Snapchat Princess (h.s)

2- 5

December 25.

Hajnali 3 óra. Csipogott a telefonom, hogy fel kell kelnem. 1 óra múlva indul a gépem.

Feloldottam a telefonom és 3 üzenettel találtam magam szembe. Mindhárom Leila-tól érkezett.

Lei: Megérkeztél? Nem üzensz.

Lei: Hahó, Ariana! Jól vagy?

Lei: Remélem csak bealudtál...

Gyorsan visszaírtam neki.

Én: Jajj, persze, csak bealudtam. Bicsi, hogy nem írtam, most készülődök, majd a gépen írok! Szeretlek!

Nem vártam választ, de még biztosan fent van. Körülbelül este 7 lehet náluk.

Összekaptam magam, már amennyire lehetett és kiléptem bőröndömmel a kezeben a hotel szobából. Lent a recepciónál már más fogadott, mint érkezésemkor. Egy idősebb, beképzelt nő állt a pult mögött. Miközben kijelentkeztem, végig gyúnyos mosollyal méregetett, de legalább nem mondott semmit, amiért hálás vagyok, bár biztosan tudta ki vagyok és valószínűleg miért voltam a szállodában.

---

-Fent vagy már a gépen?- kérdezte Leila a telefonba.

-Persze, már elhelyezkedtem. Csak legyek már ott...-sóhajtottam halántékomat az ablaknak döntve.

-Ne aggódj, túl leszel azon a seggfejen. Öhmm... Ari?- hangja bizonytalan volt, mire felkaptam a fejem. Valami hülyeséget csinált.

-Mit csináltál?- kérdeztem félve.

-Felhívtam Őt.- hangsúlyozta kki a második szavát. Basszameg, ezt nem gondolja komolyan, ugye?

-Mit mondtál neki? És Ő mit mondott?- kérdeztem gombóccal a torkomban.

-Ne..Nem fontos. Hagyd. Csak a szokásos okításom. Lepergett róla.- motyogta mérgesen.

-Gondoltam, mindegy. Lerakom, rettenetesen álmos vagyok. Hívlak, ha leszálltam, Drága.- lusta mosoly terült szét arcomon.

-Rendben... Vigyázz magadra, Ari!- búcsúzott, majd letette.

---

*Leila szemszöge, mikor Harry-t felhívta*

Kicsöng a telefon. A vérem pezseg a dühtől ami bennem folyik, kezem szinte remeg. Hogy tehette ezt Ariana-val?!

-Mi az?- szólt bele egy unott, rekedt hang, majd köhögött egyet.

-MI AZ, HOGY MI AZ?! Te utolsó senkiházi! Nem megmondtam, hogyha megbántod a legjobb barátnőmet herepörköltet csinálok a mogyoróidból? Vagy már nincs, ezért merted megtenni? Mindig is tudtam, hogy töketlen, undorító féreg vagy! Mi vezérelt erre? Nem bírtál a sztár seggeddel és azt hitted Ariana elnézi, hogy mással is összejársz a háta mögött? Odamegyek és leborotválom a fejed, a töködet trófeának felrakom a polcra! GUSZTUSTALAN VAGY! HÍMRINGYÓ!- visítottam önkívületi állapotban. Szipogott egyet. Sír?

-Köszönöm a szép szavakat, Leila, mindig is bírtalak!- nevetett kínjában, síros hangon. 

-Én viszont nem, Styles! Mi a fasz bajod van?!- akadtam ki teljesen.

-Semmi.- mondta halkan, nagyot sóhajtott.

-Sosincs olyan, hogy semmi sincs veled, Harry.- masszíroztam meg orrnyergem.

-Pedig most tényleg semmi nincs velem. Üres a ház.- szaggatottan szívta be a levegőt, majd köhögött.

-Ezt csakis magadnak köszönheted.- mondtam monoton.

-Tudom, nem tehettem mást.

-De! Tehettél volna! Például megbeszéled vele, ha valami problémád van, nem más ágyába menekülni!- kiabáltam el magam.

-De megtettem.- mondta mérgesen, de úgy éreztem nem felém irányul mérge.

-És most összetörted a szívét, miközben a gyermekedet várja.- suttogtam, rettentően sajnáltam Ari-t, és gyűlöltem ezt a Seggarcút.

-Te tudtad?- hangja élénkebb lett.

-Nem, de Te már soha többet semmit sem fogsz róla tudni!- fröcsögtem.

-ÉN vagyok az APJA! Jogom van hozzá!- emelte fel hangját, mire felnevettem.

-Te beszélsz a jogokról, faszfej? Elbasztad, innentől semmi közöd a picihez, ahogyan Ari-hoz és a családjához sem!- vágtam arcába, mire élesen szívta be a levegőt.

-Leila, ne mondd ezt.- mondta idegesen.

-Nem csak mondom, rendesen bevágtad a bokád, Styles, innen nincs visszaút, elvágtad a köteléket, semmi mást nem érdemelsz, csak szenvedést és fájdalmat, amit TE adtál Ariana-nak!- válaszoltam kegyetlen módon, majd letettem a telefont. Mélyeket kellett lélegeznem, hogy lenyugodjak. Mindig is ez volt. Ari-val mindent a saját szívünkön is viseltünk, amit a másik átélt. Valaki az egyiket bántotta, a másikat is megsebezte és nem hagyta szó nélkül. Ahogy most én is. És mindig is ki fogok állni Ariana Grande-ért. 

---

*Ariana szemszöge, leszállás után*

Újra Los Angeles-ben. Nemrég utaztam csak vissza London-ba, máris újra itt vagyok. Ennek nem így kellett volna lennie.

Nagy levegőket vettem, hogy lenyugtassam magam, majd kiindultam a taxikhoz. Nem engedtem Leila-nak, hogy kijöjjön értem. Még fel sem kelt. Reggel 7 óra van itt Los Angeles-ben, Londonban délután 3. Rettentően fáradt vagyok, úgy éreztem időt utaztam, amit ha úgy nézünk meg is tettem ezzel a repülőúttal. 

Leintettem egy taxist, majd bediktálva a címet, bepakolva a bőröndöt a csomagtartóba elindultunk Leila házához. Én, és a pici Styles baba. Elszomorodtam a gondolatra, hogy apa nélkül kell majd felnőnie, mégis az Ő nevét akarom, hogy viselje, mert mindig is azt akartam, hogy a férfi nevét vegye fel vezetéknévként, aki az apja, mert az enyémet bénának tartottam. Hogy hangzik már, hogy Grande Butera? Ha olaszosan mondod, olyan, mintha egy pizza neve lenne. Majdnem felnevettem bolondos gondolataimon, de akkor az idős sofőr őrültnek nézett volna, hogy magamban nevetgélek. Így is szerencse, hogy nem ismerte fel ki vagyok. Nem mintha felérnék egy Lady Gaga hírnévvel, mert nem vagyok celeb, de Ő általa sokan megismerték az arcom és nevem.