vagy, flegma vagy másokkal. Kezdesz olyan lenni, mint Malfoy. Ja és ki tudja, hogy mik történtek ott éjszaka vagy esetleg bármelyik más napszakban amikor együtt voltatok, csupán kettesben a szobában.
-Harry, hogy lett volna bármi is mikor te ott voltál nekem? Úgy ismersz mint aki képes olyat csinálni? Megcsalnálak szerinted?
-Nem benned nem bízok, hanem Dracoban. Ő Draco Malfoy szerinted Ő nem csak a rosszat akarja számomra?
-Nem! Meg kell ismerni!
-Cathy édes Istenem, több ideje ismerem, mint te. Te max. 3 hete, hogy tudod ki az a Draco Malfoy.
-Attól függetlenül még megismerhetek valakit. Tudom, hogy könnyű felidegesíteni, nekem is sikerült, de akkor is annyira egy aranyos, érzékeny fiú, akit Te Harry sosem fogsz megismerni. Szeretetre van szüksége.
-De ha szeretve lesz, max. 1 érzéssel gazdagodik, semmi mással. Ugyanolyan marad mint most! -az egész folyosó minket néz, a mi vitánkat hallgatja.
-Harry, itt már semmi nem változtat semmin! Vége, kész, szakítok! De tudd, hogy tényleg szeretlek! -váratlanul érve Őt megöleltem. Kicsit le volt dermedve, de végül visszaölelt- Malfoynak ehhez, tényleg semmi köze! -jó azért picit van ;) Éppen elindultam mikor eszembe jutott még valami. Visszafordultam és a fülébe súgtam.
-Szerintem Ginny oda meg vissza van érted. És ahogy elnéztem, téged is érdekel Ő! -kacsintottam egyet. Lassan visszamentem a szobába. Egy mély levegővétel után ráugrottam hassal az ágyamra és becsuktam a szemem. Nem jó érzés öntött el. Lehet megbántottam? Miért kiabáltunk egymással? Mi volt a vége tőlem? Lehet, hogy sosem bocsájt meg... Lehet, hogy ezennel vége a barátságunknak is? Azért remélem nem. Egyik pillanatról a másikra arra lettem figyelmes, hogy könnyeim patakokban folynak. Ó, márcsak ez hiányzott. Miért is visel meg ennyire? Talán azért, mert félek, hogy elveszítem. Egy zaj zavarta meg a csendet a szobában, az ajtó nyitódása. Malfoy röhögve lépett be, aztán még valamit kikiabált. Gyorsan a fejemre húztam a takarómat és alvást tettem.
-Alszol? Hát jó. -fogta magát és ahogy éreztem mellém feküdt. Egyre jobban kezdtem sírni, egyre gyakrabban vettem a levegőt is és még szétszipogtam az agyamat.
-Nyugi! Ne sírj! -karolt át- Mesélj, mi történt! -Draco felé fordultam és a szemébe néztem. Megszólalni semmiképpen sem tudtam. Csak a szemeit néztem. Azt hiszem elvesztem.
-Harry... vége. -nyomtam bele fejemet a matracba.
-De ezt akartad nem?
-De, de mégis olyan, hogy elveszítettem.
-De barátok maradtatok.
-Igen.
-Akkor mi a baj?
-Mégis megviselhet egy szakítás nem? -szintén kopogásra lettünk figyelmesek. Mindketten felültünk az ágyon és egyszerre mondtunk egy
~Igen! -t
-Elnézést, hogy megzavarom a délutánjukat, de Ms. Jensen, az anyja keresi magát.
-Az anyám? Piton professzor valami baj van?
-Nem hinném. De ahogy elnézem magát, nem telik jól a napja! -erre kiment az ajtón.
-Ne vedd magadra, mindig ilyen fura volt és mindenkit szeret oltogatni.
-Az legyen a legkisebb gondom. Jössz velem? Kérlek!
-Hát... jó ötlet?
-Uhum... -nem akart jönni. De mégis eljött velem. Milyen cuki már.
-Anya! Szia!
-Szia...sztok!
-Jó napot! -anyám erre csak biccentett egyet. Utálja, ha magázzák, miért nem kéri a tegezést?
-Nos, Cathy. Beszélni szeretnék veled. Négy szem- közt. -nézett rá Dracora. Ő csak felém fordult, bólintott egyet és be is ment a kastélyba.
-Meg tudnád magyarázni, hogy mégis ez mi?
-Cathy, ez a fiú nem tetszhet.
-Mi van ha mégis?
-Senki nem érti, hogy miért kerültél a Mardekárba.
-És? Valamiért itt a helyem. De ehhez semmi köze Draconak. Miért nem érezhetek azt amit akarok?
-Kislányom. Lucius Malfoy Draco Malfoy apja. Nekem Ő egykori vőlegényem volt.
-Hogy tessék?
-Apád sem tud erről. Ő szimplán csak ellenséget lát benne.
-És? Nekem erről nem muszáj tudjak és nem mondhatod meg, hogy esetleg kibe lehetek szerelmes.
-De én csak jót szeretnék neked! A Malfoy család, az egy ellenség a mi családunk számára. Csak szimplán édesapád és Draco édesanyja nem tud erről. Nekik be van magyarázva egy kamu ok, amiért utálnunk kell egymást.
-De mégis miért utáljátok egymást?
-Mikor Lucius megkérte a kezemet, igent mondtam természetesen. Rá 2 hónapra Malfoy kifordult önmagából és elviselhetetlenné vált. Az idők során megismertem apádat, és iszonyatosan megkedveltem. Majd megkérte a kezemet, mire én szakítottam Luciusszal. Szörnyű keretek között váltunk el egymástól.
-És nekem ehhez bármi közöm is van?
-Cathleen szépen beszéljél velem!
-De anya, hogy is beszéljek szépen, ha nem szerethetem azt, akit azt hiszem szeretek. Ő nem viszonozza úgyse, de attól függetlenül még na...
-Értem. De Cathleen, ne feledd Ő ugyanaz mint az apja, csak fiatalabb.
-Nem ismered Dracot.
-Te meg Luciust. -én ezen csak megforgattam szemeimet.
-Jól van, nem lesz semmi. Na ennyi. Minden érzelmem kiirtódott a mai nap folyamán. Ha most nem haragszol, de elmegyek inkább aludni.
-Még csak 7 óra.
-Nem számít, azt akarom, hogy vége legyen a napnak! Szia! -megöleltem anyát, majd elindultam be- Ja, amúgy ha máskor jössz hozhatnál nekem Mekis kaját! Köszi! -ezen Ő csak elnevette magát, aztán el is tűnt. Duzzogva, idegbetegen, sírva futottam vissza a szobába. Miért van ez velem? Lehet nem is kellett volna ebbe az iskolába bekerüljek. Reménykedtem, hogy Draco nincs a szobába. Ahj, ez besült.
-Héhéhé, mi a baj?
-Semmi... -borultam nyakába- Ígérd meg, hogy sosem fogsz cserben hagyni!
-Megígérem, de mi történt? El ne ájulj nekem!
-Semmi, de elegem van. Mindenki ellenem van.
-Én nem. Nyugi! -simogatott. Kb. 2 perc múlva mélyen a szemembe nézett és megszólalt
-Szeretlek!
-Én is Draco!

~Pár óra múlva~
-Na bálba kivel?
-Senkivel. Biztos nem megyek.
-Cathy ez nem megoldás. Holnap után van a bál, gondolom ruhád is megvan.
-Nem érdekel. Elteszem máskorra.
-Inkább menj aludni. Jót fog tenni.
-Ajánlom is! -majd durcizva álomba merültem.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
🐍⚡