Our Love Story 🇭🇺/Draco Malfoy, Harry Potter ff./🇭🇺

~ 38 ~

Egy hete már azon vagyok, hogy Dumbledoret figyelem. Miket csinál, merre megy, hol van a legtöbbször és egyéb. Piton professzor helyettesít bájitaltan órán, szóval a füzetembe rajzolgattam, írogattam a fejemben megszületendő tervet.
-Ms. Jensen, Dumbledore igazgató úr azt kéri, hogy 5 perc múlva legyen az irodájában. -felkaptam a fejemet, ránéztem Dracora kicsit ijedten, aztán a professzorra, aki bólintott egyet. Összeszedtem a cuccaimat és el is indultam a helyiség felé. Pálcámat betettem a talárom ujjába és úgy fogtam. Talán most kéne teljesítenem a feladatot? Ez már tudat alatti. Kopogtam hármat és kaptam az engedélyt a belépésre.
-Jó napot Professzor!
-Jó napot Ms. Jensen!
-Esetleg valami probléma történt?
-Először is őszinte részvétem! Másodszor pedig igen vannak némi gondok.
-Jajj, mi az?
-Hát rengeteg tanártól kapok panaszt, hogy nem figyel az órákon, nem tud válaszolni a kérdésekre, nem azt csinálja amit kell, de legfőképp azt, hogy egyre rosszabbak az átlagai.
-Hát igen, tudom. Nincs sok időm a tanulásra.
-Mr. Malfoynál is ugyanezek a panaszok, de nem ennyi és ritkábban kapom meg. Esetleg valami probléma történt?
-Nem, köztünk semmi gond nincs. Én nem tudom jól viselni a körülöttem zajló dolgokat, Apa halálát. Draco meg gondolom aggódik miattam.
-Ezt nagyon jól látja Kisasszony. Draco aggódik magáért. Tudjuk mennyire nehéz ez az eset, nem könnyű feldolgozni, de mind tudjuk azt is, hogy milyen erős maga.
-Én sajnos nem. Lelkileg nem vagyok erős. Ez meg egyre több dologban nyilvánul meg.
-Bízzon magában. De a jegyeire visszatérve, próbáljon meg javítani... -a többi dologra amit mondott nem igazán tudtam figyelni, mert inkább arra koncentráltam, hogy feltűnésmentesen engedjem le a pálcát a kezembe... -és akár eltanácsolásra is kerülhet. Persze mindezt nem szeretném! Gondolom maga sem Jensen kisasszony.
-Nem, egyáltalán nem. -milliméterek kellettek márcsak, hogy rendesen rá tudjak fogni a pálcámra, de ezt egy kopogás zavarta meg. Basszus.
-Elnézést igazgató úr a zavarásért -jött be McGalagony professzorasszony. Szídkozódtam magamban egy ideig, majd ismét Dumbledore hangjára figyeltem fel.
-Jól van Cathy, mehet! Bármiben tudok segíteni, nyugodtan mondja! -bólintottam egyet és kisétáltam az irodából. Francba, pedig már olyan közel volt. Következő utam Hagridhoz vezetett. A többiek már ott álltak a kunyhó előtt és várták az óriás érkezését. Vagyis az ajtón való kilépését. Duzzogva odamentem Draco mellé, aki kérdőre is vont.
-Mit durcizol?
-Majdnem megvolt. -ebből levágta mi.
-Fel kell menjek Pitonhoz!
-Mi?
-Mondd meg Hagridnak, hogy hányingerem volt. Majd jövök!
Visszarohantam a kastélyba, egészen a tanár úr irodájáig. Kopogtam, majd beléptem.
-Professzor nekem ez nem megy! Nem vagyok rá képes!
-Cathleen, ezt verje ki a fejéből! Meg tudja csinálni!
-Nem. Én... Én erre nagyon is képtelen vagyok. Most is, hívott az irodájába és ott lett volna rá alkalom, de nem sikerült. Bejött McGalagony.
-Máskor sikerülni fog. Nyugodjon meg, ez nem csak a Maga feladata. Mr. Malfoyé is.
-Igen, de igen. Egy hete minden mozzanatát, szokását figyelem és elemzem Dumbledorenak. Minden szerdán sötétedés után egy picivel felmegy az egyik toronyba egyedül és gondolkodik. Vacsorák után az irodájában található meg késő estig. Reggeli után mos csak fogat -mikor ezt kimondtam elég érdekesen nézett rám Piton- és csütörtök délutánonként gondolom fecsegő partyt tartanak Lumpsluck professzorral.
-Azta Maga aztán mindent megfigyelt.
-És ez még nem minden. De nekem ez nehéz. Lelkileg. Harrynek is nagyon fontos Dumbledore, velem is nagyon segítőkész... De lehet szimplán csak nem akarom...
-Igen, inkább ez.
-Kiszállok ebből az egészből. De Dracot nem hagyhatom magára. De ettől meg kész depresszió vagyok. De biztos megérti. De nem megígértem, hogy együtt csináljuk meg. Jó, maradok!
-Örülök! Nyugodjon meg, minden rendben lesz.
-Ezt most Maga sem gondolta komolyan professzor?!
-Hát nem. Mindegy. Menjen, majd még tanácskozunk.
-Köszönöm, viszlát!
Visszamentem a szobába és tényleg mély depresszióba estem. Képtelen vagyok erre. Lelkileg nagyon. Hiányzik Apa, Anyától nem tudok erről tanácsot kérni, Dracot nem hagyhatom magára, Harryben nem ejthetek egy ekkora sebet. Nem jó ez az egész.
-Minden rendben? -jött be aggódóan Draco a szobába.
-Hogy lenne bármi is rendben? Én ezt a nyomást nem bírom!
-Ne viccelj, nagyon ügyes vagy! Mindent tudsz Dumbledoreról. Innen már csak sínen vagyunk és csak Neked köszönhetjük.
-De, nem. Ez nagyon nehéz.
-Kilépjünk? -ahelyett, hogy bólintottam volna megráztam a fejemet.
-Nem adom fel. Végig kell csináljuk. Téged meg semmiképpen nem hagylak magadra.
-Rendben. Figyu, hazamegyek és csak reggel jövök. Eljössz velem?
-Hát persze! Mikor indulunk?
-Most rögtön.
-Hűha mit dobjak össze?
-Ami szükséges! -nevetett- Még van idő! Pár perc!
Gyorsan összeszedtem egy két dolgomat, megfogtam kezét és máris a Malfoy Kúrián találtuk magunkat.
Hű, ez hihetetlen. Tátott szájjal néztem az óriási, hát kastély félét.
-Jössz?
-Ja igen, persze! -megfogtam kezét és elindultunk. Kissé liftezik a gyomrom meg ideges vagyok, mert Rám nem igazán számíthatnak és Lucius még mindig nem szimpatizál velem.
-Anya, Apa! -szólalt meg Draco az előtérben. Visszhangzott a helység.
-Draco! -szaladt ki Narcissa elénk- Szia Cathy! Jól vagytok? Minden rendben?
-P...Persze! -nyögtem ki nagy nehezen. Semmi nincs rendben- Ömm Jó napot!
-Gyertek be! Most főztem teát. Nem vagytok éhesek? Lucius! -ültetett le minket.
-Nem Én nem vagyok!
-Én sem, köszönöm!
-Áh, Draco! Üdv Ms. Jensen!
-Jó napot Mr. Malfoy!
-Micsoda váratlan meglepetés! Nem úgy volt, hogy egyedül jössz fiam?
-De, vagyis nem, mert Én tudtam, hogy biztos jön velem Cathy, de nem hagyhattam ott magára.
-Valami baj történt?
-Cathy...
-I...Igen.
-Jézusom, mi a baj? -persze az aggódó szavakat Narcissa küldte felém.
-Hát édesapám elment...
-Hogy érted? Elváltak anyukáddal?
-Nem... elhunyt. -hajtottam le fejemet és egy könny szökött ki szememből.
-Úristen, őszinte részvétünk! Mi történet?
-Tüdőgyulladás.
-Részvétem! -szólalt meg Lucius, amire felkaptam a fejemet. Ránéztem, bólintottam egyet mire Ő is. Kicsit meglepett. Szemeiben kisebb aggodalom volt. Nem felém, inkább olyan volt, mintha átfutott volna az agyán, hogy mi lett volna, ha vele történik meg és Draco marad apa nélkül.
-O, jajj, jajj! Kislány illatot éreztem!
-Bellatrix! -köszöntötte Draco mosolyogva nagynénjét.
-Jó napot... Mrs. Lestrange!
-Cathleen, Szia!
-Cathy, azt jobban szeretem!
-Ahogy mondod. Feladat hogy áll?
-Egyre jobban! Tényleg. Már Cathynek köszönhetően mindent tudunk Dumbledoreról. Márcsak a feladatot kell teljesíteni és kész.
-Ezt örömmel hallom fiam. Ne okozzatok csalódást a Nagyúrnak.
-Cathy biztos nem kérsz egy teát?
-Ha ennyire ragaszkodik hozzá Mrs. Malfoy, akkor szívesen elfogadom! -mosolyogtam
-Narcissa, azt jobban szeretem!
Egyébként azon gondolkodtam, hogyha Narcissa is egyetért a Halálfalók nézeteivel, akkor miért nem akarta, hogy Draco is az legyen? Vagy csak később akarta Őt belekeverni ebbe? Hát persze... Még csak egy fiú! Megittam a teát és maradtam hallgatni a beszélgetést.
-Nem vagy fáradt Szivem? -simogatta meg arcomat.
-Talán egy kicsit!
-Menj be az egyik vendégszobába. Ott nyugodtan lepihenhetsz! A vacsora úgyis csak egy óra múlva lesz, addig van idő! -mondta kedvesen Narcissa, de Draco halkan elnevette magát. Hát jó, Én nem kötekedem.
-Rendben, köszönöm! -indultam el számomra egy full random irányba.
-Baba, menj ki a bal ajtón, fordulj el jobbra, menj fel a lépcsőn és az első emeleten jobbra a harmadik ajtó!
-Kösziii! -mondtam nevetve
-Fiam az a Te szobád!
-Máshol nem fog aludni! -ennyit hallottam a beszélgetésből. Nyugodalmasan mentem az elmondott irányba. De nem sokáig voltam nyugodt. Egyre jobban azt éreztem, hogy figyelnek. Összeszorult a gyomrom, gombóc volt a torkokban és próbáltam minél gyorsabban, illetve halkabban menni. Minél jobban figyeltem oda, annál lassabbnak tűnt és hangosabbnak.
-Lám, lám, kislány!
-Mrs. Lestrange!
-Bellatrix. Szimplán Bellatrix. Mondd csak kicsi lány, köztetek Dracoval tényleg van valami?
-Persze, már ősz óta.
-Úgyanolyan leszel, mint az Anyád! -emelte fel államat pálcájával és elkezdett körbe-körbe járkálni körülöttem.
-N...Nem.
-Én tudok minden egyes részletet. Narcissa nem tudja, de Én igen. Össze ne merd törni az unokaöcsémet.
-Nem fogom. Ahhoz túl sokat jelent nekem.
-Anyád is ugyanezeket a szavakat mondta Lucius unokatestvérének. De nem úgy alakult! -húzta végig nyakamon a pálcát. Hideg kirázott. Félhomály van és csak annyit látok, hogy áll előttem, csak annyit hallok, hogy lépdel és a hangját, csak annyit érzek, hogy pálcájával karcolja testrészeimet, néhány helyen megvág vele, vagy megkarcol. Ezt egy-egy felszisszenéssel kísértem. Ouch ez fáj.
-Eszem ágában sincs Dracot egyedül hagyni! Ezennel lezártam ezt a beszélgetést, köszönöm!
Felszaladtam a lépcsőn és benyitottam a jobb oldalt lévő harmadik ajtón. Bezártam és körülnéztem. Hű, ez... ez a szobába gyönyörű. Egy hatalmas csillár lóg a plafonról. Egy óriási franciaágy található meg az ajtóval szemben. Már eleve a szoba is nagyon nagy. Beljebb mentem és folytattam a felfedezésem. A könyvespolcon rengeteg könyv volt megtalálható. Mellette volt egy kandalló az ablak alatt. Éppen nem volt begyújtva, ami meg is érződött a szobahőmérsékletén. Elég hűvös van. Megfordultam, ahol egy tükörrel tálaltam szemben magamat. Kicsit közelebb mentem és belenéztem. Akkor láttam meg, hogy néhány ponton a mellkasomon és a nyakamon megtalálható egy-egy piros csík. Ami éppen vérzik, vagy csak piros. Odakaptam hozzá, iszonyatosan csípett. Előkerestem a táskából egy zsepit és ráraktam. Az is fájt. Tovább forogtam a szobába és egy másik ajtó keltette fel érdeklődésemet. Valami nagyon izgi dologra gondoltam és benyitottam. Egy fürdőszoba. Hm... mondjuk az most jól jön. A fürdő is hű, gyönyörű. Ez az egész hely az. Bevizeztem a zsepit és folytattam eddigi utamat. A szobából nyílt egy másik helyiség, amibe szintén bementem. Gardrób. Barna, fa bútorokban találhatók a Draco által itthagyott ruhák. Itt is könyvek tömkelege volt. Ennyit olvasna? Kimentem innen és az asztal felé vettem az irányt. Megakadt a tekintetem egy régi képen, amin Ő és a szülei vannak rajta. Felvettem at asztalról a bekeretezett fotót és jól szemügyre vettem. De kis cuki volt régen! Ezen elkacagtam magamat.
-Mi olyan vicces kisasszony? -jött be Draco mosolyogva.
-Aranyos voltál kiskorodban.
-Miért most nem vagyok az?
-De, csak most máshogy. Elképesztő ez a szoba.
-Örülök, hogy tetszik. Hihetetlen, hogy anyum a vendégsz... Mi történet a nyakaddal?
-Ja semmi érdekes!
-Cathy...
-Hajvasaló?
-Jó kifogás.
-Jó, na megkarmoltam magamat véletlen.
-Ügyes vagy! -hát ezt nem hitte el- Ugye nem magadban akartál ártani? Vagy esetleg némi merényletet intézni magad ellen.
-Nem, -nevettem- tényleg véletlen volt.
Beszélgettünk egy-két dologról, aztán szóltak, hogy vacsi.
-Egy pár perc, még megtérítek!
-Várj Narcissa, segítek! -álltam fel a székről és az összes szekrényt kinyitottam a konyhába, amibe lehettek a tányérok. Természetesen az utolsóban találhatóak meg.
-Mi a vacsora? -jött be Bellatrix az étkezőbe. Narcissa elmondta a menüt, amit Én is figyelemmel kísértem.
-Viszont a tésztának meg kell minimum öt perc. Cathy várj, nézz ide kérlek! -tettem, ahogy Narcissa kérte- Mi történt a nyakaddal?
Ekkor ránéztem Bellatrixre, aki szintén kíváncsi volt válaszomra.
-Egyik barátnőm macskája megkarmolta. -Basszus, nem ugyanazt mondtam, mint Draconak. Ránéztem az előbb említett személyre, akinek a mozdulataimból és a tekintetemből leesett, hogy egyik sem igaz, amit mondtam. Szemeivel ránézett Bellatrixre, majd vissza hozzám. Erre csak bólintottam egy enyhét, mire Ő fel akart állni. Ráfogtam kezére, ezennel visszaült.
-Nyugi, semmi extra! -súgtam oda neki. A következő pillanatban megérkezett az étel, és elkezdtük a vacsorát. Egész fura volt Draco családjával együtt enni. Mikor befejeztük az étkezést segítettem elpakolni.
-Szivem menj fel, pillanat megyek én is!
-Rendben! Jó éjszakát, isteni volt a vacsi! -mosolyogtam. Mikor el akartam indulni Draco utánam kapott, közelebb húzott magához és hosszasan megcsókolt. Ezután ránéztem Bellatrixre, aki láthatóan még mindig nem hiszi el, hogy tényleg szeretem Dracot.
Na igen, Draconál ez a mindjárt, olyan mint Anyánál.

Draco szemszöge:
Hogy mégis miért küldtem fel Cathyt? Azért, hogy beszéljek Bellatrixszal. Anyáék még a konyhába tevékenykedtek.
-Jól van, megyek már Én is! Jó éjszakát! -szóval inkább elindultam fel. Már a lépcsőnél tartottam, amikor nagynéném hangját hallottam meg. Bíztam benne, hogy utánam jön, hogy kérdőre vonjon barátnőmmel kapcsolatban.
-Draco...
-Bellatrix, Te hozzáértél Cathyhez?
-Nem. A macska volt.
-Annyira már ismerem, hogy pontosan átlátok rajta. Miért bántottad?
-Nem Én voltam!
-Bella, nem vagyok hülye!
-Jó, na, Én voltam. Most miért ekkora nagy ördöngösség?
-Hogy miért ekkora baj? -nevettem el magamat- Mert Ő az életem.
-Jajj, de kis nyálas.
-Nem érdekel mi a véleményed Bella, annyit ígérj meg, hogy sosem bántod többé.
-Ezt meg meggondolom. De most miért, mit számít egy kis csitri?
-Ezt meg sem hallottam.
-Úgyis összetöri majd a szívedet és akkor majd belátod, hogy végig igazunk... volt! -suttogta már fülembe. Teljesen kirázott a hideg és csak annyit tudtam mondani, hogy
-Jó éjt! -majd elindultam fel. Amikor beléptem a szobába megint Cathyt láttam meg, ahogy még mindig nézegeti a szobát.
-Nem alszol?
-De, csak megvártalak!
-Pár perc és jövök, gyorsan lezuhanyzok addig bújj be az ágyba! -bólintott egyet, majd Én mentem a dolgomra. Nagyon siettem, hisz tudom, hogy fél és nem is szeret egyedül lenni. Amikor kiléptem a fürdőből, talán már félálomban volt, de felriadt. Az istenit már ebbe az ajtóba, olyan hangos.
-Mi van manópofi? Lassú voltál!
-Manópofi? -nevettem- Ez valami új név?
-A legújabb. De gyere már ide! Alig értél ma hozzám!
Elmosolyogtam magamat elégedetlenségén, odabújtam hozzá, jó szorosan megöleltem, megcsókoltam, megfogta a kezemet, aztán mindkettőnket elnyomott az álom.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
💚🐍