Our Love Story 🇭🇺/Draco Malfoy, Harry Potter ff./🇭🇺

~ 11 ~

-Szia Picim! -állt fel és adott egy puszit
-Sziooo! Na mizujs!
-Semmi érdekes! Kicsit fáradt vagyok. Nem aludtam sokat.
-Gondolom Ron miatt! -nevettem
-Igen. Na te jól vagy?
-Igen, természetesen. Remélem ma éjjel már fogok tudni normálisan aludni. Amúgy, Dumbledore is tud már rólunk!
-Azt hogy?
-Azt mondta, hogy az iskolai pletykák hozzá is eljutnak.
-És hogyan reagálta le?
-Mosolygott. Túl jó kedve volt!
-Akkor jó! -nevetett- Hétvégén mit csinálsz?
-Valószínűleg alszok, aztán tanulok és megpróbálom gyakorolni a táncot a bálra.
-Jaaa, hát megértem, hogy gyakorolni akarsz! -nevetett
-Jó, de Cuplerék esküvője 4 éve volt! Azóta már megtanultam táncolni! Azt hiszem! Legalább élőben nem láttad -nevettem vele
-Jójó, na bízom benned kisasszony!
-Amúgy mindegyik tanár azt hiszi, hogy olyan vagyok, mint Ronald.
-Hát elhiszem!
-Hé! -csaptam vállára- Ő 3x szerencsétlenebb nálam.
-Az is igaz!
-Eh, na jól van. Hány óra magasságába mentek vacsizni?
-Szerintem ilyen 8 körül, ahogy szoktunk.
-Bejáratnál találkozhatnánk. -közben elsétált előttünk egy Hollóhátas lány. Elég gúnyosan nézett ránk. Na most az agresszív énem jelenlétében megrugdostam volna.
-Oksi, mindenképpen. Minden rendben? Miért tűnsz ilyen agresszívnak? Haho, kicsim!
-Megtennéd, hogy a saját dolgaidra figyelsz? Kösz!
-Jajj bocs, hogy a gerlepárra néztem... ribanc...
-Hogy tessék? -álltam fel hozzá
-Cathy, ne! -hallottam meg Harry, Ron és Mimi hangját egyszerre
-Fogd be a szádat és 5x gondold meg, hogy ki a ribanc! -markoltam meg vörös haját
-Engedj már el! Jó, oké! -elengedtem és elindultam vissza
-Ja, és ha ezt bárki elmondja valakinek, annak nem ajánlok sok jót!
-Jézusom Cathy, mi van veled?
-Semmi. Mi lenne?
-Eddig nem voltál ilyen agresszív meg ilyenek.
-Ugye nem Draco hozza ki belőled?
-Phw, persze majd a Nagy Draco Malfoy... jó vicc
-Najó, szerintem mi inkább magadra hagyunk! Szia! Nyugodj le..
-Ja és ne verj meg senkit! -szemeimet forgatva néztem barátaim után, majd én is az épület felé vettem az irányt. Igyekeztem nem ránézni senkire. A viszonylag forgalmas folyosón elég nehéz volt a földet nézve végigmenni. Neki is mentem valakinek. Mérgesen ránéztem, hogy most kicsinálom, de Malfoy volt az.
-Haló, haló, haló! Nyugodj le! Mit csináltál azzal a vörös hajú lánnyal?
-Semmit! Ne nézzél! -förmedtem rá egy elég irritálóan kinéző srácra.
-Kezdesz rosszabb lenni, mint én. És ez nagy szó. Na gyere! -vett fel úgy, hogy felső testem a háta felé lógjon.
-Malfoy tegyél már le! -ütögettem a szőke fiú hátat, de nem nagyon érdekelte.
-Kizárt. Még a végén megölsz valakit.
-De Malfoy! -kiabáltam
-Nem vagy könnyű eset.
-És? Kit érdekel?
-Mi bajod van?
-Semmi.
-Jensen!
-Malfoy?
-Cathleen!
-Draco?
-Cathy!
-Draco?
-Baba!
-Tessék?
-Végre már, hogy abbahagytad. Mi bajod van?
-Mondom, hogy semmi!
-Hallanád magadat. Mondjad!
-Nem!
-Cathy, láthatóan feszült vagy valamiért. Kérlek mond el, mert így nem tudok segíteni.
-Nem fogom! -erre már egy csúnya pillantást vetett rám Malfoy- Jól van na!
-Fogadjunk, hogy a bájitaltan órai dolog a baj!
-Jajj, tudod te ezt! Minek mondjam én?
-Mit éreztél az Amortentiától?
-Csokitorta?
-Ne nézz hülyének. Tudom, hogy nem olyat éreztél, ami Harryhez köt.
-Nem mondom el! -hisztiztem
-Hát jól van! -majd hátat fordított és lefeküdt az ágyára. Egy 5 másodperces agyalás után megszólaltam.
-Jó, na! -erre Draco széles mosolyra húzta a száját- Nem azt ami Harryvel kapcsolatos. De, hogy helyette mit éreztem, azt nem jó ötlet elmondani.
-Miért ne lenne az?
-Mert. Botrány következne belőle.
-Mondd ki. Sejtem.
-Menta... kölni... és zöldalma.
-Tessék?
-Azt mondtad már tudod.
-Persze, azt hittem, hogy Diggory. Hisz olyan jól elbeszélgettek ti egymással.
-Jézusom, Cedric egy barátom. Te jó ég. Akkor nem mondtam semmit! -ezen elmosolyogta magát Malfoy, majd egy almát varázsolt magának és enni kezdte. Wha, ezt csak direkt.
-Szóval, nem szereted Harryt!
-Én ilyet nem mondtam.
-Szerinted miért engem éreztél?
-Azt ki mondta, hogy te voltál?
-Cathy, -nevetett- az amit éreztél, egy emberre vonatkozik csak.
-Ooo, az baj.
-Szóval te vonzódsz hozzám. Ez édes ! -állt fel ágyáról és jött egyre közelebb.
-A-a én nem akarok semmi ilyet, hozzád?! Dehogy! Soha nem lennék rá képes. -vagy mégis
-Hát... azt kétlem.
-Én? Szerelmes? Beléd? Haha! -nevettem el magamat- ~Igen! -ezen Malfoy jót vigyorgott
-Kimondtad Cathy... -basszus! Ne! Csaptam számra. De csak magamba futtattam le- Magadban akartad ugye? -bólogattam. Jajjj de hülye vagyok. Ez nem egy álom? Egy nagyon rossz álom?
-Csípj meg! -tettem kezemet felé. Eleinte értetlenül nézett rám, aztán végül tette amit kértem- Ouch!
-Te mondtad!
-Igen, magamban akartam ezt mondani. De én szeretem Harryt, ez szimplán csak egy félreértés.
-Külső szemlélőként ez csak máshogy jön le.
-De, téged mi-mit érdekel, hogy ömm vonzódok-e hozzád?
-Gondolkozz! Nem vagy buta lány! -kacsintott egyet és bement a fürdőbe, kihozta a talárnak nevezett köpenyét és letett az ágyára. Ennek mi értelme volt. Mindegy. Szóval, miért is érdekelheti? Elgondolkodtam az utóbbi napok eseményein. Sokat törődik velem. Maga mellé fektetett, elmondta, hogy mi zajlódott le benne első nap, elmondta azt is, hogy Ő intézte el, hogy egy szobába legyünk. Többször úgymond "bókolt" reggelik és vacsorák közben is. Megmentette az életemet és mindent elmondhattam neki, abban az 1-1,5 hétben.
-Ez nem lehet! -viszont az is igaz, hogy gyakran fordult ki magából és durcizott. Azokkal meg megbántott. Flegmázott, bunkóskodott, megbántott. De nem volt gyakran ilyen végül.
-Leesett?
-Igen. De felejtsük el.
-Hát... -vett egy mély levegőt- jól van. De akkor is elárultad magadat! -ennél őszintébben még életemben mem hallottam nevetni. Legalább ezzel örömet okozhatok neki. Tudja h egy lánynak bejön. Bocsánat, még egy lánynak. De Ő vajon tényleg viszont érzi azt amit én? Vagy hasonlót?
Úgy megkérdezném tőle, de nem merem.
-Megyünk vacsizni lassan? -kérdezte egy jó fél óra után
-Én... Harryékkel találkozom 8 körül a terem ajtajában. Ha gondolod jöhetsz velem és velünk maradhatsz.
-Én Potterékkel? Kizárt! De azért lemehetünk együtt, max majd jössz utánam az asztalhoz.
-Jól van, oksi. Amúgy te a tánccal, hogy állsz?
-Jól. Már rég megtanították nekem.
-Ouuu az jó. Mázlista.
-Akarsz majd gyakorolni? -kérdésére felnéztem rá. Lassan odaállt elém és kezét felém nyújtotta. Vettem egy mély levegőt és kis kezemet az Ő (enyémnél jóval nagyobb) kezébe helyeztem.
-Nem tudok táncolni. Úgyhogy, előre is bocsi, ha rád lépek.
-Nincs nagy súlyod, ráadásul zokniba is vagy. Nem lesz baj. Különben is, higyj magadban. Ügyes vagy! -az utóbbit már a fülembe súgta. Libabőrös lettem meleg lehelletét érezve magamon. Úh, b@zdmeg megöl ez a fiú. Fhuj nem, ott van nekem Harry. Hát ezek, amúgy pont azt bizonyítják, hogy szeretem. Na mindegy.
-Szóval, 1-2-3 és 1-2-3, forgás...
-Hoppá bocsi! -léptem rá lábára, amin Ő elmosolyodott. Hát el is estem, amin Draco jót nevetett. Túl forogtam magamat, elszédültem és még sorolhatnám. Hajam az káoszosan állhat az esések miatt. Nagyba táncikálhattunk nevetve, amikor Monstro benyitott.
-Lassan kéne jönnötök enni, nem gondoljátok? -majd ki is ment.
-Már ennyi az idő? -néztem fel a falon lévő órára- Ó-ó fél 9! Futás!
-Ugyanerre gondoltam.
-Indultunk el az ajtónk felé amikor mindketten realizáltuk, hogy nem az egyenruhánkban vagyunk.
-Basszus! -szólaltunk meg egyszerre. Nekem lett volna macerásabb átvenni az ingemet. Na szóval. Rohanunk és Draco ne lásson póló nélkül. Na azt, hogy? Ő gyorsan ledobta pólóját, majd felvette az ingjét amit elkezdett gombolni közben kiment az ajtón. Gyorsan felkaptam a sajátomat és indultam utána, félig kigombolt blúzzal.
-Várj már meg legalább!
-Jó na! -fordult felém. Mikor meglátta, hogy még félig nincs összegombolva az én ingem se, mosolyra húzta a száját és ráharapott alsó ajkaira. Mindegy. Leérve a teremhez... észrevehetetlenül oda besétálni? Lehetetlen. Mindketten kisé ziláltan, az ingünkkel szenvedve rohantunk asztalunkhoz. Minden szem ránk szegeződött, többek között Harryé is. Kicsit elnevettem magamat az amúgy nem igazán vicces szituáción, de legalább Draco követett és Ő is elkacagta magát.
-Úristen, azt hittem, hogy soha nem érünk ide!
-Nekem mondod?
-Ez csak félrérthetően jöhetett le.
-Ojajj! Az baj számomra.
-Engedd el. Ha valaki megkérdezi, mondj annyit, hogy jó volt! -nevette el magát
-Barom! -röhögtem vele én is majd megcsaptam a vállát.
-Cathy, jól vagytok?
-Mi teljesen! Miért kérdezed?
-Fura szituáció volt ez.
-Jajj semmi nem volt Leyli! Nyugi!
Vacsora után szintén Dracoval mentem fel. Levontak tőlünk 10 pontot, aminek Piton nem igazán örült. Ihjajj ezért még kapni fogunk. Még lefürödtem, majd mentem is aludni. Legalább elmúlt már a verekedhetnékem.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
🐍🍏