MIRACULOUS🐞🐱

Tizennégy

-Jó...akkor hol is kezdjük?-gondolkodott el Alya-meg is van! Bontsd ki a hajadat!-parancsolta, mire kérdőn néztem rá, mert nem értettem semmit, de magyarázkodni kezdett-Kontyba akarom kötni, mivel a fiúk ugranak a nyakra.
-De Alya! Én nem sok palit akarok, nekem csak Ő kell! És nem hiszem, hogy Adrien akkora nőcsábász! És honnan veszed, hogy a fiúk ugranak a nyakra?-kérdeztem.
-Az interneten olvastam, de bontsd már ki a hajad! Becsöngetnek!-bontottam ki a hajam, mire felkötötte kontyba-nagyszerű. Csini vagy! Holnap reggel hajat megyek hullámosítani hozzád-kacsintott.
-Oké. De rohanjunk!-futottunk ki a mosdóból, és szökkentünk be a terembe, három perccel a csengetés előtt.
Adrien kikukkantott a telefonjából, megakadt a szeme rajtam, majd egészen a padomig kísért, de azután sem vette le rólam a tekintetét. Kagami vörös fejéről lerí, hogy majd szét durran a feje a féltékenységtől. Lila mérges tekintetével bárkit megölt volna, és Chloé... hát ő természetesen szőke, de annál még butább. Irigy pillantást vetett rám, majd lenézően megvonta a vállát. Úúú... ez tényleg e fajta győzelem illata? Mert akkor imádom! Alya kacsintott rám, majd elmosolyodott.
Mrs. Mendjeliev nyitott be, mire felálltunk köszönés képen, majd leültünk.
-A mai óra tananyaga...-lapozott bele a könyvébe, de tekintete megállt Adrienen-elnézést Agreste, de megmondaná mit néz annyira Marinette Dupain-Chengen? Mert látszólag ott ragadtak rajta a szemei-mosolyodott el, ami igazából elég ijesztően nézett ki, de az osztály normális fele röhögni kezdett. Még én is elkezdtem kuncogni.
-Hé spanom!-rángatta Ninó a kezét Adrien szeme előtt, de nem figyelt semmire-Marinette! Akkor lennél szíves...-nézett rám segítséget kérő tekintettel, mire bólintottam.
-Persze!-léptem ki a padomból, majd Adrienhez sétáltam, és pofozgatni kezdtem-Adrien?-néztem jól a szemébe, mire feleszmélt. De te jó ég! Kinek ilyen puha a bőre?
-Elnézést tanárnő-vetett rám egy utolsó pillantást, majd vissza nézett a tanárra, de a figyelmét nem kerülte el a röhögő osztály sem.
Vissza sétáltam a helyemre, majd leültem. Lila gyilkos tekintete majdnem engem is megölt. Ő garantáltan öl embereket, főleg olyanokat, akik fülig bele vannak zúgva Adrienbe.

꧁𝚂𝚞𝚕𝚒 𝚞𝚝𝚊́𝚗꧂

-Kislány! Ezt meg hogyan csináltad?-ugrott a nyakamba Alya, a már majdnem kiürült osztályterembe, ahol már csak pár ember tartózkodott.
-Nem tudom. A konty mindent visz!-röhögtünk fel, de ekkor hangos dörgést hallottam. Eső. Aj...nincs esernyőm!
-Bocsi kislány, de nekem mennem kell. Anansi lent vár, csövi!-rohant el, magamra hagyva.
-Én a helyedben nem akaszkodnék Adrienre, mert még nagyon megbánod!-jött nekem agresszívan Lila, majd ki is ment a teremből. Lesétáltam az ajtóig, aztán elkezdtem rohanni az esőben, a házunk felé. Csurom vizesen nyitottam be, majd Tikki repült ki a táskámból.
-Na ez a nem semmi-nevetett Tikki-de szerintem gyorsan öltözz át, majd szárítsd meg a hajad, nehogy megfázz, aztán irány boltot vezetni!
Átöltöztem a „kiszolgáló" ruhámba, majd turbánba csavartam a hajam, és nem szárítottam meg, mivel ilyen időben nem hiszem, hogy vannak vásárlók, de ha mégis lenne, akkor kiszolgálom őket.
Lesiettem, majd vittem magammal a kémia házimat is, hogy legalább elüssem az időt, mert ezzel az az igazság, hogy el is lehet. Leültem a székre, majd nekiálltam. A tollamat harapdáltam, mikor valami egészen váratlan látogató érkezett, egy váratlan módon.
-Kémia?-kérdezte meg mögöttem egy lágy, de attól még is ijesztő hang. A szívemhez kaptam a kezem, nehogy kiugráljon a helyéről.
-Fekete Macska? Legalább köszöntél volna, és nem jöttél volna a hátam mögé. Gondolom ez most egy új trend. Beugrasz minden pékségbe, majd az eladó mögé osonsz, hogy szívrohamot kapjon-gondolkodtam hangosan, de Ő csak nevetett.
-Ez nem egy trend. Mellesleg köszöntem, csak te nem hallottad, ugyanis a kémia házi feladat hallást károsít. De látom rendesen küszködsz vele. Hagy segítsek!-tette mindkét kezét a vállamra.
Együtt közösen könnyen megoldottuk, vagyis Ő oldotta meg helyettem, de közben magyarázta is. Igazából mit ne mondjak...meglepett, hogy ennyire okos.
-Köszönöm!-álltam fel, majd kinyújtózkodtam-mit is óhajtasz?-léptem az eladópult mögé.
-Két extra csokis croissantot szeretnék, vette volna elő az Agreste márkás pénztárcáját, de vissza toltam a kezét.
-Meg ne próbálj fizetni! Nem elég, hogy megmented Párizst, és megoldod a kémia házimat, de még fizetni is próbálsz? Azt már nem!-nyomtam a kezébe a croissantot zacskót.
-Jó, nyugi. De azért köszönöm!-mosolygott rám.
-Nagyon szívesen!-mosolyogtam vissza.
-Akkor megyek is!-határozta el, majd elindult az ajtó felé, de ott vissza fordult-oh, még valami-jött közelebb. Már csak öt centi választ el minket...-Szeretnék elmondani valamit-fél centi...majd az ajkait az ajkaimra nyomta. Megfogta a derekam, majd egészen magához préselt. Te jó ég! Macska tényleg megcsókolt?
Pár perc múlva elszakadtunk egymástól, majd szépen lassan leválasztotta ujjait a derekamról, majd én is a puha hajáról.
-Szeretlek-mondtuk ki egyszerre, mire újra egymás tekintetébe fúródtunk.
-Sajnos mennem kell, de majd holnap amint tudok, vissza jövök!-intett a kezével, majd kisétált a boltból, és eltűnt a viharos távolban.