MIRACULOUS🐞🐱

Shanghai különkiadás 3/3

Emberek figyelem! Ez a fejezet tartalmazhat perverz jeleneteket!😅

-Húh-fújtam ki a levegőt, mikor leültünk egy padra-ez jól esett...-préseltem ki magamból.
-Nekem is-ásított-aludni kéne.
-Holnap megyünk. Nekünk is jár egy kis móka!
-Igazad van. Ha betörünk a konyhába, akkor még találunk bort.
-Ezt meg honnan veszed?! Egy, nem török be sehova, kettő, én nem lerészegedni akarok, hanem csupán szórakozni-mondtam, de kuncogott, és közelebb jött-NEM ABBAN AZ ÉRTELEMBEN HÜLYE MACSKA!-ordítottam a kelletnél egy picit hangosabban-könyörgöm, tizenöt éves vagyok! Nem csinálhatjuk!
-Kár-röhögött
-Én mentem aludni-keltem fel
-És kivel?
-Magammal. Ki mással?
-Velem?-kérdezte meg lassan, óvatosan.
-Nem férnénk el. Nem Dubajban vagyunk a hét csillagos szállodában!-emlékeztettem.
-Akkor menj fel, addig csempészek ki bort a konyhából. Joccakát!-köszönt el, és indult el az ajtó felé.
-Hülye!-kiáltottam utána, de csak röhögött. Van egy olyan érzésem, hogy ma este még fogok fele találkozni.
Felmentem a szobámba, és amellett döntöttem, hogy a kádban fürdök le. Lemostam a sminkem, aztán befeküdtem a forró vízbe, amit engedtem magamnak.
Már kiszálltam a kádból, és magamra csavartam a törülközőt, mikor kopogást hallottam. Meg sem néztem ki az, egyből bezártam kulccsal az ajtót, és felvettem egy ruhát. Az arcomat eltakartam, a hajamat pedig vizesen hagytam.
-Bogárkám! Hoztam bort!-kiáltotta az a csak is egy valaki, aki lehetett, és képes volt betörni a konyhába borért.
-Istenem! Kegyelmezz!-suttogtam magam elé. Megfogtam egy ecsetet, és azzal a piros festékkel, amivel Rosé kifest, áthúztam vele mindkét szemem. Így már nem lehetett felismerni. Most meg menjünk ki Macsekhoz.
-Szia-köszöntem, mikor megláttam. Szerencsére még nem ivott.
-Helló. Erkélyre jössz?-kérdezte, mire bólintottam.
Kimentünk az erkélyre, mire a kezembe nyomott egy talpas, boros poharat, majd koccintottunk.
-Hát, akkor mire koccintottunk?-néztem rá.
-Hogy hivatalosan is őrző lettél.
-Oké. Ez is egy opció. De többet ne igyál!-ittam bele a borba.
Ezután csönd jött. Mindketten a távolban levő Shanghi-t néztük, ami gyönyörűen világított a sötétben.
Kikortyoltam az utolsó kortyot is a poharamból, majd elindultam a hálószobámba. Becsuktam az ajtót, majd hulla fáradtan be zuhantam az ágyba, és elnyomott az álom.

☽☽☽☽☽

Reggel léptem volna ki az ágyamból, mikor megéreztem a lábam alatt valamit. Te jó ég! Ez egy emberi test! Felsikoltottam, majd kipattantam az ágyból, és a nyitott(!) ajtó felé futottam. A folyosón a kuncogó párossal találkoztam, aki nem volt más, mint Rosie és Teddy.
-Ti tudtátok?!-szóltam rájuk dühösen.
-Mi mindent tudtunk. Ott voltunk a konyhában, mikor Macska bort lopott. De rajtunk kívül nem volt ott senki. Követtük őt, de igazából a sikongatásotokkal az egész épületet felkeltettétek. Mi nyugtattuk le őket. Mire vissza értünk, addigra az erkélyen boroztatok. Megvártuk, míg befejezitek, te elmentél a szobádba, de valaki olyan felelőtlen, hogy megitta a maradékot is, szóval nálad kötött ki. De nem emlékszik semmire.
-Marha jó-dünnyögtem-akkor segítenétek vissza vinni a szobájába, mert olyan nehéz, hogy azt kimondani is nehéz.
-Majd fölkeltem magától-vonta meg a vállát Teddy, majd megfogta Rosé kezét, és lesétáltak a lépcsőn. Még utoljára bemutattam nekik, de ők csak röhögtek.
-Istenem-néztem fel a plafonra könyörgően.
Vissza mentem a szobámba, majd elkezdtem össze pakolni. Macska még mindig aludt, ezért voltam olyan kedves, hogy össze pakoltam neki. Mikor vissza mentem a szobámba, Macska már az ágyamon ült.
-Jó reggelt, Bogaram!-mondta a fejét fogva, miközben felmérte, hogy hol van-tiszta kóc a hajad.
-Persze, mert nem használtam hajszárítót!-ordítottam az arcába, de Ő még mindig nyugodt arcot vágott.
-Mit keresek itt?-kérdezte meg, mire megfogtam a fejem.
-Te jöttél ide magadtól te észlény!
-Nem emlékszem...-kezdett el kutakodni az emlékezetében.
-Persze, hogy nem emlékszel, mert az én figyelmeztetésem ellenére is bort ittál!
-Hát, akkor legközelebb muszály hallgatnom rád.
-Jó reggelt!-szólalt meg mögöttünk egy hang-gyertek le reggelizni, mindenki rátok vár, és két óra múlva indultok. Jó ég! Itt meg mi történt?!-kérdezett ki minket Su-Han, de utána mindjárt elmosolyodott.
-Nem az volt!-kiáltottam utána.
-Várunk titeket lent!-kiáltott vissza, hátra se nézve.
-Na remek!-dünnyögtem.
-Akkor menjünk le reggelizni!-határozta el Macska.
-Először adok vizet, azt idd meg, mert még mindig bor illatod van, én meg kifésülöm a hajam, utána elviszem a cuccomat, és megyek-adtam a kezébe a vizes poharat. Elindultam a fürdő szobába, majd kifésültem a kózos hajam, majd összefontam, és átváltoztam Katicává. Persze a tegnapi sminkemet is lemostam.
Levittem a cuccom, amibe a talizmános doboz is ott volt. Ezután elindultam az étkezőbe. Leültem egy asztalhoz, aztán később Macska is leérkezett, és leült mellém a reggeli, vagy mondhatjuk ebédnek is, mert szezámmagos csirke volt. Megettük utána Roseanne és Teddy társaságában elmentünk az arannyal beborított fő szerzetes ajtajához. Benyitottunk, de nem csak a fő szerzetes volt ott, hanem Su-Han is.
Mindketten ránk mosolyogtak.
-De azért legközelebb ne lopjatok bort!-mondta, mire röhögtünk.
-Tájékoztatás elmondom, hogy ezt az épületet védi egy burok, így mindenki fog emlékezni arra, hogy itt voltatok.
-Köszönjük! És köszönünk mindent!-vettem elő a nyúl talizmánt-Fluff, Tikki, egyesülj!-mondtam ki a varázsigét, majd felkúszott rám egy kék latex is. És lettek nyúl füleim is.
-Sziasztok!-mondták mind a négyen, majd elő varázsoltam a varázs a varázs kört.
-Majd akármikor jöjjetek vissza!-kiáltotta utánunk a Fő szerzetes.
-Sziasztok!-kiáltottunk Macskával, majd beléptünk a körbe, majd hirtelen Párizs utcáin találtuk magunkat. Vissza emlékeztünk az utolsó pár napra, majd elröhögtük magunkat.
-Ezt el sem hiszem...
-Én sem-suttogtam magam elé-képzett őrző lettem! Megállíthatatlanok leszünk!-ordítottam, mire rám nézett-Nem úgy értettem!
-Tudom-kacsintott rám.
-Ha mégegyszer rám kacsintasz, akkor kiváglak innen!-röhögtem magam elé nézve.
-Minket senki nem fog legyőzni!-mondta, mire a smaragdzöld szemébe néztem.
-Igazad van. Senki, és semmi sem!-jelentettem ki magabiztosan

Vége a Shanghai különkiadásnak.