Kilencedik

874 41 4
                                    

Csak ezt az egy szót préselte ki az ajkam. Lesokkoltam. Eközben a kwamik elbújtak a rózsaszín takaróm alá. Egy baj volt: a talizmánok igen látható helyen. Vagyis aki meglát engem, annak csak lejön, hogy nincs piercingem, és hogy nem vagyok szemüveges. Meg a normális ember nem tesz magára 15 ékszert. Mert egy is elég.
Hátra nézek, és ekkor látom, hogy még nem késő. Fogtam magam, és lecsúsztam a korláton, majd bebújtam az asztal alá. Megpróbáltam nem levegőt venni, de a tüdőm csak azért is érte kiáltozott.
Csendben kinyílt a tetőablak (írói megjegyzés :a tető ablak kívülről is kinyitható), és Macska nézett be rajta. Csak én láttam őt, ő nem látott engem.
-Marinette!-kiáltotta, de nem túl hangosan. Lemászott az ágyamról, majd ránézett az Adrien „legszexibb képei" válogatásomra. Éreztem, hogy bevörösödik a fejem, és égtem. De szerencsémre csak megvonta a válát, majd elmosolyott. Ezután kiugrott az ablakon.
Nagyot lélegeztem, ezután megláttam a kwamikat. Felnevettünk. Nem csodálom, ugyan is elég vicces szituációban voltunk, de elég veszélyes is volt.
Levettem a talizmánokat, átváltoztam katicává, majd kiugrottam az ablakon. A yoyómon megnéztem, hogy hol van Macska, majd láttam, hogy a szomszéd ház tetején, ahova randira hívott. Oda ugrottam, majd leültem mellé. Együtt néztük a csodás Párizst. Tudom, hogy nála jobb partnert nem találok.

Itt van az új rész. Ezt is meghoztam. Ha van kedvetek nézzétek meg az új könyvemet, ami teljesen egyedi, magam találtam ki. Ja! És előre is boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek, aki ezt olvassa!💫🎄

MIRACULOUS🐞🐱Where stories live. Discover now