Our Love Story 🇭🇺/Draco Malfoy, Harry Potter ff./🇭🇺

~ 17 ~

Két nap telt el Draco szülinapja óta. Viszont, viszonyunk... nem ugyanaz, mint előtte. Rosszabb. A kapcsolat kérdés? Fel sem merült benne. Megcsókolt azóta? Még csak meg sem ölelt. Mondta, hogy szeret? Aligha beszéltünk. Vele aludtam? Csoda, ha találkoztam vele. Ezekkel a gondolatokkal, a legnehezebb dolog élni. Most éppen anyának írok egy őszinte levelet.
Kedves Anya!
Nem tehetek róla, de szerelmes vagyok, abba a fiúba, akibe szerinted hiba beleszeretni. Tudom félsz, hogy össze fog törni, meg fog bántani, de ne aggódj. Tudom mit csinálok, jól leszek! Ami azt illeti még, találkoztam Draco szüleivel a napokban. Narcissa egy nagyon aranyos nő, tényleg nagyon kedves volt velem és jót beszélgettünk. Na de Lucius... nem egy könnyű eset. De ez mellékes téma. Annyit mondanék, hogy nem voltam túl kedves vele. Tudod, a Cathy stílus, talán leggyengébb változata...
Mikor befejeztem rögtön indultam is órára. A leghátsó padba beültem tök egyedül. Nem volt túl jó kedvem.
-Bocsi, leülhetek?
-Persze!
-Mesélj Cathy, mizujs? Jól vagy? Rég beszéltünk.
-Hmm nincs semmi különös velem. Jól vagyok, igen.
-Nem úgy tűnik! -nevetett
-Inkább össze vagyok zavarodva. De beszéljünk rólad, Mizu Cedrickel?
-Hát, azt hiszem tetszik nekem. De szerintem Ő nem úgy van velem, mint én vele.
-Szerintem ezt verd ki a fejedből. Látszik hogyan néz rád, odáig van érted!
-Gondolod?
-Biztos vagyok benne!
-Akkor, lehet még ma beszélek vele! -húzta óriási mosolyra a száját- Köszönöm!
-Jajj Harley, ez természetes!
Sikeresen túléltem a mai órákat. Semmi kedvem nem volt semmihez. Draco hiányzik... szörnyű, hogy nem szólunk egymáshoz. A klubhelységben üldögéltem a vacsorát várva. 1 perc konkrétan 10-nek tűnik. Ahj, csak aludhatnék már. Egyik pillanatról a másikra Crackot észleltem, hogy leül a velem szemben lévő fotelba. Kínosan éreztem magamat, hogy nem szóltunk egymáshoz.
-Crack! Kérdezhetek valamit?
-Persze, mond.
-Draco... jól van?
-Hát, erre nem tudom, hogy mit mondjak.
-Miért?
-Aggódik érted.
-Értem mégis miért?
-Az apja miatt.
-Az apja miatt?
-Igen.
-De miért?
-Hát fél, hogyha továbbra is a közeledben marad akkor bántani fog téged.
-Meg tudom magamat védeni. De most nem azért, de nem látom, hogy Őt bármennyire is érdekelném. Éppen elég voltam arra, hogy a hirtelen fellángolását valakin végrehajtsa.
-Ezt kétlem. Miért akarna összetörni?
-Miért nem?. -ez a mondatom után megláttam Dracot Crack mögött- De most inkább megyek!
5 perc és vacsora, szóval arrafelé is vettem az irányt. Harryékkel félek beszélni. Tök egyértelmű, hogy miért. Elkezdenék darálni, hogy Ők megmondták, igazuk volt, stb. Nekem meg nincs kedvem sírni se. Hát ez a nem találkozom velük haditerv rendesen besült. Konkrétan menekülni kezdtem tekintetük elől.
-Cathleen, állj meg! -kiabált utánam elég határozottan Ron
-Igen?
-Mi van veled? Jól vagy?
-Igen.
-Draco és... közted is minden rendben?
-Igen. -bólogattam
-Más tudsz mondani az igenen kívűl?
-Igen.
-Akkor hallhatok mást is?
-Igen.
-Cathy!
-Igen?
-Sírba viszel!
-Igen? -nevettem
-Rég láttalak mosolyogni, kezdjük ott! Mi a baj lassan 3 napja?
-Hát, találkoztam Draco szüleivel és Lucius megfenyegetett.
-Mit mondott? -jött oda Harry is
-Ha... mindegy.
-De Cathy ez semmiképpen sem mindegy!
-Mimi, tudom. De lehet, hogy így jobb, hogy nem tudtok róla.
-Mostmár mondd el! Freddel bármit összehozunk!
-Tudom fiúk, de...
-Nincs de! Hagy halljuk!
-Hát, azt mondta, hogyha nem tartom magamat távol Dracotól, akkor valamelyikünknek hát... annyi! -mutattam kezemmel
-Nem tudom most, hogy melyiket csináljam ki. Az apját vagy a fiát.
-Semelyiket. De anya is ezt akarja, hogy semmi ne legyen köztünk. Még barátság se.
-De miért ellenzik Ők ketten ennyire?
-Nem tudom. -hazudtam
-Mostmár bemehettek gyerekek! -tessékelt be Hagrid.
-Majd... holnap dumálunk! Puszi.
Enni sem volt sok kedvem. Inkább jobbra-balra tologattam a húst a tányéromon. Teljesen elvesztem a kajában, mármint bebambultam.
-Beszélhetnénk?
-Jézus! -pattantam fel- Draco! Persze, igen.
-Elintézzem, hogy külön szobába tegyenek?
-Ömmm? Mi?
-Hogy külön szobába rakjanak. Téged is külön és...
-Malfoy pontosan értem, hogy ez mit jelent. De én arra lennék kíváncsi, hogy mégis miért.
-Draco, ülj vissza a helyedre a vacsora közben!
Hát eddig tartott a beszélgetésünk. Méghogy nincs kedvem sírni. A tányéromban lévő étel, egy "kis" sós könnyel lett megfűszerezve. Már lassan vizes volt minden rajta. Inkább felálltam és visszamentem a szobába. A párnába fúrtam a fejemet, a takarómat pedig a fejtetőmig húztam. Ordítottam, mert fájt. Miért voltam ilyen naív? Miért is gondoltam azt, hogy Ő nem olyan mint amilyennek mondják és hiszik? Miért gondoltam azt, hogy megváltozik? Miért nem hittem Harryéknek, és anyának? Miért is szerettem bele? Vagy a legfontosabb... Miért is hittem el, hogy Draco Malfoy szeret?! Kész kínzás ez a fiú számomra.
-Cathy jól vagy? Valami baj van?
-Draco Malfoy, ezt te most megint eljátszod velem?
-Mi történt? Miért vagy ilyen ideges?
-Miért hazudsz? Draco miért nem mondtad már az elején azt, hogy hagyjál engem, nem érdekelsz?
-Miért mondtam volna olyat, ami nem igaz?
-Most is hazudtál. -elkezdett a szobában vibrálni a lámpa és szél lenni.
-Cathy, te mekkora erővel bírsz?
-Nem tudom mi ez.
-Nyugodj le kérlek és beszéljük meg.
Egy jó 3 perc után újra elkezdtük a beszélgetést. Hangom az offos, be vagyok rekedve az előző ordítás miatt.
-Szóval elmondanád mi a baj?
-Draco... jó voltam annyira, hogy csillapítsd a szeretethiányodat.
-Miről beszélsz? Ezt ki mondta? -kopogtak és benyitottak
-Bocs, de jól vagytok? Mi volt ez az ordibálás?
-Kifelé Monstro! -szólt rá Draco, mire a fiú kiment
-Miért ilyen durván beszélsz vele?
-Ezt most hanyagoljuk. De ki mondta neked ezt a hülyeséget.
-Látom rajtad.
-Szóval, megint te beszéltél be valamit magadnak!
-Malfoy ennél feltűnőbben nem kerülhetnél. Mi volt az vacsora közben? Külön szoba? Ez csak negatív lehet.
-De te kerülsz engem.
-Mert te is engem.
-Jó igen, igazad van. De csak félek, az apámtól. Félek, hogy bántani fog téged!
-Nem kell félj, meg tudom védeni magam. Különben is hát akkor bántson inkább engem mint téged, ha ez Őt boldoggá teszi.
-Soha nem hagyom, hogy téged bármikor is, bármivel bántson. -én erre csak lehajtottam a fejemet.
-De különben is, lehet tényleg az lenne a legjobb, ha kerülnénk egymást. Mindenki ellenzi azt is, hogy legalább csak barátok legyünk.
-Ki az a mindenki?
-Apád, barátaim, anyám, akkor valószínű apám is...
-Anyud? Ellenzi? Ezt eddig miért nem mondtad?
-Nem foglalkoztam vele.
-Akkor te azért jöttél vissza sírva miután beszéltetetek.
-Igen. De Malfoy, ez így nem mehet. Mindkettőnkben csalódni fognak! -ezután kimentem az ajtón
-Cathy várj!
Nem fordultam vissza, kimentem a klubhelységbe és ott sírtam. Miért pont Ő? Miért pont belé kellett szeressek? Legfájdalmasabb. Elfeküdtem a legnagyobb bőr kanapén és nehezen, de elnyomott az álom.
~
Reggel a nyüzsgésre ébredtem magam körül. Először zavaros volt, hogy hogyan kerültem ide, aztán elmentem a szobába készülődni. Reggelire sem ettem sokat, inkább csak teát ittam, amit pár óra múlva meg is bántam, hisz megöl az éhség. Most Hagrid óráján állunk az erdőben és valami madárral vagy mivel fogunk foglalkozni. Csakhogy Hagrid visszament a kastélyba, mert otthagyta a kaját a madár számára. Odamentem Harryékhez társalogni.
-Jól vagy mostmár?
-Azt hiszem.
-Nyugi, minden rendben lesz! Itt vagyunk neked.
-Bocsi, de hogyan kell kinyitni ezt a könyvet? -jött oda Mio a könyvvel szenvedve.
-Simo...
-Jajj, nem tudja az okoska Sárvér, hogy kell kinyitni a könyvet! -kacagott és egy elégedett (bár engem megölő) vigyor virított arcán. Hát most összeszedem magamat. Hermionenak nagyon rosszul estek Draco szavai.
-Visszavennél Malfoy? Túl nagy a szád! -sétáltam közelebb a Szöszihez.
-Miért is lepődök meg minden egyes alkalommal amikor Grangerék oldalán állsz!?
-Talán Ők nem hazudnak!
-Szégyen vagy Jensen!
-Fogd be Malfoy! -jött oda Harry
-Huhuhuuuuu -uuu-zott Draco, aztán rám nézett. Amikor meglátta, hogy csillog a szemem a könnytől, eltűnt az elégedett vigyor az arcáról és látszott rajta, hogy megijedt. Csalódottan visszanéztem Malfoyra, aki már indult felém. Gyorsan elfordultam és felfutottam a kastélyba.
Pechemre Hagrid jött velem szembe.
-Ej Cathy! Mi a baj? -ezen csak megráztam a fejemet- Ne mond már, hogy nincs semmi, miért sírsz?
-Malfoy! -ültem le a fűbe
-Malfoy? Mit csinált? Várjunk, akkor ti Dracoval tényleg izé?
-Nem... csak én vagyok totálisan belézúgva!
-O, értem! Hát nem tudok mit tanácsolni, mert én még nem éreztem ilyet, de mindenképpen megszivatom az órán! -ezen én csak nevettem, majd megölelt az óriás barátom
-Köszönöm!
-Menj fel a szobádba lepihenni! Rád fér! Nem alszol sokat, ahogy elnézem!
-Hát...
-Ez az utolsó órád?
-Nem. Még van egy.
-Akkor arról elkérlek és akkor maradhatsz pihenni. Majd azt mondom, hogy segítened kellett.
-Köszönöm! Akkor megyek! Szia!
Felmentem a szobába és befeküdtem... Draco ágyába. Megfogtam egy pólóját és azt magamhoz szorítva aludtam el. Egészen addig ameddig be nem jött óra után a szobába.
-Cathy, kérlek ne... Te mit csinálsz az ágyamban? Miért szorongatod a pólómat?
-Hagyjál! -fordultam át a másik irányba.
-Rosszul esett amit mondtam?
-Ühüm.
-Haragszol rám?
-Ühüm.
-Valamikor megbocsájtasz?
-Ühüm.
-Még ma?
-Nem tudom.
-Kérlek ne haragudj!
-Hogy ne haragudjak Draco Malfoy? -ültem fel és dobtam neki pólóját- Van fogalmad arról, hogy ez mennyire rosszul esett?
-Igen... és bocsánat.
-Jól van, most kérlek szépen fogd meg ezt a papírt, mond el azt amit nekem.
-Szégyen vagy Jensen!
-Most gyűrd össze, majd szedd szét és tépd össze. -tette amit mondtam- És kérj tőle bocsánatot.
-Bocsánat.
-Ugyanolyan lett, mint előtte?
-Nem.
-Akkor mégis, hogy várod el, hogy megbocsássak? Darabokra törtél Malfoy, már hanyadjára! -kiabáltam
-Nyugi! Még a végen meghallják.
-Nem érdekel, legalább megtudják, hogy csak játszadoztál velem.
-Soha nem lennék rá képes!
-Mégis ezt tetted velem.
-De Cathy! Kérlek, várj. Én szeretlek!
-Kötve hiszem.
-De tényleg! Imádlak, szeretlek, szerelmes vagyok beléd!
-O hogy miért nem tudlak komolyan venni?! -elindultam az ajtó felé
-Cathy várj! -nem fordultam meg, ezért Draco a csuklóm után kapott és maga felé fordított- Szeretlek! -megfogta arcomat és hirtelen megcsókolt. Owowo, ezt mégis hogy képzeli? Toltam el magamtól.
-Te ezt, hogy képzeled? Megbántasz, lesmárolsz és majd minden jó lesz? -ahj az a csók istenem... kell nekem ez a fiú. Najó, ennyi volt... Visszahúztam magamhoz, lábujjhegyre álltam és ajkainak estem. Természetesen belemosolygott a csókba. Most vagy azért, mert nyert, vagy mert aranyos volt.
-Ez aranyos volt.
-De még haragszom!
-Kérdezhetek valamit?
-Igen! -kérlek, kérlek, kérlek, azt kérdezd!
-Lennél a barátnőm?
-Igen! -ugrottam nyakába, mire Ő elnevette magát
-Szeretni foglak örökké, mindennél és mindenkinél jobban!
-Én is téged Szöszike! -túrtam össze haját

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
💚