MIRACULOUS🐞🐱

Shanghai különkiadás 3/2

Reggel hangos kopogásra ébredtem. Kinyújtóztam, majd az ajtó felé indultam, és kinyitottam, de úgy, hogy én az ajtó mögött legyek, és hogy ne lásson az, aki kinyitja az ajtót.
-Hát Macska Bogara hova tűnt?-kuncogott-tudom, hogy ott vagy az ajtó mögött, de azt is tudom, hogy nem vagy átváltozva, mert Tikki még az ágyadon alszik. Szóval nem kockáztatok. Su-Han üzeni, hogy kész a reggeli,  és hogy ma ő foglalt, és hogy ma más fog tanítani. Roseanne nemsokára jön, vagy csak hívjuk a „sztájlisztednek". Mire végeztek, vissza jövök érted, és lemegyünk reggelizni.
-Neee-visítottam-csak ne kenjen rám tíz kiló sminket, mert nem gésa leszek, hanem a loknesi szörny!
-Nyugi! Nem voltál olyan! Totál gésa voltál, nem tudom, hogy mit pánikolsz...
-Csúnya voltam...
-Terhes vagyok
-Hogy miii?!-sikítottam
-Azt hittem, hogy lehetetlen dolgokat mondunk
-Ikszdé. Nagyon jó vicc volt. De szerintem már elkezdek öltözni, hogy majd Roseanne kikreálljon-halkult el a hangom attól az előttem lebegő képtől, amikor majd meglátom, hogy milyen szörnyeteggé festett ki.
-Na jó. A sztájliszted is megérkezett. Szóval itt várlak-jött be Roseanne az ajtómon. Nem tudom, hogy miért hívjuk még mindig a teljes nevén. Miért nem hívjuk Rosie-nak? Vagy Rosé-nak? Na nem baj.
-Szia. Látom még nem öltöztél fel. Meg várlak, aztán meg csinálom az arcodat.
Bementem a fürdőszobába, utána magamra tekertem a gésa ruha felső rétegét, és kimentem. Roseanne mellett Tikki lebegett, és beszélgettek. Leültem eléjük a székre, majd Rosie ki bontotta a hajam, és elkezdte fésülni. Nos igen. Az Ő társaságában nem megszokott a csend.
Mikor megcsinálta a hajamat, és átfűzte két hajtűvel, maga felé fordított, és rákente a fehér pakolást. Ezután megfogott egy ecsetet, és piros festékbe mártotta. A két szemem sarkára kente fel, aztán piros csillámot tett rá. Ezután pirosította az arcomat, és kész is voltam.
-Köszönöm-mondtam, mire csak biccentett. Nem tudom, hogy mi a baja...
Kimentem az ajtó elé, ahol már Macska várt.
-Mi történt Roséval?-kérdeztem
-Már becézed? Na mindegy. Tegnap este össze veszett Teddyvel, aki elkísért. Jártak.
-Értem. Azért nagyon remélem, hogy kibékülnek...-lépkedtem lépcsőfokról lépcsőfokra-Mi is a reggeli? Éhes vagyok!-dünnyögtem.
-Oh, csak nem egy éhenkórásszal sétálok együtt? Tegnap a vacsora, ma a reggeli. Már csak azt kéne, hogy most megkérdezed, hogy mi lesz a holnapi vacsora-röhögött magának-mondjuk én sem tudom, hogy mi lesz, nem vagyok a mindent tudó jó Isten. De azt tudom, hogy te mit fogsz csinálni. Ma tanulni fogsz, könyvekből-mosolygott.
-Szeretek olvasni. Nem csesznek ki velem.
-Én is szeretek olvasni. De vívni is.
-Szoksz vívni?-csodálkozom
-Aha. Talán azért van Macska botom-villantott rám egy mosolyt-megérkeztünk. És a reggeli... svédasztal!-kiáltott fel, mire elröhögtem magam.
-Nektek is jó reggelt. Hogy aludtatok?-kérdzte meg mögöttünk a fő szerzetes.
-Nagyon jól. Puha volt az ágy. De hány óra van?-kérdeztem.
-Pontosan fél tíz. Reggeli után pedig menj be a tanterembe, ami közvetlenül a nagyterem mellett van jobbra-mondta, aztán elment. Megvontam a vállam, és leültem Macska mellé az asztalhoz.
-Szóval puha volt az ágy-kacsintott.
-Ne kacsintgass, mert leütlek!-kerekedett el a szemem.
-Akkor vegyek fel egy szemüveget?-kérdezte
-Például. Ez is egy opció-válaszoltam, mire fogalmam sincs honnan, de elő kerített egy Agreste márkás irtó drága pilóta napszemüveget. Mikor felvette, és kacsintott még egyet, azt hittem, hogy lelövöm magam.
-Tudod mit? Inkább vedd le, és úgy kacsintgass, de ez így szörnyű!-dramatizáltam, miközben kiszedtem egy adag kukorica pelyhet a tányéromba.
-Óóó...-röhögött fel
-Mi az már megint?! Mi olyan vicces?! Ordítottam, mire rámutatott a kukorica pehely dobozára. A látvány láttán majdnem én is szétröhögtem magam.

-Na jó!-röhögtem vele, mire azt hittem, kiszakad a tüdőm.
Miután végeztünk a reggelivel, és a szakadatlan röhögéssel, bementünk a nagyterem mellett levő helyiségbe. Nem nézett ki tanteremnek, sőt, inkább otthonos volt. Tele volt könyvekkel, és könyvespolcokkal. Csak néhány asztal és szék volt ott. Leültem egy székre, mire egy halom könyvvel találtam szembe magam.
-Ezt mind ki kell olvasnod-mutatott a férfi a könyv adagra, mire savanyú képet vágtam, de ezt ő már nem látta. Megfogtam a legelső könyvet, ami a kezembe akadt, és olvasni kezdtem, miközben az előttem ülő Macska elkezdett olvasni egy másik könyvet

☀︎︎☀︎︎☀︎︎☀︎︎☀︎︎☀︎︎

Már esteledett, mikor befejeztem az ötödik vékony könyvet. Macska kiment levegőzni, és beszélgetni, miközben én ott maradtam a már kevesebb „könyvespolcal". Ásítottam egyet, majd felnéztem az órára, ami néhány perc múlva elérte a hetes számot. Felkelten, majd egy oldal táskába, amit föntről hoztam ebédkor, bele pakoltam a maradék könyvet. Kimentem a már üres teremből, és a nagyterem felé vettem az irányt.
Macska egy asztalnál ült, és olvasott. Én is odamentem, majd az asztal tetejére ültem. Hát igen. Szokásom az asztal tetejére ülni.
-Na! Hogy vagy?-kérdeztem, mire felnézett rám.
-Aludnom kell-ásított, mire engem sí elkapott az ásítás.
-Hidd el, én is. De én bemagoltam fél könyvtárat, amiből alig ragadt rám valami-döntöttem hátra a fejem.
-Vacsora!-jött be egy szerzetes, mire mindenki rohanni kezdett kifelé. Ekkor vettem észre, hogy Rosé az egyik sarokban ül, és üveges szemmel mered maga elé.
-Figyi!-hajolt oda hozzám Macska-beszélj vele. Most veszett össze a barátjával, kell neki egy kis segítség.
-Tudom-dünnyögtem. Felálltam, és oda sétáltam hozzá.
-Hé, Rosé!-szólítottam meg kedvesen-minden oké?
-Nem! Semmi sem oké!-tört ki belőle a sírás, amitől a könnyek lemosták a sminkjét-Teddy össze veszett velem, mert nem szólt, hogy hétfőtől nem lesz itt. Elmegy vissza, a családjához. Én nem tudok mit tenni-ölelt meg, mire viszonoztam.
-Értem. Nekem van egy szerelmem, akit egy éve ismerek. De máig úgy érzem, hogy soha nem is fog észre venni. Már barátnője is van-sóhajtottam fel-azóta érzem így, mióta Fu Mester elvesztette az emlékezetét.
-Valahogy nálunk is így kezdődött Teddyvel. Úgy éreztem, hogy nem vesz észre, de végül egymásra találtunk. Lehet, hogy nálatok is így lesz-erőltetett egy mosolyt az arcára.
-Köszi-mosolyodtam el-és hogy találtatok egymásra?-kíváncsiskodtam
-Hát, ez egy hosszú történet. Tényleg végig hallgatod?
-Naná! Nagyon kíváncsi vagyok!
-Az úgy volt, hogy...

☾☾☾☾

-Szép jó reggelt!-kopogtam be Macskához.
-Neked is bogaram-jött egy sóhaj
-Gyere le reggelizni! Van savanyú, epres gumicukor!-visítottam.
-Mi? Fúj!-jött a válasz bentről.
-Mi? Dehogy! Én imádom-álmodoztam az ajtónál dőlve-De gyere már ki!
-Jó megyek!-nyitotta ki az ajtót.
-Akkor mi van reggelire?kérdezte
-Svédasztal, és gumicukor!-visítottam megint.
-Gondolom a kedvedért-bólintottam-akkor talán meg is kóstolom-mentünk le a lépcsőről.
-Mi az, hogy te még nem ettél, akkor miért nem szereted?-röhögtem
-Hát még nem volt alkalmam megkóstolni.
Leértünk az ebédlőbe, ahol reményeim szerint az utolsó előtti reggelinket esszük, ugyanis holnap este megyünk haza.
Mikor megreggeliztünk, elindultam újra olvasni a nagyterembe a könyveket, miközben Macska hátának dőltem.
Estére kiolvastam az összes könyvet, és meg is vacsoráztam. Fel mentem a szobámba, és átöltöztem kabátba. Lefelé menet Rosé és Teddy beszélgettek, ugyanis kibékültek! Nagyon remélem, hogy Rosé nem fog rá haragudni, amiért a szüleihez megy.
Kilépve az épületből a hóba léptem. De azon nyomban megbántam, hogy megálltam, mert eltalált egy hógolyó Fekete Macska jóvoltából.
-Hé!-kiáltottam oda neki, mire összegyúrtam egy hógolyót, és neki dobtam.
-Ez nem volt szép bogaram!-kiáltotta vissza nekem, mire egy újabb hógolyóval kezdtem röhögve kergetni őt.