Snapchat Princess (h.s)

2- 7

December 26. Los Angeles

Körülbelül 11 óra fele kelhettem fel, de még így is úgy éreztem, képes lennék átaludni a napot, annyira kómás voltam. A fejem hasogatott a sok sírástól és kétségen kívül bedagadt és piroslik a szemem körül.

-Sajnos a reggeliről lecsúsztál, de mindjárt csinálom az ebédet, max fél óra és kész lesz. Zöldséges rizzsel lesz rántott húúúús.- mosolygott rám a hűtő ajtajánál.

-Tökéletes. 

Nem szóltam többet, becsoszogtam a fürdőbe és, mint egy zombi, lezuhanyoztam, hajat mostam és minden szükséges dolgot elvégeztem. Egy fekete testhezálló farmert húztam lábaimra, felülre pedig egy fehér, vastag garbót vettem. Felraktam egy natúr sminket, összefogtam hajam és kiléptem Leilához.

-Hova készülsz, te bombázó?- húzogatta szemöldökét vigyorogva, mire halványan elmosolyodtam.

-Elmegyek sétálni és útközben felhívom Zsófi mamát is.

---

A parkban leültem egy padra és tárcsáztam is a nagyimat.

-Hálló, kedveském, hogy vagy? Hallottam mi történt közted és a helyes barátod között, hatalmasat csalódtam a fiatalemberben...- Mondta egyből a kedves hang, mire szomorú mosolyra húztam ajkaim.

-Szia Mama, hát még én mekkorát... Ígérem jobban leszek, de szeretnék kérni valamit, hogy ezt véghez is tudjam vinni.- sóhajtottam gondterhelten.

-Persze, bármit, Csillagom.

-Odaköltözhetnék hozzád Magyarországra egy időre? É-én... Mama. Én gyereket várok Tőle.- makogtam a sírás határán állva.

-Ariana, már hogy a viharba ne jöhetnél ide? Unokám lesz? Jaj, csak ne az a fiatalember lenne az apja... Én annyira sok reményt fűztem hozzátok, éreztem. Éreztem, hogy Ő más! Mikor jössz, Csillagom? Előkészítem nektek a régi szobád és sütök almáspitét is, csak Nektek!- erőtlenül felnevettem nagymamám aranyosságán, miközben szememből potyogtak a könnyeim.

-Nagyon szépen köszönöm, Mama. Szeretlek, nagyon!- fújtam ki szaggatottan a levegőt, majd ismét hatalmasat szívtam be, bár megfagyott egy picit a torkom, így köhögtem párat-holnap utaznék, az úgy megfelel?- kérdeztem reménnyel telten.

-Persze, Drágám, tökéletes! Rég nem voltál már Magyarországon, remélem hamar hozzászoksz a különbségekhez és a nyelvhez!

-Igen, tudom, és sajnálom, hogy én magam oda nem mentem, csak te utazgattál, tényleg nagyon sajnálom.- hangom szomorúan csengett.

-Semmi baj, Ariana. A lényeg, hogy jössz és ismét láthatlak, ezúttal itthon. Szeretlek, Kincsem.- hangja szeretettel teli volt, mire mellkasomban meleg érzés terjedt szét. 

-Én is nagyon és még egyszer köszönöm. Dél körül érkezek hozzád.- elköszöntünk egymástól és én megunva a fagyoskodást visszaindultam Lei-hez.

---

-Sikerült beszélned vele?- kérdezte legjobb barátnőm már az asztalnál, ebéd közben.

-Persze. Holnap reggel indulok.- szomorú mosolyra húztam ajkaim és sóhajtottam.

-Rengeteget foglak látogatni.- ígérte meg, mire bólintottam.- Tényleg is, Karácsony van! Az ajándékod!- kapott a fejéhez, mikor befejeztük az evést és felpattanva elsietett a szobába. Én is kihoztam az ő ajándékát és a nappaliban leülve egymásra mosolyogtunk.

-Nem így képzeltem, képzeltük el az ajándékozást, de ez jutott London helyett. Én örülök, hogy itt lehetek Neked, mikor szükséged van Rám, mivel tudom, hogy  Te is ugyan így cselekednél. Testvérek vagyunk, bár más szülőktől, de a lényeg ugyanaz. Szeretlek Ari és az örökkávalóságig így is lesz.- már folytak a könnyeim, amikor megölelt és a kezembe adott egy dobozt.

-Köszönöm, Lei. Én is rettenetően szeretlek.- már bontottam volna ki, mikor megállított.

-Figyelj, mielőtt kibontod... Egyértelműen akkor vettem, mikor közted és Harry között látszólag minden rendben volt és nem szeretném, ha felzaklatna, vagy ilyesmi, úgyhogy előre szólok...- hadarta piros arccal, mire eltátottam a számat, de mosolyogva bólintottam és kinyitottam.

Benne egy kézzel dekorált fotóalbum feküdt, aminek a borítóján mi voltunk rajta ketten egymást átölelve, még gimiben. Belelapozva rengeteg fotót találtam beragasztgatva a lapokra, melléjük néha szövegekkel, kis rajzokkal, idézetekkel, amik elhagyták szánkat. Sok-sok fotón szerepeltem Harry-vel, szívecskékkel körülöttünk, "tükéletes pár" címszóval. Hát, ennyit a tökéletes párról. Könnyeim nyelve lapozgattam benne, majd egyszer csak vége lett, de a többi oldal üres volt, az első ilyenen egy szöveggel: "Folytasd az emlékek gyűjtögetését és ragaszd ide őket bátran, hadd csaljanak arcodra mosolyt az esős napokon."

-Köszönöm Leila, ez csodálatos!- öleltem át mégegyszer, majd nagy levegőt véve átadtam én is az ajándékát.

A szája elé kapta a kezét, mikor meglátta mi fekszik a dobozban. Két belépő a Disney land-be, amit bármikor beválthat a nyár végéig.

-Úristen, köszönöm, Ari, köszönöööm! Még sosem jártam ott és ez volt az álmom! Ahj, köszönöööm!- ugrott rám nevetve, mire mindketten leestünk a kanapéról és alig kapva levegőt a röhögéstől terültünk ki a szőnyegen.

Ez után rendet raktunk a konyhában és a nappaliban, majd leültünk karácsonyi filmeket nézni egy nagy tál popcornnal és egy-egy bögre forrócsokival. 

Így telt a 26.-a Los Angeles-ben, Leila-nál.

---

-Nagyon vigyázzatok Magatokra és hívj, ha odaértél a nagyidhoz! Élvezd a szabadságot és felejtsd el azt a faszparasztot!- mondta indulatosan a végét, majd a szájára csapott meglepetten. Kérdőn húztam fel a bal szemöldökömet, hiszen mindigis kimondta ezeket a szavakat, sose szégyellte el magát miatta.

-A baba előtt tilos csúnyán beszélni, mert eltanulja majd, TŐLEM!- vágott ijedt arcot, mire leesett és egyetértően bólogattam, de mikor egymás szemébe néztünk, mindkettőnkből kitört a nevetés.

-Szeretlek Leila, minél hamarabb gyere látogatni!- öleltük meg egymást és nagy nehezen elköszöntünk egymástól végleg. A következő beszélgetésünkig, ami a repülőn zajlott. Hamarabb, mint vártam.