Our Love Story 🇭🇺/Draco Malfoy, Harry Potter ff./🇭🇺

~ 26 ~

Holnap karácsony. Hm, mit is mondjak. Nem tudom eldönteni, hogy itt vagy otthon nyugisabb a készülődés. Sehol. Nagy a felfordulás, hisz Mrs. Weasley szerint nem leszünk készen. Ginny előszeretettel díszíti a házat Freddel és Georgedzsal. Vagyis inkább Ginny díszít, a két fiú meg baromkodik. Amúgy nagyon szép, de Én kicsit túlzottnak találom a fagyöngyöket. A bejárati ajtónal, a konyha és az étkező találkozásánál, a nappaliban, a lépcsőnél (ki tudja hány emeleten keresztül) és még kint, azon az egy szem kopasz fán is van egy. Annak nem látom sok értelmét, de elég furán néz ki, hogy az óriási kopasz fán ott leng egy fagyöngy. Na mindegy, biztos azért kell neki, hátha a Barna hercege megcsókolja. Harry, Ron és Én pedig a konyhában segítünk, míg Keresztapám elment fát szerezni.
-Ronald Weasley! Ne játsz az étellel! Tedd le azokat a szaggató formákat meg a tésztát, és figyeld a tejet nehogy kifusson!
-Jól van anya! -Én ezen csak jót nevettem
Én kaptam a linzer készítését. Hát nem mondom azt, hogy zökkenőmentesen ment. Hajamtól kezdve a kötény aljáig tiszta liszt vagyok. Egyszer kiöntöttem, egyszer belefújtam, egyszer pedig ahogy kevertem, hát picit kiszóródott vagy nem tudom. Olyan volt mintha felrobbant volna.
-Nem hiszem el! Nem áll össze!
-Méghogy tudsz sütni! -nevetett Ron
-Igen Ronald? Odanézz esik a hó a fejedre! -ezennel egy marék lisztet szórtam rá a fejére, majd az arcába nyomta a kezemet. Aztán Ő is eljátszotta ezt velem. Mostmár az arcom is tiszta liszt.
-Most hasonlítok egy hullára? -kérdeztem Harryt
-Igen. Jó színed van!
-Na gyerekek, ne pazaroljátok a lisztet!
-Bocsánat! -nevettem
-Várj Cat! -szólt Ron, aztán az arcom két oldalára, húzott egy-egy csíkot- Most indiánoskodsz!
A csengőre figyeltünk fel. Ginny sietett is ajtót nyitni. Szemei nagyra nyíltak és hátra lépett egyet.
-Cathy, téged keresnek!
Kíváncsian odamentem az ajtóhoz. Még engem is meglepett a személy látványa.
-Draco.
-Szia! Esetleg ki tudnál jönni? Beszélnünk kell.
-Igen, persze! -végignézett rajtam és elmosolyogta magát. Na ebben a szent minutumban esett le, hogy mégis miben vagyok és hogy is nézek ki. Most jobban érdekelt az, hogy Draco miért is van itt. Felkaptam a kabátomat és mentem is utána.
-Hogy kerülsz ide?
-Beszélni szeretnék veled.
-Rendben.
-De kérlek ne szakíts félbe.
-Oks. -kezdtünk el sétálni
-Szóval, nagyon nagyon sajnálom, hogy bántottam fizikailag Ront. Elveszítettem a fejemet, az ideg teljesen elvitte az eszemet és így reagáltam le. Tudod, hogy ami neked rossz, az nekem is és soha nem akarnálak szándékosan szomorúvá tenni. Amióta vagy nekem, boldog vagyok és tényleg érzem, hogy szeretve vagyok. Főleg azt az érzést érzem a legjobban, hogy Szerelem. Igen, Cathleen Jensen! Még mindig szerelmes vagyok beléd, és az leszek mindig. Hiányzol, el nem tudom mondani, hogy mennyire. Az a legfájdalmasabb, hogy ez az egész az én hibámból van. Hibáztam bevallom. Hagytalak, amikor azt mondtad, hogy hagyj. Pedig nem kellett volna. El akartalak felejteni, amikor azt mondtad, hogy szünet alatt felejtsük el egymást. Csalódtam magamban, amikor azt mondtad, hogy csalódtál bennem. Talán ez volt a legfájdalmasabb mondat, amit valaha bárki is mondott nekem. De rájöttem, hogy nekem egy, egyetlen egy lány kell az életbe. Ő Cathleen Jensen.
-Hű Draco. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Először is, azta hihetetlenül gyönyörűen megfogalmaztad mindezt. Másodszor, pedig köszönöm. Harmadszor, pedig nem jutok szóhoz, szóval nem baj, ha annyit mondok, hogy Szeretlek?! -megrázta a fejét Én pedig megöleltem
-Bocsánat mégegyszer.
-Nem baj. Én bocsánat ezért a szünet féle dologért.
-Én miattam volt.
A következő pillanatban felnézett és mosolyogni kezdett. Én is felnéztem, hogy mégis minek örül ennyire. Fagyöngy. Én is elmosolyogtam magamat. Visszanéztem rá, és tekintetét mélyen az enyémbe véste. Ahhoz képest, hogy már volt a barátom, és már csókolt is meg hihetetlenül izgultam, vagy féltem, vagy nem is tudom. Liftezett a gyomrom és pillangók repkedtek hasamban. Megfogta derekamat, közelebb húzott magához, majd megcsókolt. Rögtön nem is fáztam a téli hidegben. Hihetetlenül jól esett, hogy ajkaink újra találkoztak. Szenvedélyes csók volt. Nagyon. Érződött benne az a majdnem 3 hét különlét. Mikor elváltunk egymástól szorosan megöleltem és el sem engedtem.
-Nagyon szeretlek Édes.
-Én is téged Szöszike. Tiszta liszt lettél!
-Megérte! -nevetett- De veled mi történt? Felrobbantottad a konyhát?
-Ronald volt... -vágtam rá- Jó, azért Én is benne voltam. Bejössz? Mármint a házba!
-Hát nem tudom, hogy mit szólnának a Weasley házban egy Malfoynak.
-Az Én Malfoyomnak! -nevettem
-Még lenne valami! -nyúlt bele zsebébe. Követtem mit csinál. Egy kis dobozkát vett ki a zsebéből, majd azt nyitotta ki.
-Emlékszel erre a gyűrűre?
-Igen.
-Ezzel kérdezném meg újra, hogy lennél megint a barátnőm?
-Igen! -felhúzta ujjamra AZT a bizonyos gyűrűt, amit annak a lánynak akart odaadni, aki fontos lesz az életében- Nagyon, nagyon... köszönöm.
-De mégis miért? Te vagy Az a lány, aki fontos az életemben. Még szép, hogy neked adom.
-Szeretlek! -csókoltam meg.
Hátrafordultunk és akkor vettem észre, hogy Fred ezt mind végignézte. Nevetett, intett egyet, majd be is ment.
-Biztos bemenjek?
-Igen.
-De nem szeretnék kellemetlenséget.
-Nem lesz! Majd segítesz a konyhában.
-Hát jó, de ahogy elnézem egyedül is boldogulsz.
Na hát akkor menjünk be. Nem mutattam Draconak, de Én is félek azért rendesen. Benyitottam és mindenki hirtelen csinálta a dolgát.
-Jó napot! Sziasztok!
-Keresztanyu nem baj, ha segít Draco a sütiben?
-Ha attól boldog leszel akkor nem. -mosolygott
-Szerintem lestek minket! -súgtam oda Draconak
-Szerintem is! -nevetett
-Na szóval, Te nem kapsz kötényt, mert nincs több.
-Ha nagyon gáz lenne a helyzet a végén, úgyis van nálad minimum két pólóm.
-Phw, dehogy is!
-Cathy...
-Jó, na de az az enyém, úgyhogy ne vedd el!
-Majd visszaadom.
-Márcsak ki kell szaggatni a tésztát, megsütni, utána meg lekvárral megkenni és összerakni.
-Ahha, értem.
Mikor tettem be a sütőbe a már kiszaggatott tésztát, hallottam Ront és Dracot ahogyan beszélnek.
-Hé, Ron! Bocs, a múltkoriért. Nem érdemelted azt meg. Sajnálom.
-Nem baj Malfoy. Már a múlté.
Ezen elmosolyogtam magamat.
-Mi az ami ennyire mosolyt tudott csalni az arcodra egyetlen keresztlányom?
-Draco megint bocsánatot kért Rontól.
-Hát nem is csodálom.
-Nagyon gáz, hogy itt van? Felmenjünk inkább? Vagy elküldjem?
-Nem, engem egyáltalán nem zavar. Ha Te boldog vagy akkor minden szuper!
-Köszönöm!
-Mit beszéltetek még kint?
-Elmondta, hogy még mindig nagyon szeret és Én vagyok neki az egyetlen egy lány az életében. Bocsánatot kért, aztán odaadta ezt a gyűrűt!
-Hű szép! És milyen aranyos.
-Mondom, hogy csak meg kell ismerni.
Pár perc múlva meg is sült a tészta.
-Na akkor segíts! Szótlan vagy Szivem!
-Hát, na.
-Nincs Na! Nyugi, bármi van itt vagyok!
-Igaz! -hajoltam oda, hogy adok neki egy csókot, de végül el is húztam a fejemet. Hogy miért? Nem merem a családom előtt megcsókolni.
Hát Draco sem úszta meg tisztán ezt a sütést. Főleg úgy, hogy összekentem az Ő arcát is.
-Gyere, menjünk fel! Adom a pólódat.
Ginny lent van, szóval nem a szobában, aminek most örülök.
-Bocsánat, hogy végül nem csókoltalak lent meg, de a családom előtt ez olyan... fura.
-Én se tettem, szóval nincs miért bocsánatot kérj.
Közelebb jött, megfogtam az arcát és mostmár ajkainak estem. Hiányzott már tényleg. Ahogy öltözött át azt figyelemmel kísértem.
-Kicsim, ugye mostmár fogsz enni?
-Honnan tudod, hogy nem ettem?
-Mrs. Weasley mondta.
-Ó, hát igen. Fogok. Azt hiszem!
-Na, egyél majd.
-Mindenképpen. De nekem is át kéne öltözzek... szóval el tudsz fordulni? Vagy inkább kimész?
-Elfordulok. De miért? -közben hátat fordított nekem
-Szégyenlős vagyok nagyon. Nem vagyok megelégedve magammal valószínű ezért. De az már haladás, hogy amióta ismerlek nőtt az önbizalmam is! -le, majd felvettem a pólómat. Lehúztam a fejemen, megfordultam és Dracoval találtam magam szemben.
-O-o! Te nem fordultál el?
-De, de visszafordultam, amikor azt mondtad, hogy nem vagy megelégedve magaddal. De háttal voltál Te is, szóval nem láttalak, csak a hátad és még nem láttalak fehérneműben! -harapott alsó ajkaira és vigyorgott
-Hát egy ideig még nem is fogsz! -mosolya hamar el is tűnt, helyette egy kérdő, egyaránt durcás tekintet jelent meg arcán. Én erre csak kinyújtottam a nyelvemet.
-Egyszer úgy is látni foglak! -dobta le magát Ginny ágyára
-Az Ginny ágya!
-Mi? Jaaajj! -meglepettségén, illetve az ágyról leesésén jót nevettem.
-Gyere, menjünk le!
-Lassan mennem kell! Apám még valahova el akar vinni valami ügy miatt.
-Mi? -néztem rá ijedten
-Nem tudom, de az elmondásai szerint nagyon fontos.
Ó hát Én tudom. De nem lehet.
-Bármi van ne vállald! Sejtem mi az, de nem mondhatom el.
-Oké?
-Draco, tényleg mondj majd nemet arra, amit akar! Kérlek!
-Rendben.
-Köszönöm! -mentem oda hozzá és megöleltem.
Pár perc múlva elindultunk le. Az egyik lépcsőfordulóban található volt egy fagyöngy. Draco ezt kihasználva megcsókolt. Mosolyogva tettük volna meg az első lépcsőfokokat, de megláttam anyát és apát a bejárati ajtóban, a lépcsővel szemben. Hirtelen elengedtem Draco kezét és mosolymentesen álltam meg.
-Anya? Apa?
-Ennyire nem hiányoztunk?
-De nagyon! -öleltem meg apát
-Cathy, nem úgy volt, hogy szakítottatok? -súgta nekem anya
-De, de csak volt. -visszamentem Dracohoz és megfogtam a kezét, majd odavezettem anyáékhoz- Apa, anya! Ő itt a barátom, Draco...Malfoy! -apa kétségbeesetten nézett anyára
-Marie, Te tudtál erről?
-Nem! -mosolygott anya
-Jó napot! -bólintott Draco
-Szia! Marie Jensen! Tegezz kérlek!
-Szia! Peter Jensen!
-Köszönöm! Csodálatos lányuk van!
-Mi is így gondoljuk.
-De most mennem kell! Majd... találkozunk a vonatállomáson, vagy a suliban! Köszönöm a vendéglátást Weasley család, Magukat örülök, hogy megismertem! Szerintem még találkozunk. Szia Sz... Cathy! Sz... Ömmm, majd suliban. -ezen a bizonytalanságán, vagyis inkább a családomtól való tartásán jót nevettem. Elkísértem az ajtóig. Ment volna ki, de visszarántottam, felnéztem... ismét fagyöngy szóval megcsókoltam... Az egész családom láttára. Csókunkba mindketten belemosolyogtunk, majd elment.
-Szeretlek Szerelemem! -kiabáltam utána
-Én is Édes! -kiabált vissza
Najó, azért az idegek húzásáért is csináltam mindezt. Beszélgettünk erről-arról, majd egy nagyon érdekes érzésem lett. Mintha szíven ütöttek volna. Hirtelen rosszkedv. Mi ez? Csak bajt jelent. Gondolatok kezdtek cikázni a fejemben. Elhagytam valamit? Suliban hagytam valamit? Elfelejtettem valamit? Draco?
Úristen! Draco!

/kövi részben folytatás/
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
🐍