Our Love Story 🇭🇺/Draco Malfoy, Harry Potter ff./🇭🇺

~ 39 ~

-Legyél már egy kicsit is pozitívabb!
-De nem érted, hogy minden önbizalmam, reményem elveszett? Nem olyan könnyű ez. Elveszítettem az Apámat, egy olyan feladatot kell csináljak, amit egyáltalán nem akarok, nem merek megcsinálni és Te azt akarod, hogy pozitív legyek? Hetek munkája van abban, hogy megfigyeltem az öreget, de semmi értelme, mert lassan össze-vissza csinál mindent.
-De akkor miért vállaltad el? Mondtam, hogy Te ezt inkább hagyd ki, túl jó ember vagy ehhez. Megkérdeztem, hogy kilépjünk? Azt mondtad ne! A Nagyúrnál is megtehettük volna, hogy inkább visszamondjuk.
-Tehát ez most az egész az Én saram? Természetes, legyek Én a hibás. Végülis, igazad van, miért vállaltam el. Talán azért nem mondtam a Nagyúrnak, mert már egyszer meg akart ölni? Gondolkozz már!
-Ebben igazad van, de Cathy szedd össze magadat, legyél pozitív jó?
-Nem, nem jó. Nekem is vannak szörnyű napjaim, rossz kedvem, nem jó hangulatom.
-Mindenkinek van, de neked szinte már csak az. Rád sem ismerek már! Hol van az a lány, akibe beleszerettem? Mert, hogy nem ez az igaz éned az biztos. Ez nem Te vagy.
-Hah, -nevettem el magamat- azt vágod, hogy azt mondtad, hogy már nem vagy szerelmes belém.
-Én ilyet egy szóval nem mondtam.
-Hol van az a lány, akibe beleszerettem? Ez nem azt jelenti, hogy már nem érzed azt irántam?
-Jó, jogos, rosszul mondtam. Még mindig szeretlek, de Te nem az a Cathy vagy, akit megismertem.
-Hát igazán sajnálom... Nem tudok más lenni.
-De igen is tudsz! Csak erőltesd meg magadat egy kicsit és mondom, legyél pozitív!
-Draco Lucius Malfoy! Nem érted meg, hogy ez nem olyan könnyű? Ha nem akkor egy kicsit hagyj magamba fordulni, mert ez így borzalmas!
-De nem látod, hogy segíteni akarok? Legalábbis próbálok, de egyszerűen nem hallgatsz egy segítségre se. Nem hagyom, hogy magadba fordulj, annak rossz vége lesz.
-De ahj, nem könnyű! Nem tudok mit csinálni. Gyenge vagyok! Szívem szerint a toronyból ugranék ki, de nem tehetem, mert megígértem Dumbledorenak, hogy nem fogok.
-És örökké, bármi baj van arra fogsz hagyatkozni, hogy az apád meghalt?
-Nem, de ez egy ilyen időszak.
-Nem látod, hogy csak segíteni szeretnék?
-Nem, nem látom. Inkább csak azt hányod a szemembe, hogy negatív vagyok és nem "Az igazi Cathy" -rajzoltam idézőjelet az ujjaimmal a levegőbe.
-Jó, tudod mit, oldd meg egyedül! Majd jövök! -ezennel el is tűnt a szobából. Gondolom hazament.
-PERSZE, HAGYJ ITT, ATTÓL MAJD JOBB LESZ! WHA! -kiabáltam már a senkinek a szobába. Miért nem képes megérteni, hogy ez most nagyon nem megy... Persze, segíteni szeretne, de azzal, hogy csak mondja, hogy mi a rossz azzal nem fog sokra jutni. Inkább arra jutottam, hogy elmegyek a faluba inni valami meleget. Felöltöztem és el is indultam. Nem voltak sokan szerencsére, szóval helyet is tudtam foglalni. Rendeltem egy forró teát és tovább olvasgattam az étlapot.
-Szia Szép lány! Mi ez a magányosság?
-Spencer, nekem erre most egy cseppet sincs szükségem.
-Valami baj történt?
-Nem, dehogy.
-Túl rosszul hazudsz. Mesélj. 
-Semmi nem történt...
-...csak?
-Csak... összevesztem Dracoval. És hazament. Nem tudom, hogy mikor jön vissza, de elment... egy időre biztos.
-Mi volt a vita tárgya?
-Hát, hogy teljesen megváltoztam, negatív lettem és az ilyenek, de Ő meg nem képes elhinni, hogy mennyire nehéz ez nekem most...
-Cathy, igaza van ebben az egészben. Rád se lehet ismerni. Alig mosolyogsz, nevetsz meg egyéb.
-Igen?
-Igen.
-Ahj Istenem, kellett veszekedjek vele. Azt mondtam neki, hogy hagyjon. És tényleg hagyott... elment. Lehet nagyon haragszik Rám.
-Beszéljétek majd meg.
-Mindenképpen. De, Te hogy kerülsz ide?
-Bevallom, követtelek. Elég hangosak voltatok.
-Csodálatos.
-Na ne szomorkodj! Egy ilyen gyönyörű lány mosolyogjon! -fogta meg az arcomat
-Spencer, tényleg egy nagyon aranyos srác vagy, de nem. Nekem Draco az igazi, Őt szeretem. -mosolyogtam rá barátságosan, mire bólintott egyet.

Draco szemszöge:
Talán anyától kérhetek némi segítséget, hogy mit kezdjek Cathyvel. Kezd egyre irányíthatatlanabb lenni, eszméletlenül negatív, mindig szomorú, durcás és tényleg nem olyan Cathys. Aggódom érte.
-...és egyszerűen fogalmam sincs, hogy mit kéne csináljak, hogy kikerüljön ebből az állapotból.
-Draco, azzal egyet kell értsek, hogy ez most nagyon nehéz neki. De neked is igazad van, hogy nem ragadhat le itt.
-Áh, Fiam! Te hogy hogy itt?
-Segítségért jöttem.
-Jó, azt most hagyjuk. Inkább annyit mondj, hogy szakítottál-e már azzal a kis ...
-Ne merj rá semmit se mondani!
-Azt beszéltük meg év elején, hogy csak egy kis időre elcsábítod meg ilyenek. De ez már hány hónapja is tart...
-De Apa, az még régen volt.
-Nekünk meg szimplán csak az ereje kell. Erős lány, nagyon okos, makacs és nem fél senkitől illetve semmitől.
-Igen... hihetetlenül erős! -mosolyogtam el magamat
-Istenem... Draco Lucius Malfoy! Nincs időnk a szerelemre! Törd meg a lányt, zuhanjon meg, aztán kivégzi a Nagyúr. Aztán csak rád lesz mindenki büszke.
Így akartuk végig nem? Csak segítsen az elején.
-Apa, ezek a dolgok mind szeptemberbe történtek. Akkor még azt se tudtam, hogy Halálfaló leszek.
-Mi gátol meg abban, hogy annyit mondj neki, hogy vége?
-Talán annyi... hogy már rég belészerettem.
-Te jó ég... mióta?
-Talán az iskola második hete óta. Még szeptemberben. Talán a közepe óta.
-Nagyon jó. Elrontottad az egész tervemet.
-Azért szálltam veled szembe minden alkalommal Vele kapcsolatban. Szeretem Őt mindennél jobban.
-Jó rendben. Akkor élj boldogan vele.
-Meglesz! Soha nem voltam még ilyen boldog, mint most Cathy mellett. Nem mellesleg nem tartom szép dolognak, hogy valakit kihasználunk csak azért, mert milyen erős.
-Chh...
-Mindegy nekem most mennem kell. Majd lehet még jövök! Sziasztok, puszi!

Cathy szemszöge:
Unalmamban gondolkodtam és a fejemet ütöttem a falhoz, hogy miért is kellett nekem Dracoval kötekedni. Rosszul tettem, hisz Ő külső szemlélőként nyilván jobban látja a dolgokat. Most az ágyamban fekszek és már a sírás határán vagyok. Mit ne mondjak... tombolnak bennem a hormonok. Nagyon álmosnak érzem magamat, de még korán van. Vacsora sem volt. Inkább most azon agonizáltam, hogy hol lehet Draco és mikor jön vissza. Jól itthagyott Isten igazából. És amúgy nagyon félek egyedül itt. Egyre több hangot hallok, mintha valami kaparná az üveget, nyitogatná a szekrénynek az ajtaját, vagy éppen lépkedne. Juj, már kiráz a hideg. Egyik pillanatról a másikra egy személy jelent meg a párnám mellett. Gyors reakciómból adódóan sikítottam egyet, felültem, hozzávágtam az ágyon lévő füzeteimet, párnákat és a pálcámért nyúltam. Felnéztem és Draco volt az.
-Áu...
-Úristen Te vagy az? -álltam fel, nyakába ugrottam és idegemben elkezdtem enyhén sírni.
-Igen, Én. Ki más?
-Nagyon féltem itt egyedül.
-Hát az látom! -nevette el magát és visszaölelt.
-Ne hagyj itt többször! Jajj Istenem!
-Neked... női gondjaid vannak?
-Hát ohm... aha. -temettem arcomat tenyerembe, de Ő csak kinevetett.
-Látszik.
-Miből olyan nyilvánvaló?
-Iszonyatosan érzékeny, hisztis, flegma, hol boldog vagy. És ezt most ne vedd sértésnek. Meg egy csomó mindent elfelejtesz.
-Egy csomó mindent elfelejtek? Például?
-Boldog Névnapot! -varázsolt egy csokrot
-Ma? A névnapom?
-Igen.
-Basszus tényleg! Azta. Akkor azért mondták Ronék, hogy Isten éltessen. Meg a folyosón odaszóltak páran. De nem értettem. Köszönöm! -öleltem meg
-Akkor mostmár nem vagy durcás rám? Nincs harag?
-Nem, már semmi nincs. Eddig se volt. Csak nem könnyű. De igazad van, megpróbálok változtatni és a Régi Cathy lenni.
-Jól van Édesem. Itt vagyok és segítek. -csókolt meg- Viszont fussunk vacsira, vagy elkésünk.
-Úgyis kilyukad a gyomrom, úgyhogy siessünk.
Odaérve a nagyteremhez odamentünk Harryékhez. Nekem be nem állt a szám, Draco meg full csendben állt és hallgatott, nevetett azokon a hülyeségeken, amiket mondtam.
-Nahát... már meg sem lepődöm... -jött ide Piton- Csak nem Cathleen Jensen kisasszony trécselget az ajtóban, ahelyett, hogy befáradna.
-Elnézést professzor úr, máris megyünk!
-Egek... lassan már külön kérvényt kell majd benyújtanom, hogy befáradjon időben a terembe.
-Megpróbálok változtatni.
-Remélem. -leültem az asztalhoz, és pár perc múlva Harley pattant be mellém.
-Hali Cathy! Na mizújs?
-Minden jó!
-Ja, boldog névnapot!
-Juj köszönöm! Cedrickel és Veled már minden rendben? -Draco meghallotta, hogy Cedric és "enyhén" beleszúrta a villát a húsba- Nyugi... -fordultam felé és súgtam oda
-Igen, mindent megbeszéltünk. Már minden jó köztünk!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
🐍🍏