Our Love Story 🇭🇺/Draco Malfoy, Harry Potter ff./🇭🇺

~ 2 ~

Életemben nem keltem még fel ilyen gyorsan, mint a mai reggelen. Sőt, még előbb is keltem mint mindenki más. Unalmamban elkezdtem keltegetni Harryéket.
-Harry, Ron! Ébresztő! Unatkozom...
-Fogd be Cat, még van 1 óránk aludni!
-Gyere Ron, mi is izgultunk mielőtt először mentünk suliba! -mondta Harry és cukin rám mosolygott. Ez aranyos volt!
Nagy nehezen, de sikerült Ronaldnak kikászálódni az ágyból. Lusta... Harry viszont hihetetlenül nagy energiával készítette nekünk a reggelit. Közben elmesélte miújság náluk, mit csinált a szünetben stb... Szegénynek nagyon rossz lehet, hogy nem azokkal él akiket igazán szeret. Ezen picit elgondolkodtam, de Mrs. Weasley jó reggeltjére lettem figyelmes. Gondosan elkészített minket, az Ő utasítására már az egyenruhába mentem a pályaudvarra.
-Keresztanyu, nem rövid ez a szoknya? -húzogattam lejjebb az előbb említett darabot
-Tökéletes Cathy, csak nyugi! -mosolygott kedvesen... mint mindig. Egyesével befutkostunk a 9¾ vágányra. Mikor megláttam Harryéket (mivel ők előttem mentek be) nagyon megnyugodtam. Nem vesztem el. Viszont egy kékes-szürke szempárban igen. Nem tudom ki volt Ő, csak a szemét láttam. Megráztam fejemet és mire visszanéztem már nem volt ott az illető.
-Haló, Cathy! Föld hívja Cathleent!
-Jó itt vagyok Ron nyugi!
-Kit néztél annyira? -fordult meg Harry hátha választ kap
-Hermionet kerestem!
-Sziasztok! -ebben a pillanatban megszólalt Ron mögül a barna, hullámos hajú barátnőm.
-Mimiiii! -ugrottam nyakába- Úgy hiányoztál!
Még beszélgettünk kicsit, aztán rohantunk fel a vonatra. Titokban azt a szempárt kerestem, amitől egy érdekes, de jó érzés kapott el.
Beültünk egy szabad fülkébe és folytattuk a beszélgetést. Minél közelebb kerültünk a Roxforthoz, annál jobban liftezett a gyomrom.
-Nyugi már Cathy! Az arcodra van írva, hogy izgulsz! -kacagott Mimi
-De azért cuki! -szólalt meg Harry, mire Hermione és Ron furcsán néztek rá- Miért? Most mondjátok h nem! Mi is izgultunk anno! -erre a többiek egy igaz pillantást vetettek rá és bólogattak.
Szóltak, hogy 5 perc és megérkezünk. Már remegett kezem, lábam, hangom mindenem.
Harry átkarolta vállamat, magához húzott és finoman megütogette karomat.
-Nyugi, minden rendben lesz! -erre egy őszinte mosolyt küldtem felé.
Leszálltunk a vonatról és mentünk is a kastélyba. Megint, Őt kerestem, de nem találtam. Lehet csak behallucináltam? Phuuu de kezd elegem lenni magamból.
Mi, új diákok leváltunk a már itt tanulóktól. Észrevettem egy nagyon szimpatikus lányt, aki mellé oda is álltam.
-Szia! Elsős leszel?
-Szia! Nem, dehogy. Átirattak anyámék ide.
-Amúgy Cathleen Jensen vagyok!
-Harley Thomson -mosolyogott kedvesen- Melyik házba szeretnél bekerülni?
-Griffendél. Ott vannak a barátaim is. Te?
-Mardekár. -és büszkén mosolygott- Remélem legalább az egyikünk kívánsága teljesül. Ha nem remélem egy házba kerülünk! -nevetett
-Na igen!
-Hölgyeim! Kérem! -biccentett McGalagony.
Izgatottan beindultunk a nagyterembe és vártuk, hogy minket szólítsanak a Süveghez. Szívem már a torkomban dobogott. Hátranéztem Mimiékhez, de egy ismerős tekintetet kaptam el. Ez... nem... lehet... igaz... A híres, nevezetes Draco Malfoy szeme. Megint az a kellemesen fura érzés kapott el. Pár másodpercig szemezhettünk, majd mondott valamit haverjainak, amin láthatóan jót mosolyogtak. Megráztam fejemet, hogy kizökkentsem nézéséből az agyamat és Harryékre mosolyogtam.
-Harley Thomson!
-Szoríts Cathy!
-...elmondta a Süveg amit gondol- Mardekár! -mosolyogva ült le asztalukhoz
-Cathleen Jensen...
Gyomorgörccsel ültem be a székbe, majd ránéztem Ronra, majd Harryre, aztán Hermionera. Természetesen Draco Malfoyra is. Mindenki kíváncsian figyelte a Süveg döntését. Próbáltam gondolatban manipulálni, hogy a Griffendélbe kerülhessek...
Kisebb filózás után kimondta:
-MARDEKÁR
Hihetetlenül ledöbbentem. Mardekár? Hogy tessék?
Harry és Ron szája tátva maradt. Szó szerint, mindenki ledöbbent. Nagy levegőt vettem és elindultam a Mardekárosok asztala felé. Ez valami tévedés. Beültem Harley mellé és csak néztem ki a fejemből. Körülnéztem végül, hogy kik tartoznak még ehhez a házhoz. Direkt elkerültem kedves Malfoy tekintetét, de végül rá is rá kellett, hogy nézzek. Miért figyel ennyire? Idegességemben a lábamat "pattogtattam" az asztal alatt. Miért velem van ez, miért?
A mai este folyamán csak szimplán gondolkodtam.
-Nyugi, mi se értjük! És mi sem örülünk neki.
-Ennek így kellett lennie! -mondta Mimi
-Najo, megyek kipihenem ezt a napot! Szeretlek titeket puszi! -dobtam nekik egy puszit. Szoknyámmal megint meggyűlt a bajom... elfolytába húzogattam lefelé... wha anya, miért esküdtél meg rá, hogy ez a jó méret!?
Miközben mentem a szobámba a társalgóban megpillantottam egy személyt. Csendben ült ott és csak nézett maga elé. Próbáltam észrevehetetlenül végigmenni a helyiségen, de ez cipőm miatt lehetetlen volt.
-Új lány... Cathleen ugye?
-I-igen! -mondtam végül határozottan és a személy felé fordultam,aki egyenesen felém tartott
-Malfoy vagyok, Draco Malfoy.
-Szuper! Segíthetek valamiben?
-Heh -kacagott fel- gondoltam csak h bemutatkozok. -jött egyre közelebb- Weasleyékkel jóban vagy ugye?
-Közöd?
-Ellenséges vagy -eresztett ki ajkain egy halk kacajt és tipikusan csábosan rám mosolygott. Eddig nem mertem szemébe nézni, mert tudom ha belenéznék akkor elvesznék. Államnál fogva felemelte a fejemet... belenéztem szürke íriszeibe. Ó Cathleen te hülye- Nyugi, tudom hogy te nem olyan vagy mint Potterék. Azért remélem nem hoztad ide Weasley patkányék hülyeségeit! -nevetett saját "poénján" mire én megpofoztam. Arcához kapott majd értetlenül rám nézett
-Ne hívd így! Kultúráld magad kedves Malfoy. -néztem rá kisé gúnyosan, mire ő elmosolyogta magát és lenézett a földre
-Jó éjszakát kedves Jensen! -ch

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
🐍