Our Love Story 🇭🇺/Draco Malfoy, Harry Potter ff./🇭🇺

~ 45 ~

Reggel álmosan kullogtam le az emeletről. A lépcsőkön szokásos félelemmel jöttem le, hisz jópárszor már gurultam le innen. Viccet félretéve, nincs jó kedvem.  Vagy egy jó fél óra kell mire lesz, hisz még iszonyat fáradt vagyok.
-Jó reggelt! -dünnyögtem el, mire a már ébren levők viszonozták reggeli köszöntésem.
Bementem a konyhába, felültem szokásosan a konyhapultra és néztem mit csinál Molly néni.
-Hamarosan kész van! -mosolygott kedvesen.
-Segítek megteríteni! -ugrottam le a konyhapultról és kezdtem kipakolni a tányérokat. Mikor végeztem neki támaszkodtam a pultnak és beszélgetni kezdtem Keresztanyámmal.
-Draco és közted minden rendben karácsony óta
-Uh, igen minden rendben.
-Ez az "uh" az elején meggyőző volt! -nevetett
-Hát voltak kisebb összetűzések, viták meg félreértések, de egyébként igen, minden okés közöttünk! Remélem most is minden rendben Vele.

Draco szemszöge:
Kora délután ér haza Cathy. Hm, adhatott volna pontosabb időt. Addig elég sok mindent el kéne intézzek. Bárcsak mondhatnám azt, hogy neki készülök valami meglepetéssel, de nem így van. Diggoryt meg Spencer gyereket kellene helyre rakjam. Most szerencsére Potter és a Weasleyk sincsenek az utamban. Cathy szintén nem tud megállítani. Egyetlen egy gond van... a Kis Sárvérű. Bár Őt meg kéne ölni minél hamarabb. De ez már tényleg, mondjuk ki... sok. Grangert hagyni fogom, azzal az indokkal, hogy lehetetlen megölni. Hamar rájött. Márcsak Dumbledore kérdéses. Múltkor hihetetlenül leblokkoltam. Egyre nehezebb hinni abban, hogy ez sikerülni fog.
Először Cedricet tálaltam meg.
-Hello Malfoy.
-Diggory! -bólintottam- Nem akarok semmilyen erőszakhoz folyamodni, verekedni, de Kérlek, szállj le Cathyről!
-Várj mi?
-Megcsókoltad, de tagadja. Hiszek neki, de mégis van bennem egy belső érzés, szóval kérlek!
-Először is, sosem csókoltam meg, az csak egy hirtelen hév volt, tényleg egy ujjal se érnék hozzá. A barátnőm legjobb barátnője és ez elég csúnya dolog.
-Az hát. Főleg más barátnőjét lekapni. Jól van, mostmár kezdem elhinni, hogy tényleg nem volt semmi.
-Egy barátom, haverom Cathy, úgyhogy tényleg tabu. Bocs, Malfoy de nekem mennem kell a barátnőmhöz.
-Kösz Cedric! Szia.
Jó vele könnyen ment. Most jön a nagyobb falat... Spencer. Hiába mondtam el neki ezerszer, hogy hagyja békén Cathyt, soha nem értette meg.
-Csá Spencer gyerek!
-Oh Hali Draco! Segíthetek valamiben?
-Talán magadat segítheted meg azzal, hogy békén hagyod a barátnőmet!
-Hogyne... most csak azért nem beszélhetek egy szót sem Vele, mert Draco Malfoy, azaz a Te barátnőd? Persze... -nevetett
-Ne nyomulj rá.
-Eszem agában sincs, az túl rámenős.
Hopp ezt a megszólalását azzal jutalmaztam, hogy öklöm eléggé megismerkedett az arcával. Amit Ő nem sokkal később vissza is adott. Kissé felsértette a számat Vele. Mikor újra neki akartam esni, a háttérben megláttam Dumbledore igazgatót.
-Még nem végeztünk!

Cathy szemszöge:
Jókedvűen tértem vissza a suliba. Szép lassan, kényelmesen mentem a körletünk, majd a szobánk felé. A szobában senki nem volt. Kipakoltam, aztán leültem az asztalhoz és nézegettem a leveleket, meg minden egyebet, ami ott volt. Az ajtó nyitódására eszméltem fel bambulásomból. Nem néztem hátra, hisz túlságosan gondolkodtam. Anya most haragszik rám? Anya most akkor tudja, hogy Halálfaló vagyok?
További gondolatmenetemből Draco zökkentett ki. Mögém jött, lehajolt, átkarolta derekamat, végül belepuszilt a nyakamba párszor. Ettől a cselekedetétől kirázott a hideg. Jó értelemben hideg. Hátranyúltam, megfogtam arcát és számhoz húztam.
-Végre itt vagy! -lehelte ajkaimra két csók között- Minden rendben?
-Persze! -néztem rá és elmosolyogtam magamat. Bár ez a mosoly nem tartott sokáig, hisz észrevettem,hogy meglehetősen picit véres a szája- Na és Veled?
-Velem is persze.
-Igen?
-Igen persze!
-Egészen biztos?
-Igen!
-Hazudsz! Nézz bele a tükörbe! -mutattam a falra.
-Francba.
-Mit csináltál?
-Szimplán helyre raktam a körülötted lévő embereket! -simogatta meg arcomat.
-Ugye nem bántottál senki?
-Önszántamból nem. Ő harcolta ki magának.
-Hagy tálaljam ki... Spencer?
-Igen.
-Iii, teli találat. -nevettem- Aranyos vagy! -simogattam meg arcát úgy, hogy közben hüvelykujjamat végighúztam száján. Ebbe belemosolygott- Ami azt illeti, lehet mégis van valami.
-Na mondd.
-Anyával összevesztem, ki akar venni a Roxfortból, de nyugi, nem fog. Nem engedem. Aztán lehet megtudta, hogy... na -mutattam a jelre a kezemen.
-A múltkori ,,kis balesetet" -rajzolt idéző jeleket ujjaival- tudja?
-Igen... kiderült.
-Ajajj, nagyon kiborult?
-Ühüm. Egyébként, ha már az őszinteségi zónában vagyunk, el kell mondjak valamit.
-Jóra számítsak?
-Hááát...
-Na mondjad! -ültetett bele ölébe.
-Amikor Pansy kis híján megölt, az azért volt, mert látott Spencerrel a kávézóban.
-Spencerrel?
-Igen. Néha összefutottam Vele, csak nem szóltam neked, mert féltem, hogy őrültségét csinálsz. Ne haragudj!
-Nem haragszom. Aranyos vagy! -ezen elmosolyodtam- De ha már itt tartunk, tovább mondanád a történteket, hogy mégis miért fajult odáig a dolog, hogy megöljön?
-Ömmm, nagy vonalakban, észrevett, Én meg Őt, természetesen utána jöttem, el akarta neked mondani, aztán közölte, hogyha Én nem lennék, Ti már rég együtt lennétek. -ezen elnevette magát- Meg azt is mondta, hogy nem érdemellek meg Téged, sokkal jobb lány illik hozzád, aztán beszóltam, hogy akkor nem Te és akkor durrr, elcsattant a varázsige... Csak kicsit mellé ment vagy nem tudom, miért nem haltam meg. De ennek a történetnek a felét már hallottad.
-O, wow. Erre nem tudom mit mondjak. Szerencséje, hogy nem jött össze neki, egy. Kettő pedig, közte és köztem soha sem alakult semmi. Közünk nem volt azon kívül egymáshoz, hogy barátok vagyunk vagy voltunk. Soha nem is tudnék rá úgy nézni. Szerintem ez csak a kis fejecskéjében történt meg. Jézusom...
-Nyugi, nem Ő tehet róla, hogy vonzó vagy! -nevettem
-Akkor fogd rám, persze! -durcizott be
-Hát igen, Te nézel ki jól, csak Te tehetsz róla! -nevettem és megfogtam az arcát- Ne durcázz, mert visszajön a beceneved.
-Melyik?
-Mr. DurciMurci.
-Jaj, tényleg, előszeretettel hívtál úgy.
-Mert igaz volt, de most a bájitaltan beadandómat kell csináljam.
-Volt olyan? Vagy minek az.
-Tudod kedves Malfoy úr, nem mindenki perfect bájitaltanból.
-Ja, tényleg! -nevetett, mire Én megráztam a fejemet.
Ő elment elintézni egy-két dolgot, Én meg bevetődtem az ágyba és megkezdtem az írást. Lumpsluck professzor javítási lehetőséget adott. Ezért elmondott 8 bájitalt, aminek le kell írjam hozzávalóit, elkészítését, illetve hatását, mire van. Szóval ez egy jó meló lesz. Picivel több, mint egy hetem van rá. Átfordultam hasra és neki is láttam a feladatnak.
Mikor már az elsőt fejeztem be, Draco lépett be az ajtón. Ránéztem és egy mosolyt küldtem felé, majd folytattam az írást.
-Segítsek?
-Hmmm, most nem kell, egész jól megy! -néztem újra rá, mire azt vettem észre, hogy tetőtől-talpig végigmér. Erre egy halk kacajt eresztettem ki számon, amivel kizökkentettem a nézésből. Úgy döntöttem az Amortentiát is elkezdem ma, maximum majd befejezem holnap. Mosolyogva folytattam az írást, majd arra eszméltem fel, hogy Draco odajön mellém, végigpuszilja a hátamat, majd áttér nyakamra, végül az arcomra nyom egy puszit és közvetlen mellém eldől.
-Te jól vagy? -nevettem
-Megőrjítesz! -nézett egyenesen a szemembe. Ezen mégjobban mosolyogni kezdtem, de Ő ugyanolyan komoly maradt, mint amikor megszólalt. Odahajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam. Olyan kis cuki. Pár perc múlva hagyott visszatérni a dolgomhoz. Minden cselekedetemet figyelemmel kísérte. Végezetül elraktam a cuccaimat, majd elmentünk vacsizni.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
💚