Snapchat Princess (h.s)

10

*Harry Styles szemszöge*

Rettentő ideges lettem. Mihez kezdjek?

Megnyitottam a facebook-ot és rákerestem Ariana-ra. Megtaláltam. Megkerestem az ismerősei között a barátnőjét. Valami Leila, ugye? Bingo!

Ráírtam gyorsan:

LEILA! HARRY VAGYOK, ARI BAJBAN VAN! HOL LAKIK?!

Tessék? Harry? Miafasz van?

Ariana bajdban van az a Cody miatt! Hol lakik?!

Úristen! ****street 21-es panel, 8. Emelet, 26.-os ajtó! Ott találkozunk!

Köszi, de te nem jössz! Veszélyes!

De megyek! A barátnőmről van szó!

Rendben, szia!

Szia!

Kirohantam a nappaliba, ahol a fiúk nézték a focimeccset a TV-ben. Kikapcsoltam, mire mérgesen néztek rám, de ahogy meglátták gondterhelt tekintetem, rákérdeztek mi a baj.

-Ariana bajban van, gyertek, segítenetek kell!- mondtam és közben magamra rángattam a cipőm.

Bólintottak és ők is elkezdtek szedelőzködni. 2 perc múlva már a kocsimban ültünk. Legalábbis a fele társaság. Nem fértünk volna el.

30 perc után sietősen leparkoltam a tömbház előtt és ki is pattantunk, majd a kocsi lezárása után rohantunk is fel.

Basszus. Nem tudom a kódot.

-Harry!- hallottam egy kiáltást.

Oldalra fordulva egy szőke lányt véltem felfedezni kék szemekkel és szeplővel. Magas, karcsú alakja volt. Gondolom ő Leila.

-Leila?!- kérdeztem.

-Igen, na a kód. Tudtam, hogy kellek.- kuncogott idegesen.

Gyorsan beütötte a kódot, én pedig szinte feltéptem az ajtót. Rohantunk fel a lépcsőkön, pontosan 8 emeletet. Mikor a 26-os ajtó elé értünk, Leila kikapott a zsebéből egy kulcsot és hiper gyorsasággal nyitotta ki az ajtót.

Berohantunk és elkiáltottam magam.

-Hol vagy, Te féreg?!

Egy reszelős nevetés és egy halk sikoly hallatszott egy ajtó mögül.

Berontottunk, majd megláttam mi folyik ott.

Ariana ki volt kötözve egy székre, ruhái szét voltak szaggatva, néhol bordó színt vettek fel vérétől, látszódó bőrét vörös vágások és kék-zöld foltok tarkították. Arca meggyötört volt és üveges. Alig volt ébren. Mérhetetlenül hatalmas düh kerekedett felém. Elborult az agyam.

Nekiestem a mocsoknak. Leterítettem a földre, kezeire rátérdeltem, hogy ne tudjon mozogni. Mögöttem Louis fogta le lábait. Ökleimmel óriási ütéseket mértem arcára, amin egy öntelt vigyor játszott. Minden ütésem után kuncogott egyet, de azt is egyre fájdalmasabban.

A fiúk rángattak le róla, mert már félholtra vertem a mocskot. Ráköptem, majd oldalra fordulva észrevettem az én szépségemet kioldozva, Leila karjaiban. Eszméletlen volt, de szemeiből így is folytak a könnyek.

Édes Istenem... Mit tett vele?