Our Love Story 🇭🇺/Draco Malfoy, Harry Potter ff./🇭🇺

~ 21 ~

Ma sem aludtam sokat. Tudom, hogy minden rendben lesz, de akkor is bennem van a feszültség és a stressz, hogy ha Luciuson múlik bármikor elveszíthetem a legfontosabb fiút az életemben. Ez a nap eleve elég nyomasztó. Esik kint az eső, be van borulva és még órák sincsenek. Mármint az nem probléma, csakhogy nincs mi elterelje a figyelmem és nincs mit csináljak. Eleve elég hisztisen ébredtem, ugye alig alszom 2 napja. Azért nekem sincsen annyi energiám. Mikor felkeltem csak kimentem az ágyból. Draco még alszik. Én meg elkezdtem készülődni. Fogmosás közben többször rám jött a sírhatnék, de visszafojtottam. Aztán fésülködésnél is, és öltözködésnél is. Mire kitaláltam, hogy mit vegyek fel, addigra már pár könnycsepp kiszabadult a szemeimből. Majd jött a szipogás, gombóc a torkomban és a visszafojtás, hogy fel ne keltsem a Szöszit a mellettem lévő ágyon. Inkább kimentem és a kastélyba kezdtem sétálgatni. Alig voltak még ébren. Esetleg barátaim már felkelhettek? Sehol nem találom őket. Éppen az Ők keresésükre indultam, amikor az egyik "kanyarnál" Lucius jött velem szembe. Basszus! De mégis miért van itt?
-Lám, Cathleen! Márha hívhatlak így.
-Akkor inkább Cathy! Jobban szeretem!
-Akkor Cathleen -ezen elmosolyogtam magamat és megráztam a fejemet- megteszed, hogy eltávolodsz a fiamtól?
-Nem! Szeretem a fiát! Mindennél és mindenkinél jobban!
-Én is mindennél és mindenkinél jobban szerettem az anyádat. De elveszítettem.
-Úgy gondolom Mr. Malfoy, hogy az már nem az Én dolgom és ügyem.
-De Te a lánya vagy. Ugyanolyan, csak fiatalabba.
-Hát, mivel az anyám elég nehéz másnak lenni, igen. De elárulná nekem azt, hogy mit utál ennyire bennem, amiért Dracohoz sem szólhatnék?
-Makacs vagy nagyon... és Marie lánya. Leginkább ez.
-És maga most azt szeretné, hogy ne csináljam azt Dracoval, amit anya magával, vagy hogy véletlenül se olyat szeressen Draco, aki Mariere emlékeztet, illetve hozzá tartozik?
-Mindkettő.
-Esetleg, valami, amiben változtathatnék, tehetnék azért, hogy elviseljen és a fiával maradhassak?
-Hmmm... érdekes kérdés. Nem vártam, hogy felteszed. Erre sok választ tudnék adni.
-Hallgatom és meggondolom.
-Letagadnád édesanyád és édesapád. Úgy értem mintha kilépné a családból... nem oda tartoznál. Változtatsz a viselkedéseden, szóval nem vagy ilyem flegma és makacs.
-Ezt ki kell érdemelni nálam! -nevettem
-...és talán, ha Halálfaló leszel! -az ütő megállt bennem, Lucius arcán meg egy elégedett mosolyt láttam.
-A-a, azt már nem! Kizárt!
-Pedig Draco is az lesz. Remélhetőleg még 16 éves korában. De, erről Ő nem tud! Ne is mondd neki, vagy végleg... elszakítalak tőle.
-Miért? Miért jó az magának, ha a fia nem boldog?
-Minek, hogy boldog legyen? Legyen komoly, érett férfi.
-Nem engedem. Maga nem ismeri Dracot!
-Szóval... gondolkozz el a feltételeken, aztán ha elfogadod a fiammal maradhatsz!
Ó de gyűlölöm ezt az embert! Hogy lehet valaki ennyire whaaa!
A lelkiállapotomhoz képest nagyon erős voltam. Mindaddig, míg el nem ment. Elkezdtem sírni, közben rohanni a mosdó felé. Abba a mosdóba, ahol senki sincs. Emelet számot nem tudom, hisz soha nem egyedül mentem, de az utat kívülről fújom. Hisztis Mirtill természetesen felfigyelt arra, hogy valaki megzavarta az ott lévő csendet. Ő engem viszont nem zavart meg. Tovább üldögélt a párkányban és aggódóan figyelt. Életem legdurvább sírása volt. Inkább úgy fogalmazok, hogy zokogtam. Úgy éreztem, hogy ebben az ügyben senkire sem számíthatok. Ezt saját magamnak kell megoldjam. Hisz saját magamat kevertem ebbe az egészbe bele. Nem tudom azt mondani, hogy miért pont Ő kell nekem. Mert igenis Ő kell nekem, és nagyon szeretem.
Most... döntésképtelen vagyok. Magyarul... választanom kell a családom és Draco között. Senkinek sem ajánlom ezt az érzést. Ez az érzés... elvág. Tényleg nagyon fájdalmas. A családomat egyszerűen imádom. Dracot is imádom. Félek, mindkettő opciónál félek. Semelyik sem jó. Ha pártatlan maradok, mindkettőt elhagyom. Ha a családomat választom Dracot hagyom el. Értelem szerűen, ha Dracot választom a családomat veszítem el.
Jó 1 óra sírás után kimerészkedtem a mosdóból. Végigmenve a folyosón, nagyon rosszul éreztem magamat. Valahogy feltűnés mentesen, kommandóba elmentem egy hátsó kijárathoz és úgy ki az udvarra. Jól elsétáltam a kastélytól és a fűben üldögéltem egy fedett résznél és gondolkodtam. Ugyanazokon mint sírás közben, csak összeszedettebben. Egyiket se választom. De az úgy nem jó. Beszélnem kell Dracoval. De az sem jó. Anyával kell beszéljek. Az rosszabb. Whaaa mibe keveredtem.
Gondolatmenetemből a hasam korgása zökkentett ki, tehát inkább visszaindultam hátha még lesz reggeli.