Hazudd, hogy szeretsz - Dean szemszögéből (befejezett)

1. Flörtölős fantomlány

1. Flörtölős fantomlány

Ha úgy vesszük, elég hosszú út vezetett el odáig, hogy a szomszéd lány az ágyamban kössön ki. Talán akkor kezdődött, amikor anyám hetekkel korábban megint megkörnyékezett.

– Át kellene menned bemutatkozni – közölte velem, miközben épp a reggelimet tüntettem el. – Megbocsáthatatlanul viselkedtél tegnap!

– De hát észre sem vettem! – horkantam fel teli szájjal már vagy ötödszörre. – Ha látom, köszönök neki!

Anyám sóhajtott, és apámra nézett, aki a kávéját kortyolta. Arról a lányról volt szó, aki a szomszédba költözött, és aki annyira kedves meg aranyos, ami ritka manapság, és aki ezek szerint annyira láthatatlan, hogy előző nap, amikor elindultam otthonról, állítólag rajta átnézve viharzottam el. Semmi nem rémlett az egészből.

– Kedves lány, és korban pont hozzád illik – mormolta apám, majd a képemre nézve helyesbítette magát. – De nem is biztos, hogy Deanhez való – vigyorgott anyámra. – Talán hagyjuk a kerítősködést máskorra.

– Ez nem kerítősködés – mondta neki anyám. – Egyszerű udvariasság és jó modor. Nem vadembernek neveltelek, Dean! Átnéztél azon a szerencsétlen lányon, a legkevesebb, hogy átmész, és jóváteszed. Ha közben pedig összebarátkoztok, annál jobb. Pontosan olyan lány, akivel kezdened kellene.

– Mi bajod Pattyvel? – kérdeztem felháborodást színlelve, de igazából már megszoktam anyám vélekedését.

Amúgy sem gondoltam, hogy Patty a nagy ő, aki miatt kenyértörésre kerülhetne a sor a családom és köztem, de ez nem jelentette, hogy hagyom magam irányítani. Elvégre a szerelmi életem csakis rám tartozott.

Mindazonáltal a bűntudat egy apró szikráját sikerült elvetniük bennem, el is határoztam, tényleg bemutatkozom a titokzatos lánynak, ha legközelebb lehetőségem adódik rá. Rá kellett jönnöm azonban, hogy egy fantommal van dolgom, ugyanis nekem soha nem sikerült találkoznom vele. Hallgathattam, milyen kedvesen és udvariasan mutatta be a szüleit, mennyire látszik rajtuk, hogy rendes család, mennyire rendes és értékes maga a lány, aztán meg csinos is, igazán nézzek már rá.

A dolog akkor kezdett igazán nevetségessé válni, amikor Patty nálunk aludt, de nem akart ott reggelizni – mert nálunk szénhidrátban, nehezen emészthető zsírokban és cukorban gazdag minden étkezés, egyszerűbb volt hagyni Pattyt a kényes alakjával együtt – emiatt anyám és a nővérem, Lissa is megsértődött.

– Nem ismerem még azt a Haleyt, de lefogadom, hogy nem lenne olyan modortalan, mint ez a másik! – vágta a fejemhez Lissa, miközben anyám mogorván tüntette el a terítékeinket.

Amikor visszamentem a szobámba, Pattyt az ablakon félig kilógva találtam.

– A szomszédod egy trampli – közölte velem kárörvendő vigyorral. Odaléptem hozzá, hogy kinézzek, de nem láttam senkit. – Ha nem így lenne, talán féltékeny lennék!

– Adtam rá valaha is okot, hogy féltékeny legyél? – kérdeztem tőle komolyan nézve rá.

Bár nem voltam szerelmes Pattybe, eléggé kedveltem őt, és érdekesnek találtam a csábító felszín alatt rejtőző bizonytalan lányt, aki annyira nem bízik magában, hogy az szinte tankönyvi eset. Mindig igyekeztem nyíltan kifejezésre juttatni, mennyire elégedett vagyok vele, hátha ez segít neki, de általában csak még többet adott a testéből, soha nem a bizalmába fogadott be.

Ez nem volt hatalmas gond, mert tudtam, ha majd szakításra kerül a sor, túl fogja élni nélkülem is. Nem válaszolt a kérdésemre, csak felém fordult, és nekem nyomva magát csókolni kezdett. Az a fajta, forró, izgató csók volt, amitől vissza akartam bújni az ágyba, ha már úgysem reggeliztünk együtt, de alig dőltünk le, a nyakamhoz nyomta az arcát, és szívni kezdte a bőrömet.