MIRACULOUS🐞🐱

Negyedik

Sziasztok!
Megígértem nektek, hogy nemsokára hozom a következő részt, és itt van! Szóval már nyugodtan olvassatok! Jó olvasást!📚
Én a szám elé kaptam a kezem, és éreztem, hogy összeszorul a torkom. Lila olyan arcot vágott, mintha meghalt volna valaki. Chloé pedig olyan vörös volt mérgében, mint egy főtt rák...
🎀Marinette szemszöge:🎀
-A lány neve Kagami.Kagami ismerd meg az osztályt! Hova szeretnél ülni?-kérdezte mosolyogva a tanárnő
-Adrien mellé!-vágta rá, de nem lepődtem meg, ez teljesen eggyértelmű volt
-Jó, akkor Ninó áttül Alya mellé, te Adrien mellé, és Marinette, te meg áttülsz hátra Lila mellé!
Itt lefagytam. Olyan arcot vágtam, mint hogyha fejbe kólintottak volna egy métaürővel. Nem tudtam, sírjak-e vagy röhögjek. Vagy még egy opció: vitázzak és hisztérjázzak. Utóbbiak közül én hülye, megfogtam a táskám, és átcuccoltam hátra. Lila úgy reagált, mindhogyha elkaptam volna a covidot(bocsi akik a COVID alatt olvassák).Kihúzódott a pad legszélére, úgy, hogy majdnem leesett, de egyáltalán nem érdekelt. Szinte már semmi. Ugyanis féltékeny voltam. Gyötört a csalódottság, és nem tudtam mit csináljak. Az Adrien-Kagami párosra nem néztem, mert ha oda néztem volna, akkor sírni kezdenék. Szóval nem. Ó, te jó ég! Nehogy el kapjon egy akuma...
-Úr Isten!-kiáltotta Alix az ablak felé fordulva, mire én is odanétem, elállt a lélegzetem. Alya előkapta a telefonját, és máris videózni kezdett. Egy akuma volt az ablakon kívül, ami rám vadászott. Csak rám.
Vettem egy nagy levegőt, és kifújtam. Jujj, ilyen helyzetben nagyon nehéz...talán Katicánam kellene ezt csinálnia...kiszellőztetnie a fejét...

🥐Adrien szemszöge:🥐
-Tanárnő, kimehetek a mosdóba?-kérdezte a hátsó sorban ülő Marinette
-Persze Marinette, nyugodtan!-mondta mosolyogva Miss Bustier
Mikor Marinette kiment,más is jelentkezett.
-Miss Bustier, én is mennék!-szót Chloé
-Nyugodtan Chloé-felelte a tanárnő, ezután Chloé is kiment.

🎀Marinette szemszöge:🎀
Lassan mentem a mosdó irányába, zúgott a fejem amúgy mindentől. Elment mellettem valaki. Nem köszöntem, csal mentem tovább, míg végül elértem a mosdót, ami előttem becsukódott. Na mindegy. Biztos csak hallucináltam...
Benyitottam az egyik fülkébe, ahol kinyitottam a kistáskám.
-Tikki...-suttogom halljan, mire kiszáll a táskából.
-Marinette, ne legyél féltékeny!-szidott le a kicsi piros katica
-Ugyan nem vagyok, csak...-röhögtem, aztán elgondolkodtam. Azért magamat se csapjam be...- Na jó, igen, féltékeny vagyon de most igazán nagyon!-vicsorítottam
-Ugye te is tudod, hogy ez mit jelent?-kérdeztem Tikki.
-Igen, ki kell szellőztetnem a fejem...Katicaként. Tikki, pöttyöket fel!
Átjárt a biszergő érzés, aztán a következő másodpercben már rohantam megkeresni azt az átkozott akumát...

🧸Chloé szemszöge:🧸
Marinette bejött a mosdóba, és benyitott az egyik szomszédos fülkébe.
-Tikki...-szólalt meg azon a gyászos hangján. Ki a bánat az a Tikki?
-Marinette, ne legyél féltékeny!- szólalt meg egy vékonyka hang
-Ugyan, nem vagyok, csak...-gondolkozott el a lány-Na jó, féltékeny vagyok, de most nagyon!-ismerte be végül
-Ugye tudod hogy ez mit jelent?
-Igen ki kell szellőztetnem a fejemet...Tikki, pöttyöket fel!-kiáltotta, aztán volt egy éles piros fény, ezután kiszaladt a mosdóból.
A sokktól megkövülten által a fülkében, mire elgondolkodtam. Akkor az a Tikki egy kwami.... ami nem mást jelent mint...Dupain-Cheng Katica?!

Na itt a vége ennek a feljezetnek, ami szerintem elég izgalmasra sikeredett, és ne felejtsétek el, hogy nemsokára újra jövök! Addig is sziasztok!
    𝗛𝗮 𝘁𝗲𝘁𝘀𝘇𝗲𝘁𝘁⭐️, 𝗵𝗮 𝘃𝗮𝗻 𝘃𝗮𝗹𝗮𝗺𝗶             𝗸𝗿𝗶𝘁𝗶𝗸𝗮́𝗱,𝗰𝗼𝗺𝗺𝗲𝗻𝘁✉️