Snapchat Princess (h.s)

2- 8

December 27. Magyarország felé.

Kezem-lábam remegett, mikor felszállt a gép. Torkomban éktelenkedő hatalmas gombócot próbáltam visszanyelni, rettentően ideges voltam. Menekülök. A Mi érdekünkben.

Lehúztam kézfejemre over-sized fekete pulcsim ujját és a szélét kezdtem el piszkálni. Tekintetemet lent tartottam, minden itt tartózkodótól elzárkózva. Magasra felkötött copfomból arcomba lógott dús hajam, ezzel is takarva magam, hiszen mikor felszálltam, kaptam egy pár kiváncsi, kutakodó pillantást. Jobb a béke.

Már a magasban voltunk, mikor kaptam egy SMS-t. 

Ismeretlen szám: Menekülünk?

Megfagyott ereimben a vér, ötletem sem volt ki lehet ez és honnan  tudja a számom. Egy fotós szerezhette meg valahogyan. Nem fogok válaszolni. 

Körülbelül 5 perc múlva egy újabb üzenetet jelzett telefonom szalagértesítése.

Ismeretlen szám: moonlightbae

Honnan tudja a Snapchat nevem? Már több, mint egy hónapja nem is használom. Mérgesen pötyögtem be:

Én: Kérem hagyjon békén, bárki is Ön, ne kutakodjon utánam!

A válasz egyből érkezett.

Ismeretlen szám: Ugyan, nem kell kutakodnom utánad, Ariana. 

Szám sírásra konyult, nem hiányzott most még ez is. 

Én: Letiltom.

Meg se vártam mit felel, block-oltam a számot és ráírtam Leila-ra.

Én: Lei, valami ismeretlen szám rámírt és a Snap nevem is tudja! Letiltottam, de nem hagy nyugodni, honnan szerezte meg ezeket!

Leila Hercegnő: Nyugi, letiltottad, nem lesz baj.

Felnéztem az ablakra mellettem és kémlelni kezdtem a felhőket. Mintha vattacukrok között repülnénk, a felkelő nap halvány narancs, rózsaszínesre festette a tetejüket, csodálatos látvány volt. Nyugtató. Elaludhattam, mert telefonom éles csippanására keltem, kinézve pedig már fent volt a nap, a felhők pedig fehérek voltak. Tökéletes volt.

Ismeretlen szám: Szia, moonlightbae. Csak nem hitted, hogy ilyen könnyen lerázol?

Beharaptam idegesen alsó ajkam sarkát és tárcsáztam a legjobb barátnőmet, aki pár csengés után fel is vette.

-Mondd, Ari. Baj van? Már le is szállt a géped?- kérdezte energetikusan.

-Szia, nem, nem szálltunk még le, de visszatért a zaklatóm. Megint rámírt.- nyögtem kelletlenül, nem tudtam mit tegyek.

-De nem letiltottad?- lepődött meg.

-De, dehogynem, csak egy új számról írt. Kezd kiakasztani.- motyogtam halkan, hogy ne figyeljenek fel rám a gépen.

-Okés, figyelj, tiltsd le megint és ha megint ír, akkor ismét. Egyszer csak kifogy a telefonszámokból, nem hiszem h venne 1000 új kártyát, csak, hogy téged bosszanthasson!- tanácsolta nyugtató hangom, mire elmosolyodtam. 

-Igazad van, ezt fogom tenni. Köszi, Lei, szeretlek.- elköszöntem tőle, de mikor leraktam, egy újabb üzenetem érkezett.

Ismeretlen szám: 10:23

Ekkor száll le a gépem, ekkor érkezek meg Magyarországra. Honnan tudja még ezt is? Mindegy, csak ignorálom, tiltom. Ismét.

---

Az út további része nyugodtan telt el, majdnem fél 11-kor pedig le is tett a gép a repülőtéren. Éhes voltam, már vártam, hogy megérkezzek a nagyihoz. 

Egyik kezemben egy nagy táska, másikkal a hatalmas, barna bőröndömet húzva magam után léptem ki az utcára, taxit keresve. Volt egy pár, egyik csak rám várva, hiszen már havtam magamnak egyet. 

Odaléptem egy idősebb bácsihoz, akinek a kezében a telefonja volt, amibe a nevemet írta ki, hogy odataláljak. 

-Jó napot! Ariana vagyok, én hívtam Önt.- mosolyogtam kedvesen, amit ő is viszonzott és egy gyors bemutatkozás után segített bepakolni a cuccaimat és elindultunk.

-Akkor Virág utca 21.?- nézett hátra a középen elhelyezkedő tükrön keresztül, mire bólintottam.

-Igen.- erősítettem meg magam szóban is. 

Elindultunk Budapest utcáin, Buda felé tartva. Elhaladtunk az Országház előtt is, mire eltátottam a szám.

-Ez... ez gyönyörű!- makogtam, szinte az ablakhoz tapadva, annyi érdekesség volt.

-Igen, Magyarország egy csodálatos ország, mindenképpen menjen majd el körülnézni, rengeteg a látnivaló!- cseverészett Sándor, becenevén Sanyi, vagy mi, a taxisofőr.

-Mindenképpen. A nagymamámhoz költözök.- mosolyogtam.

-Na, ez remek! Tud magyarul? Beszéli a nyelvet?

-Régebben értettem valamennyit, de nagyon rég jártam itt, szóval ár semmire sem emlékszem.- ráztam a fejem szomorúan. 

-Hát, nem lesz könnyű Önnek, ha jól tudom, a világ 2. legnehezebb nyelve a magyar nyelv!- büszkén kihúzta magát. Hát persze, hogy büszke a hazájára, ez egyértelmű.

-Meg fogom próbálni. Ha már itt fogok élni, szerintem alapkövetelmény, hogy értsem a nyelvet.- bólogattam egyetértve a férfival, hogy nem könnyű.

-Itt is volnánk, kisasszony! Örülök, hogy megismerhettem, érezze magát nagyon jól itt, sok szerencsét kívánok!- állt meg egy aranyos ház mellett, ami látván emlékek sokasága özönlött szemeim elé. Ahogy felfutok a tornácra egy kiskutyával a kezemben, hogy könyörögjek mamáéknak, hogy befogadjuk. Lady egy csodálatos kutyus volt.

Hatalmas sóhajjal szálltam ki Sanyi után és léptem a csomagtartóhoz, ahonna kiemelte csomagjaimat.

-Köszönöm, hogy elhozott, még nem váltottam pénzt, de remélem fontot elfogad.- húztam el a szám felé nyújtva a bankjegyet.

-Semmi baj, Kedvesem, köszönöm.- átvette és lecsukva a csomagtartó ajtaját megállt előttem.- Viszont látásra, Ariana, Isten áldja útját!- intett és beülve a járműbe egy dudálással elhajtott.

Utána integettem és felkapva táskám, bőröndöm, elindultam az ajtóhoz, ahol csengettem. Hallottam egy kiáltást, majd pillanatokkal később kitárult a faajtó, mögötte pedig a könnyes szemű, szintén alacsony nagymamám állt mosolyogva.

-Jajj, Csillagom! Hát végre itt vagy! Na, gyere ide egy kis csont ropogtatásra!- tárta ki karjait, mire ledobtam magam mellé a cuccaimat és ölelésébe léptem. Kellemes alma illata volt, mire én is könnyezni kezdtem.

-Jaj, nagyi, nagyon hiányoztál!- elsírtam magam, már nagyon hiányzott az ölelése, úgy éreztem, itt, nála biztonságban vagyok.

-Drágám, cshhh, nee, ne sírj, mert ea nagyanyádat is megríkatod!- kuncogott elfojtott hangom, mire én is elmosolyodtam.

Mikor elengedett, vagy én, nem tudom, két meleg tenyere közé fogta arcomat.

-Gyönyörű nő vagy, hát ilyen csodát ki képes bántani?- rázta fejét hitetlenül, mire szám lekonyult.- Naaa, és az unoka növekszik? Mikor derült ki? Hány hetes?- rakta kezeit még lapos hasamra, bár úgy nézett ki, mintha egy jót lakomáztam volna. Na majd mindjárt, farkas éhes vagyok.

-4 hetes a december elején derült ki számomra.- mosolyogtam le a padlóra.

-Jajj, el se hiszed, mennyire izgatott vagyok! Na, gyere be, Csillagom, hallottam ám a hasad korgását, nem éheztethetek 2 csodát! Főztem-sütöttem finomakat!- indult el a konyha felé. Megragadtam újra a csomagjaimat és bevittem a házba, magam mögött becsukva az ajtót. Becsukva a múlt ajtaját. És belépek a jelenbe, a jövő megalapozásába.