Snapchat Princess (h.s)

13

-Beszéljük meg!- nézett rám könyörgően, de nem néztem szemébe. Nem akartam, hogy a sírásom bármi jelét is észrevegye, de nem sikerült elrejtenem.- Istenem, Te sírtál?

Arcomhoz nyúlt, de én hátraléptem egyet és rácsuktam volna az ajtót, de lábával könnyedén kitámasztotta és kinyitotta.

-Menj el, Styles! Senki sem kíváncsi se rád, sem a szajhádra! Tipli van!- hallottam meg mögülem Leila ideges hangját.

Harry-re néztem könyörgően, aki szomorúan vizslatott engem.

-Adj 5 percet és megmagyarázom!- lépett egy lépést beljebb.

-Ne- kezdte volna barátnőm, de közbe vágtam.

-5 percet kapsz! Számolom!- intettem a kanapé felé.

-Kendall nem jelent nekem semmit!- kezdett bele, mikor leültünk az ülőalkalmatosságra.

-Miért jössz azzal a rib... Najó, igen, ribanccal?!- kérdeztem fújtatva és szem forgatva.

-Éppen ezért. A reakciódból ítélve ő a bajod és, hogy vele voltam.- mutatott rám, majd sóhajtott.- Figyi, tudom, hogy találkoznunk kellett volna, mint mindig, csak...

-Szóval bevallod, hogy hazudtál és nem is aludtál?- húztam gúnyos mosolyra számat és kérdően felhúztam bal szemöldökömet.

-I-igen... Nem tudtam, hogy lekaptak minket, azt hittem, hogy...- itt megint közbe vágtam.

-Azt hitted, hogy kamuzni tudsz? Hogy beetethetsz a kis hazugságoddal? Egy hülye sem hinné el, hogyha egy nap este 10-kor lefekszel aludni, akkor másnap délután 4-kor kelsz fel! És mellesleg hogyan gondolhattad, hogy nem lesznek lesifotósok? Manapság már mindent az internetről kell megtudjon az ember?!- szemembe könnyek szöktek, de megmakacsoltam magam. Nem sírhatok előtte. Akkor azt hinné amiatt sírok, hogy csókolózort azzal a ribanccal. Pedig kurvára nem az fájt. Na jó, egy kicsit az is...

-Féltékeny vagy?- kérdezte a semmiből. Értetlenül néztem rá, majd egy fújtatás után válaszoltam.

-Nem! Csak az fáj, hogy cseszettül elfelejtettél! Aztán még hazudtál is! Tudod mit, Harry Styles?- néztem rá rettentő dühösen. Ő csak félve nézett rám, szerintem sejtette mi következik.- Csak rohadtul felejts el engem! Hagyj békén. Ne gondolj rám és menj a cafkádhoz!- nem ordítottam, nyugodt hangnemben beszéltem, néhányszor elcsuklott a hangom, a végére már könyörgőbe mentem át.- Kérlek. Ne nehezítsd meg...

-Ariana...- lehelte nevem. Nem bírtam ránézni, így lenéztem telefonom kijelzőjére. Letelt az 5 perce.

-Vége az 5 percednek. Szia!- biccentettem az ajtó felé fel sem állva.

-Kérlek, ne csináld ezt! Sajnálom! Bocsáss meg!- könyörgött.

-Az nem megy ilyen könnyen. Csak, csak hagyj békén!- nem kellett több, kitört belőlem minden.

-Kifele, Styles! Sikerült nekem megnyugtatnom, erre jössz Te és felforgatod az így is háborgó lelkét! Köszönjük! Takarodj! Hülye celeb...- morogta végét Leila és az ajtó felé hadonászott kezével Harry-nek.

Harry még egyszer rámnézett, de én elkaptam fátyolos tekintetemet. Hallottam, hogy feláll és lassan elbattyog az ajtóig.

-Szia, Ariana! És még egyszer sajnálom! Remélem még látjuk egymást bármikor is!- mondta lassan, szomorúan, majd márcsak az ajtó csukódását és a zár kattanását hallottam.

Még jobban sírni kezdtem és összekuporodtam a kanapén. Miért sírok egy híresség után, akit csak mac 1 hónapja ismerek úgy igazán? Lehet nem is ismerem, csak azt hittem. Csak azt tudom, hogy most miatta szakad meg a szívem és miatta sírtam magam álomba a kényelmetlen kanapén. Miatta vígasztalt Leila kedves szavaival. Meg akarja ölni Styles-t. Hmm, oké. Azért remélem nem.