Snapchat Princess (h.s)

2- 6

December 25. Los Angeles

Kettőt csengettem Lei ajtajánál, de az egyből kitárul, mögötte legjobb barátnőmmel, aki egyből nyakamba szökött és hatalmas ölelésbe húzott.

-Annyira sajnálom,  Ariana, hogy ez megtörtént veletek! Hogy vagytok?- a többes számra elmosolyodtam, majd elengedve egymást bevittük a csomagom.

-Ne Te sajnáld. Gondolhatod, hogy vagyok, te majom.- nevetek rosszkedvűen.

-Persze, csak a formalitás kedvéért kérdeztem. Menj csak aludni, úgy nézel ki, mint egy élőhalott.- tolt a vendégszobába, és én nem ellenkeztem. Szükségem volt egy jó pár órás alvásra. Leila szerencsére egyedül hagyott, így az ágyban nyakig betakarózva kiengedhettem könnyeimet. Úgy éreztem kettéhasadt a szívem, nem tudtam mit kezdjek magammal. Belelépett a lelkembe, kiszakított a mellkasomból egy darabot és megfacsarva azt a kezében a kukába dobta. 

Nem tudtamaludni. Lehet, hogy közrejátszott, hogy tudtam, nappal van, attól függetlenül, hogy besötítettem, de az igazság az, hogy akárhányszor behúnytam a szemem, az arcom elé került a kép, ahogy Kendall Kurva Jenner ajkait becézi az ő ajka, majd a hazajövetele utáni képkockák. 

Hangosan felzokogtam még jobban megnyomva a mellkasomban lévő fájdalmat, hiszen a sírástól rengeteget köhögtem, majd kiszakadt a tüdőm már, taknyom-nyálam egybefolyt, hangom berekedt a megpróbáltattatásoktól. De én hülye az éjjeli szekrényen nyugvó telefonom után nyúltam és vakon nyomtam be a hívást. Annyira hiányzott a retkes feje, hogy képes voltam rányomni a zöld ikonra, hogy kicsengjen a vonal, egyenesen Londonba. Hallanom kellett még egyszer a hangját, hogy megbizonyosodjak, tényleg megtörtént e az, ami, nem csak én vagyok lázas és hallucinálok.

Már lassan egy perce kicsöngött, mikor egyszercsak abbamaradt a monoton hang és jelezte, mostantól halljuk egymást.

-Ariana?- kérdezte a mély hang rekedten, értetlenül, de válaszolni nem tudtam, Leila szinte betörte az ajtót és kikapta a kezemből a telefont szikrákat szóró íriszekkel.

-Bocs, Faszarcú, én hívtalak véletlenül fel, Ariana alszik, ne zaklasd. Kösz.- hadarta, miközben én csak meredtem a kezében tartott kihangosított eszközre és próbáltam halkan sírni, szenvedni nevem hallatán.

-Te hívtál, én nem zaklatok senkit. Jó lenne, ha a számomat is kitörölnéd, mert lassan te zaklatsz, Te szállj le RÓLAM, végeztem Ariana-val, semmit se tehetek már. Vége.- mondta indulatosan, mire megnyekkentem. Nem bírtam ott maradni, felpattanva kirohantam a szobából a konyhába. Még hallottam az Ő hangját:

-Ez mi volt?- kérdezte meglepetten, mire Leila megmondta neki, hogy üljön botra és forogjon rajta, majd letette és utánam sietett. 

-Miért ilyen kegyetlen? Mit tettem? Mit rontottam el?- borultam Lei nyakába, aki a hátamat simogatva szorított magához. 

-Te semmit, kislány, Ő az érzéketlen nyomoronc. Nem tudja mit veszített. MÉG.- mondta és eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen elszánt tekintettel.- Mert TE, kisasszony megmutatod neki, hogy Ő veszített a legtöbbet, hogy bűntudata legyen, hogy egy ilyen erős, gyönyörű, okos és merész lányt hagyott elsétálni.

-Valójában futottam, míg orra nem estem a csúszós járdán, de oké, értem én- motyogtam, mire megrázott a vállamnál fogva.

-Csitt! Nem ez a lényeg, hanem az, hogy rendbeszeded magad a segítségemmel, elmész Magyarországra és egy erős, független nőként hordod ki azt a kisbabát, és megmutatod neki milyen fasza anyukája van!- bíztatott, mire elmosolyodtam és bólintottam, majd elbizonytalanodtam.

-Fasza vagyok?

-A legfaszább!- fordított meg, majd csapott a seggemre, hogy induljak vissza aludni. Viszont a telefonomat nem kaptam vissza, érthető okokból.