Snapchat Princess (h.s)

2- 2

December 24.

Reggel egyedül ébredtem. Nem értettem Harry miért nem fekszik mellettem, de megnyugtattam magam azzal, hogy biztosan csak reggelit készít lent.

Kimásztam az ágyból és kinyitottam az ajtót, de nem éreztem a készülő étel illatát. Bár kávét igen.

Lecsoszogtam az emeletről a földszintre, ahol az a látvány fogadott, hogy a kanapén széttúrt takaró van otthagyva. Lent aludt?

A konyhába lépve Harry háttal állt nekem a pultnak dőlve, derekán egy melegítőnadrág csüngött, haja szanaszét állt és kávéját kortyolgatva nézett ki az ablakon. Halkan mögé lépkedtem, majd kezeimmel átöleltem derekát, mire izmai megmerevedtek. Kuncognom kellett azon, hogy sikerült megijesztenem, de arcomról lefagyott mosolyom, mikor lehámozta magáról kezeimet és szembefordult velem. Szemeibe felpillantva nem tudtam semmit sem kiolvasni, üresen meredtek rám smaragdjai.

-Baj van, Harry?- kérdeztem csendesen, mire nagyot sóhajtott gondterhelten és elnézett rólam. Nem értettem reakcióját, így vállára helyeztem bal kezem nyugtatásképpen, de ellépett előlem, kikerült és besétált a nappaliba.

-Harry! Mi történt? Miért vagy ilyen?- siettem utána összeszorult torokkal.

-Semmi, semmi sem történt!- kiáltotta és fordult felém hevesen, mire hátratántorodtam és felemeltem egyik kezem védekezésképp. Azt hittem meg fog ütni?

Látta arcomon a rémületet és védekwző kezemet, mire megdöbbent és végre le tudtam olvasni valamit arcáról. Szomorúan meredt rám és kinyújtva felém két kezét lépkedett közelebb.

-Sajnálom, Ariana. Nem akartam így válaszolni és megijeszteni! Sose tudnálak bántani!- nézett rám bűnbánóan, mire szemeimbe könny szökött.

-Mi a probléma, Harry?- suttogtam megtörten.

-Semmi baj nincs, Ariana, csak kiakasztottak a megbeszélésen. Túl későn értem haza onnan, frusztrált voltam emiatt és ez áttolódott a reggelemre.- mondta halkan.

-Miért nem jöttél fel hozzám aludni? Miért a kanapén aludtál?

-Nem akartalak felébreszteni, olyan szépen aludtál, így lecuccoltam a kanapéra.- válaszolt, mire bólintottam.- Kérsz kávét?- kérdezte egy torokköszörülés után.

-Nem, köszi, most nem kívánom. Inkább valami gyümölcsöt ennék. -mosolyogtam, majd visszamenve a konyhába nekiálltam reggelimnek.

(...)

-Figyelj, Ariana, el kell mennem egy kicsit, később jövök!- robogott le a lépcsőn Hazz öltönyben, mire döbbenten néztem rá a kanapéról. Éppen filmet kerestem, amit közösen megnézhetnénk, mielőtt főzni kezdenék és fát díszítenénk.

-Öhm, hova kell menned? De estére ugye visszaérsz, nem?- pattantam fel aggodalmasan és léptem elé.

-Nem mindegy neked? El kell mennem és kész!- vágta az arcomba és el akart menni mellettem, de könyökénél megragadtam és visszarántottam magam elé.

-Mondd, jól vagy? Olyan feszült voltál egész nap.- próbáltam kedvesen beszélni hozzá.

-Persze. Minden okés.- nézett el mellettem.

-Rendben, este várlak haza.- álltam lábujjhegyre, hogy egy csókot adhassak neki, de ő elfordította fejét és hátrált egy lépést. Kérdőn néztem rá, de ő csak elsietett mellettem.

-Öhm, bocs. Sietek.- mondta, azzal kint is volt.

Nem értettem mi történhetett, így szomorúan baktattam a konyhába, hogy elkezdjem a vacsorát.